Például azt, hogy pocsék vesztes. Az interjú előtt felesége elárulta:
még a legártatlanabb baráti társasjátékozásban is képes csalni, amikor vesztésre áll, mert nem tudja elviselni a vereséget.
Ehhez képest autóversenyzőként mindig higgadtnak mutatja magát, ha mégsem az, akkor egyszerűen eltűnik addig, míg meg nem nyugszik. Az idei szezonban bőven volt lehetősége gyakorolni ezt, hiszen annyi minden történt vele, hogy egy egész mezőnynek elegendő lenne. A túraautó-világkupa évadnyitó marokkói szezonján egy hétvége alatt kigyulladt az autója, kiesett az egyik kereke, műszaki hibával is küzdött. A Hungaroringen rossz rajtja miatt bukta a futamgyőzelmet, majd jöttek a szerény eredmények a Nürbugringen, aztán a Hyundaiok teljesítményét visszafogó szabályozások és eredménytelen versenyek a hollandiai Zandvoortban. Ugyanitt az emlékezetes baleset, amikor felrakta a szalagkorlátra Yvan Mullert. Vila Realban egy tömegkarambolban sérült meg úgy az autója, hogy nem indulhatott el az első helyről. Mindezek után Szlovákiában technikai szabálytalanság miatt elvettek tőle egy második rajthelyet, dühét aztán végül futamgyőzelemre tudta váltani. Azután beszélgettünk vele a Dunaszerdahely melletti pályán, hogy a 2018-as szezonban először futamot, ráadásul főfutamot nyert.
Eltelt az idény fele, volt benne esemény bőven. Hogyan tud újra és újra talpra állni, miután a padlóra küldik?
Ezen a hétvégén, amikor törölték az első időmérőn elért második helyemet, már a határon voltam. Ami a mentális részét illeti, ez a szezon kicsit olyan, mint az elmúlt kettő-három volt: az első fele valahogy mindig ilyen balszerencsésen sikerült, de
megtanultam azt, hogy csak menni kell előre lehajtott fejjel, mert úgyis eljön a bajnokság közben az én időm.
Aztán az, hogy a végén ez elég lesz-e vagy sem, az mindegy. A lényeg, hogy abban a helyzetben az ember elfelejtse, ami történt és csak előre nézzen, ez a kulcs.
Mit jelent az, hogy a határon volt?
A feleségem látta, hogy mennyire ideges voltam szombaton délelőtt. Sokadszorra kellett visszajönnöm ebben a szezonban, és azt valahogy megérzi az ember, amikor eljut a saját határaihoz.
Volt bennem düh a második időmérőn, de szerencsére jó irányba tudtam terelni ezeket az érzéseket.
Örülök, hogy ezen a hétvégén is sikerült átlendülnöm a nehéz pillanatokon, mert ha tovább nőtt volna a hátrányom összetettben, akkor azt a bajnoki cím szempontjából nehéz lett volna behozni.
A felesége azt mondta - és kívülről is úgy látszik -, hogy akkor szívja fel magát a legjobban, amikor megrángatják kicsit a bajszát. Ez így van?
Az már többször is bebizonyosodott, hogy amikor nagy a nyomás, az esetek többségében valahogy oda tudom tenni magam, de kicsit jobban szeretem azért, ha nyugisan alakul a hétvége.
Pedig legtöbbször rajta kívül álló okok húzták keresztbe a számításait.
Egy bizonyos szint után ez engem már nem vigasztal. Néhány év múlva úgysem emlékszik rá senki, hogy valaki miért nyert vagy veszített el egy bajnoki címet, ezért nehéz ez. Viszont, ha szakmai szempontból értékelnem kell az évemet - bárki utánanézhet -
három vagy négy alkalommal buktam el olyan lehetőségeket, amikor simán összejöhetett volna egy dobogós helyezés.
Például amikor kigyulladt az autóm Marokkóban, pedig első voltam az időmérőn, vagy Vila Realban, amikor a tömegbaleset után első helyről vártam az újraindítást, és ez a mostani elvett második rajthely. Ezek azok a dolgok, amiket mondhatok balszerencsének, de mellette volt számtalan olyan pillanat, amiről tudom, hogy tudnám jobban csinálni.
Jó is, hogy ezt említi: könnyebb átlendülni azokon a hibákon, amikről tudja, hogy saját maga rontott el valamit?
A rossz rajt a Hungaroringen két fájó pont volt, de úgy érzem, hogy tanultam belőle.
Ha nem lett volna az a két rossz rajt, akkor utána nem csináltam volna ennyivel jobban. Segített abban, hogy megint egy gyenge területet azonosítsak és erősítsek, most hétvégén is nagyon sokat foglalkoztam a rajttal, még szombaton késő este is az adatokat elemeztem. Ezért is mondom, hogy ezek a dolgok kiegyenlítik egymást év végéig.
