Brandi Chastain of the US runs back toward her team after kicking the winning penalty kick during the shoot-out against China to win the 1999 Women's World Cup final 10 July 1999 at the Rose Bowl in Pasadena, CA. (ELECTRONIC IMAGE) AFP PHOTO/Timothy CLARY (Photo by TIMOTHY A. CLARY / AFP)
Vágólapra másolva!
Húsz éve, 1999. július 10-én készült a pasadenai (Los Angeles) Rose Bowl stadionban minden idők egyik leghíresebb sportfotója.
Aznap játszották a harmadik női labdarúgó világbajnokság döntőjét, és a helyszínen telt ház, 90 ezer néző figyelte, ahogy a házigazda Egyesült Államok 0-0-s döntetlen után 11-es párbajra kényszerül az akkor még a világ élmezőnyébe tartozó kínai csapat ellen. A harmadik sorozatban Liu Jing hibázott, így az amerikaiaknak már "csak" annyi dolguk volt, hogy ők ne tegyenek így. A negyedik rúgójuk, Mia Hamm nem is tette ezt meg, így percekkel később már Brandi Chastainen volt a világ szeme, aki bevágta a világbajnoki címet jelentő 11-est. Majd ünnepelni kezdett.
A stadionban lévő szurkolók és a tévénézők milliói először láthattak olyat női focimeccsen, hogy egy sportoló lekapja magáról mezt. A játékvezető nem került a történelmi pillanat hatása alá, azonnal felmutatta a sárga lapot Chastainnek, aki később ezt mondta a pillanatról:
"Egy pillanatnyi őrültség volt, se több, kevesebb, nem gondoltam én ott semmire. Pontosabban csak arra, hogy ez sportpályafutásom legnagyobb pillanata. Az emberek felé talán azt közvetíthette, hogy
mindenki képzelje el a pillanatot, amit gyerekként olyan sokszor eljátszott, ahogy az utolsó lövés pillanatában lepereg az óra, és megőrülnek a szurkolók.
A játszótéren talán csak a felugrasz és a levegőbe csapsz, de a valóságban ez egészen más: érzelmek, energia, feszültség és a szurkolók, tiszta őrület volt, mert tényleg elvesztettem a kontrollt. Egy csoldálatos pillanat spontán kifejezés volt. Egy olyan pillanaté, amiben benne volt az egész életem" – mondta Chastain 2015-ben a Deadspin című lapnak.
A 192-szeres válogatott védő, középpályás életében nem ez volt az egyetlen nagy pillanat, hiszen már 1991-ben, frissen végzett főiskolásként tagja volt az első női foci-vb-t megnyerő amerikai csapatnak, illetve három olimpián is részt vett ezek közül kettőt (1996, Atlanta és 2004, Athén) megnyert, a kettő között Sydneyben pedig ezüstérmes lett.