Társoldalunk:

A valakihez tartozásról szólnak a Maccabi Játékok

2019.08.02. 20:55

Az Európai Maccabi Szövetség elnökének személyesen is fontos volt, hogy a Maccabi Európa Játékok 90 év elteltével visszatérjen Közép-Európába és ez a magyar kormány támogatása nélkül nem valósulhatott volna meg. Motti Tichauer szerint ez az esemény nem a rekordokról szól, hanem arról, hogy tartozol valakihez. Interjú Motti Tichauerrel, a Európai Maccabi Szövetség elnökével.

A beszélgetésünk pillanatában már három teljes nap eltelt a budapesti Maccabi Európa Játékokból. Minden úgy zajlik, ahogy szeretné?

Minden verseny nehézségekkel kezdődik, de aztán elindul, és most, hogy már benne vagyunk a közepében, mindenki nagyon boldog.

1929-ben rendezték meg az első Maccabi Európa Játékokat. De miért fontos az, hogy ne csak Maccabi Világjátékok legyenek?

Ez az európai zsidó identitást erősíti, azzal, hogy sportolóink részt vesznek egy európai maccabi rendezvényen. Másrészt sokan nem tudnak elmenni a Világjátékokra, mert nagyon drága. Az európai sportolók ezen az eseményen nagyobb számban tudnak indulni, és ez is egy nagy nemzetközi rendezvénynek számít.

Miért esett a választás Budapestre Bázellel szemben, amikor eldöntötték, hogy hol legyenek 2019-ben a Maccabi Európa Játékok?

Az európai maccabi szervezetek vezetői többségi szavazással döntöttek. Úgy láttuk, hogy a magyarországi prezentáció, a magyar ajánlat sokkal jobb volt. Meg voltunk róla győződve, hogy az MTK és a magyarországi zsidó sportklub, a Maccabi VAC jobb Maccabi Jáékokat tud csinálni, mint a svájciak.

Fontos volt az is, hogy az 1929-es első, ostravai rendezés után 90 évvel visszatérjenek a Maccabi Európa Játékok Közép-Európába?

Nagyon. Nekem személyesen is, mert ez egy egyesített Európa képét mutatja. Nincs többé határ végre. Izgalmas egy olyan ember számára, aki Szentpéterváron vagy Buenos Airesben él.

Motti Tichauer, az Európai Maccabi Szövetség elnöke szerint Budapest kiváló házigazdája a Maccabi Európa JátékoknakForrás: MTI/Szigetváry Zsolt

Mit jelent a résztvevőknek az hogy részt vehetnek a játékokon?

Ezeknek a sportolóknak nagyon sokat jelent ez az esemény, és biztos vagyok benne, hogy a legtöbbet hozzák ki magukból. Elég megnézni, hogy mi történik a kosárpályán. Iszonyatos szenvedéllyel játszanak, nagyon elszántak, hogy nyerjenek. Thomas Bach, Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke mondta az olimpiáról, hogy az nemcsak egy verseny. Nem az a lényeg, hogy ott legyél, hanem mindent tegyél meg, hogy nyerjél, és minél többet hozz ki magadból. Erről szól a Maccabi Játékok is: ott lenni és mindent megtenni a győzelemért.

A rendezés elnyerésénél mennyire játszott fontos szerepet az, hogy Magyarország már nagyon sok világversenyt megrendezett sikeresen, és az, hogy a magyar kormány anyagilag is támogatta az eseményt?

Az első nem volt lényeges szempont, a második viszont igen. Ha nincs forrás, ha nem lett volna a magyar kormány támogatása, akkor nem tudtunk volna játékokat rendezni.

Mennyire volt tudatos, hogy a megnyitóünnepségen a kétszeres női sakkolimpiai bajnok, Polgár Judit mellett a világban a ma élő legidősebb ötkarikás győztes, az ötszörös olimpiai bajnok magyar tornász, Keleti Ágnes gyújtsa meg a lángot?