Sokszor érzem, hogy nálam mintha kicsit több lenne a balszerencsés tényező,
hiszen kevésszer a tempómmal vagy egyre ritkábban a helyzetkezelésemmel volt a baj. Ezek miatt együttesen
a most elvett második rajthely miatt szombaton már úgy éreztem, hogy ennél rosszabb már nem nagyon lehet.
| Helyezés | Versenyző | Csapat | Pont |
|---|---|---|---|
| 1. | Max Verstappen | Oracle Red Bull Racing | 110 |
| 2. | Sergio Pérez | Oracle Red Bull Racing | 85 |
| 3. | Charles Leclerc | Scuderia Ferrari | 76 |
| 4. | Carlos Sainz Jr. | Scuderia Ferrari | 69 |
| 5. | Lando Norris | McLaren F1 Team | 58 |
| 6. | Oscar Piastri | McLaren F1 Team | 38 |
| 7. | George Russell | Mercedes-AMG | 33 |
| 8. | Fernando Alonso | Aston Martin Aramco F1 Team | 31 |
| 9. | Lewis Hamilton | Mercedes-AMG | 19 |
| 10. | Lance Stroll | Aston Martin Aramco F1 Team | 9 |
A felesége azt mondta, onnan tudja, hogy valami bántja, hogy beszél róla. De van az a pont, amikor már ő sem tud segíteni?
Van, és ezt ő is meg tudja erősíteni. Olyan típus vagyok, aki nem nagyon igényli, hogy kibeszélje magából a dolgokat, egyszerűen azért, mert nem akarom a környezetemet fárasztani. Johanna meg szeretné, hogy többet beszéljünk, teljesen jogosan. Sokszor előfordult már, hogy nekem is jót tett, amikor alaposan megtárgyaltunk egy-egy helyzetet, mert kívülállóként olyan dolgokat tudott mondani, amikkel könnyebben átlendültem a nehezebb szituációkon.
A koreográfia amúgy általában az, hogy ő mond valamit, én felbosszantom magam rajta, akkor egy ideig nem beszélünk, de később belátom, hogy igaza volt.
Azt is megtudtam Johannától, hogy csapnivaló vesztes. Erről pedig eszembe jutott Michael Schumacher egyik legendás mondata: "Ahhoz, hogy jó győztes légy, még jobb vesztesnek kell lenned". Mit gondol erről?
Áh, ehhez én még nem érkeztem meg, nem. Igyekszem, hogy ne látszódjon rajtam akár az, mennyire nehezen viselem, ha például csapaton belül kikapok az időmérőn.
Borzasztóan frusztrál, egyelőre nem igazán tudok azzal együtt élni, ha nem én diktálom a tempót.
Az apasággal hogy áll? Már két gyönyörű kislánya van, az eredményhirdetés utáni sajtótájékoztatón azt mondta, tanulja, milyen jó apának lenni.
Talán nem megfelelően használtam a szavakat, angolul ez máshogy jön át.
Mire gondolt akkor pontosan?
Arra, hogy ezek nekem is új érzelmek, amikor itt van a nagyobbik lányom, Mira, hogy közösen ünneplünk egy futamgyőzelmet. Ezek olyan pillanatok, amikről miközben benne van az ember, fel sem fogja, hogy milyen szépek, jelentőségteljesek, csak talán évek múlva.
Féltem egy kicsit attól, hogy hogyan kezelem majd, ha a gyerekeim is velem vannak a versenyhétvégén.
Eleinte még az autóban, verseny közben is eszembe jutott, hogy Mirával mi van, élvezi-e. De láttam, hogy cserfes, feltalálta magát, ez nekem is segített kezelni ezt a szituációt, úgyhogy már mondhatom, csak pozitív hatása van annak, hogy itt vannak. Amikor rosszul alakulnak a dolgok, akkor Johanna nagy támasz, amikor jól alakulnak, akkor a jó részét erősíti fel. Picit sajnálom, hogy Emma még nem tudott eljönni velünk, de jövőre az lesz az első dolgunk, hogy őt is kivisszük a versenyekre.
Idén talán minden korábbinál hangosabbak a kritikák a teljesítményével kapcsolatban, pedig tavaly csak hajszállal csúszott le a világbajnoki címről. Mégis sokan mondják, hogy nem elég bevállalós, nem elég tökös, hogy abba kellene hagynia a versenyzést. Foglalkozik ezekkel a megjegyzésekkel?
Szoktunk beszélni róla a feleségemmel, hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem bosszantom fel magamat néha. Azt viszont hozzá kell tennem, hogy emlékszem arra, amikor még nem versenyeztem és 14-15 évvel ezelőtt a tévé előtt ülve feltettem a kérdést, hogy xy ezt vagy azt miért így csinálta a versenypályán.
Volt olyan pillanat az idei szezonban, amikor olyan kritikákat fogalmaztak meg, amikkel nem tudtam mit kezdeni, nem is értettem a helyzetet.
Senkire sem haragszom, de megvannak az életemben azok az emberek, akiknek a véleményére adok. Ez persze nem jelenti, hogy a kommentekkel nem foglalkozom, de egy sportolónak tudnia kell ezeket a helyükön kezelni, mint ahogyan az otthonról véleményt formálóknak is, hogy mennyire információhiányos környezetből teszik ezt.
A túraautó-világkupából is sokan kiábrándultak. Azt mondják, a WTCR viccsorozat, főleg a teljesítmény-kiegyenlítő rendszer (BoP) miatt. Mennyire kritikus a bajnoksággal?
Egyáltalán nem vagyok az, szerintem a legjobb dolog, ami a túraautózással történhetett, hogy a két sorozat (a túraautó-világbajnokság, a WTCC és a TCR International Series - a szerk.) egyesült.
Komolyan így gondolja?
Teljesen komolyan! Az, hogy az első évben ilyen kicsi különbségekkel ilyen nívós túraautó-bajnokságot szerveznek, az nagyszerű. Nyilván vannak néha olyan dolgok, amik nekem sem tetszenek, nem minden tökéletes, a technikai szabályzat is új, sok érdekellentét találkozik, amit kezelni kell valahogy. Kicsit a Forma-1-hez tudom hasonlítani, szerintem az F1 elmúlt 15 éve a sorozat történetének legizgalmasabb időszaka volt.
Azt viszont látni kell, hogy olyan szinten nőnek a szurkolói elvárások, hogy az egyre színvonalasabb dolgok sem elegendők a nézőknek.
A kritikák is azzal kapcsolatban születnek, hogy minden hétvégén akció kell, előzni, törni-zúzni kell az autóknak, számomra azonban a legfontosabb, hogy ne a szakmaiság kárára történjen mindez. Persze
én sem szeretem, ha kizárnak, ha nekem jönnek, de az autóversenyzés néha erről is szól, és ennél csak nagyobb feszültségre számítok a jövőben.
Én nagyon élvezem.
Így félidőben mennyire tartja jó döntésnek, hogy új csapatra és új autóra váltott?
Alapvetően azt kaptam, amit vártam - mármint az autóval kapcsolatban. Persze, amikor az ember új csapatba, ráadásul egy összeszokott közegbe érkezik - ők már dolgoztak együtt, közösen fejlesztették az autót Tarquininek, van közös múltjuk a 2000-es évek közepétől, az alfás WTCC-s időkből -, akkor ott vannak olyan személyes kapcsolatok, amiket nem lehet átugrani.
Van még olyan helyzet, amikor jó lenne tudni, miről beszélgetnek mellettem olaszul, még ha a nagy részét értem is.
Tudom ugyanakkor, hogy ebben a szituációban legfőképpen az eredményeimmel tudom kivívni a szükséges tekintélyt csapaton belül, ha esetleg konfliktus lenne köztem és Tarquini között. Van egy jó stratégia, amit egy erős jellemű csapattárs ellen kötelező használni, miszerint
nemcsak akkor kell megsértődni, amikor jogosan teheti az ember, hanem akkor is, amikor lehetősége van rá.
Vagyis amikor a csapaton belüli dinamikáról beszélünk, akkor minden alkalmat meg kell ragadni ahhoz, hogy ezeket a politikai játszmákat jól játsszam.
Nyolc évvel ezelőtt, 2010-ben nyert először futamot. Mennyivel volt másabb az akkori Michelisz a mostaninál?
Huhh... Ezt nem tudom. Az biztos, hogy sokkal tapasztaltabb vagyok. Kevésbé hat már meg egy rosszabb verseny, a jónak viszont ugyanúgy tudok örülni. Ha belegondolok abba, hogy mennyivel előrébb járok szakmailag és magánélet tekintetében, mint akkor jártam,
csak azt tudom mondani, hogy nagyon büszke vagyok magamra.
Sokan alábecsülik, hogy ebben a bajnokságban van hét-nyolc versenyző, akiket gyári pilótaként alkalmaznak. Az, hogy én magyarként köztük tudok lenni már sokadik éve, szakmailag borzasztó nagy elismerés. Ha nem is mindig sikerül minden úgy, ahogy szeretném, akkor is
olyan szakemberektől kapok támogatást, mint például a Hyundai ügyfélversenyzésért felelős menedzsere, Andrea Adamo.
Ezek borzasztóan jóleső érzések, amik felhívják a figyelmet arra, hogy mennyivel előrébb tartok másoknál és a nyolc évvel ezelőtti saját magamnál is.
Nem hagyja abba addig, amíg világbajnok nem lesz?
Ezt nem tudom. Olyan sok mindenen múlik, hogy folytatni tudom-e. Ahogy mondtam az előbb, sok jó versenyző van és kevés jó hely a bajnokságban. Amíg lehetőségem van szakmailag tartani a színvonalat, addig menni fogok. De ha egyszer majd úgy érzem, hogy nem tudok tovább fejlődni, akkor már nem fogom erőltetni a versenyzést, és keresek más kihívást az életben.