Ez a zsidóság folyamatos jelenlétét mutatja, elismerés a magyarországi zsidó sportolók számára és azt jelképezi, hogy a múltra építsünk egy erős zsidó sportolói jövőt. Ki más is lehetne jó példa, mint Keleti Ágnes, aki egy igazi élő legenda? A fiataloknak van kire felnézniük. Hazamennek, és azt mondják, hogy láttam azt az embert, aki ötször nyert olimpiát. Egy kis maccabi klubból eljönnek és egy ilyen legendával találkoznak. Sose fogják elfelejteni, egész életükre szóló élmény marad, hiszen nem találkozol minden nap olimpiai bajnokokkal.

A Macabbi Európa Játékok a valaha volt legnagyobb multisport-esemény Magyarországon, ami a sportágak és a résztvevők számát együttesen jelenti. Ugyanakkor több mint sportrendezvény, vallási, kulturális, közösségépítő esemény. Mennyiben inkább az utóbbi?

A Maccabi mozgalom egy sportmozgalom, ugyanakkor a sportot felhasználjuk arra, hogy oktassuk a zsidó kultúrát, a zsidó értékeket. Más sporteseményekre csak versenyezni mennek a sportolók, itt viszont tegnap az izraeli este volt, ma megyünk a Dohány utcai zsinagógába, ahol este lesz a Shabbat köszöntése. Együtt lesz 3000 ember, ez a szívükhöz szól. De vannak a fiatalok számára oktatási programok, elmennek a Dunához, hogy tudják és ne felejtsék el, hogy mi történt ott 1944-ben. Építsék a jövőjüket, de legyenek tisztában azzal, hogy ez soha többé nem történhet meg. Tudniuk kell, hogy az emberiség elleni vétek volt, ami a második világháborúban történt, és hogy mindannyian egyformának születtünk. Sajnálatos módon ezt néha elfelejtik. Sok arrogáns ember azt hiszi, ha valakinek más a színe, akkor jobb, mint a többiek. Pedig pontosan tudjuk, hogy ugyanonnan jövünk, és ugyanoda fogunk megérkezni. Ez az elfogadás, az emberiesség.

Miközben a magyar sporttörténelem is tele van zsidó származású olimpiai bajnokokkal, mennyire lehet nehéz a Maccabi Európa Játékoknak „felvenni" a versenyt az elmúlt hetekben zajló aktuális világversenyekkel?

Vannak nagy bajnokaink. Említhetem például az amerikai úszót, Mark Spitz-cet, aki az 1972-es müncheni olimpián hét aranyérmet nyert vagy a vb-ezüstérmes magyar karatést, S. Kovács Ádámot. Ez az esemény nem arról szól, hogy világcsúcsok sorát érjük el. Az a rekord, hogy közel 3000 ember van itt 42 országból. A legnagyobb multisport-esemény Magyarország történetében, és ezt egy kis maccabi szervezet érte el. Ez egy fantasztikus történet.

Mit gondol az eddigi versenyek színvonaláról?

Úgy küzdenek a sportolók, mint az oroszlánok. Említettem a kosárlabdát. Tegnap Németország játszott az amerikaiak ellen és elképesztő volt az elszántság, mert a szívükből játszottak és mindent beleadtak. De volt egy mérkőzés az izraeli és a magyar autista csapat között, ami egy hihetetlen élmény volt. Úgy érezték magukat a fiatalok, mint a bajnokok, amikor megkapták az érmeket és egy életre szóló élményt kaptak. Ez az esemény a befogadásról és nem a rekordokról szól. Érzésekről, érzelmekről, hogy tartozol valakihez. Ez a különbség a mi versenyeink és a profi sportversenyek között, ahol csak nyerni akarnak a sportolók. Odamennek pár napra, itt pedig maradnak végig, hogy egymást biztassák. Úgy mennek haza, hogy telepakolják a bőröndjeiket, de nemcsak tárgyi emlékekkel.