Manchester United's Portuguese midfielder Bruno Fernandes (R) and Manchester United's Norwegian manager Ole Gunnar Solskjaer (L) react as they leaves the pitch at the end of the English Premier League football match between Manchester United and Watford at Old Trafford in Manchester, north west England, on February 23, 2020. (Photo by Paul ELLIS / AFP) / RESTRICTED TO EDITORIAL USE. No use with unauthorized audio, video, data, fixture lists, club/league logos or 'live' services. Online in-match use limited to 120 images. An additional 40 images may be used in extra time. No video emulation. Social media in-match use limited to 120 images. An additional 40 images may be used in extra time. No use in betting publications, games or single club/league/player publications. /
Vágólapra másolva!
Emlékezetes pillanatokból és mérkőzésekből - amelyeket ebben a cikkben gyűjtöttünk össze - nem volt hiány az idei angol labdarúgó-bajnokságban. Ki lehet emelni csapatokat is, a Liverpool dominanciájára, vagy az újonc Sheffield United remeklésére talán senki nem számított. Két együttes viszont a szezon második felében produkált óriási feltámadást, ezúttal róluk lesz szó: megpróbáltuk megvizsgálni, mi állt a Manchester United és Tottenham sikerei mögött.
Az MU-nál talán valamivel könnyebb a helyzet, ott egy szóval,
pontosabban egy névvel el is lehet intézni a dolgot: Bruno Fernandes.
Persze, igazságtalan lenne a többiekkel szemben minden sikert a portugálnak tulajdonítani, az azonban kétségtelen, hogy a Sportingtól januárban Manchesterbe érkező játékos transzfere az utóbbi évek legnagyobb igazolása volt a klubnál. 55 millió euróba került, amelyet gyakorlatilag ebben a félévben teljes egészében törlesztett. Érkezése előtt, január 31-én, még 14 (!) pont volt a Leicester City előnye a United előtt.
Miután bekerült a csapatba, és végigjátszotta a szezon harmadik harmadát, a végén a vörösök néggyel előzték meg Brendan Rodgers csapatát
- bronzérmesként, és ami ennél is fontosabb, BL-indulóként zárva a tabellán.
Bruno Fernandes (j) Ole Gunnar Solskjaer és a Manchester United aranytojást tojó tyúkja lett Manchesterben Forrás: AFP/Paul Ellis
A portugál 14 bajnokin lépett pályára,
8 gólt és 7 gólpasszt adott, ez a mutató pedig külön-külön is megállná a helyét, nemhogy együttesen.
Februárban és júniusban is őt válassztották a hónap játékosának, Solskjaer alakulatának felemelkedésében tehát megkérdőjelezhetetlen szerepe volt a 25 éves középpályásnak.
A koronavírus-járvány miatti kényszerszünet abból a szempontból jól jött a Manchesternek, hogy két kulcsembere, Paul Pogba és Marcus Rashford is felépült - utóbbi volt a kulcs, aki a visszatérést követően nagyszerűen futballozott, remekül megértette magát a társakkal, főleg Anthony Martiallal. És ha már a fiatal franciáról beszélünk,
ő is kivette a részét a tavaszi/nyári menetelésből, hatszor volt eredményes,
a Sheffield Unitedet például egymaga intézte el, az ő mesterhármasával nyert a csapat 3-0-ra.
Anthony Martial nagyszerűen játszott és hat gólt lőtt a PL hajrájában Forrás: AFP/Michael Steele
A saját nevelésű fiatalok mellett sem szabad szó nélkül elmenni, akik közül ketten,
Brandon Williams és Mason Greenwood alapemberei lettek a Unitednek.
Előbbi a következő szezonban nemhogy méltó kihívója lesz, vélhetően ki is szorítja a balhátvéd posztról Luke Shaw-t, utóbbi pedig olyan bajnoki hajrát produkált, amire talán még ő maga sem számított. Korábban szerzett öt gólját megduplázta, így tízzel zárta a szezont, amellyel megdöntötte Wayne Ronney 2003/2004-es évadban az Evertonnal felállított rekordját, az egy idényben lőtt gólokat tekintve, amelyet 18 éves, vagy annál fiatalabb játékos szerzett.
Az egyéni teljesítmények feljavulásának köszönhetően érthetően a csapat eredményei is változtak, természetesen pozitív irányba: az ősszel és télen a kis- és középcsapatok ellen elszórt pontok a bajnokság végén nem voltak jellemzőek a Unitedre, hol nyögvenyelősen, hol magabiztosan, de legtöbbször hozta a kötelezőt Solskjaer csapata. Sőt még történelmet is írt:
a Sheffield (3-0), a Brighton (0-3), a Bournemouth (5-2) és az Aston Villa (0-3) elleni egymást követő bajnokikon egyaránt minimum három gólt szerzett, amire korábban még egyetlen gárda sem volt képes a Premier League-ben.
Ehhez párosult a Big Six elleni rangadókon nyújtott parádés szereplés, amelyeken összesen 18 pontot gyűjtöttek a manchesteriek, többek között oda-vissza legyőzve a Chelsea-t és a városi rivális ManCityt. Ezek után csodálkozik még valaki, hogy a Manchester United harmadikként zárt és biztosította a helyét a Bajnokok Ligája csoportkörében?
A Manchester United óriási hajrával nemcsak a top négybe, a dobogóra is odaért Forrás: AFP/Oli Scarff
A Tottenhamnél kissé bonyolultabb a helyzet, a rapszodikus szezon legfőbb okai az előző idényre vezethetők vissza.
Ott ugyanis a Spurs minden várakozást felülmúlva egészen a Bajnokok Ligája döntőjéig menetelt, a Ligakupában pedig elődöntőig jutott így a megszokottnál nagyjából 20 meccsel több volt a játékosok lábában,
amit a nyári szünetben nem sikerült kellően kipihenni. A hírek szerint ráadásul a Liverpool ellen elveszített BL-finálé a hangulatra is rányomta a bélyegét - amin persze nem lehet csodálkoni -, így az új évadnál alaposan beragadt a londoni együttes.
A vezetőség türelme november 19-ig tartott az argentin Mauricio Pochettinóval szemben,
miután a 12. fordulót követően csak a 14. volt a tabellán a csapat,
megköszönték a munkáját. Egy nappal később José Mourinhót nevezték ki a helyére, aki két 3-2-es győzelemmel nyitott - igaz, a West Hamet és a Bournemouth-t ennél simábban is legyőzhették volna. Utána viszont elindult egy teljesen hullámzó és kiszámíthatatlan menetelés, amely során kikaptak többek között a Manchester Unitedtől, a Chelsea-től és döntetlent játszottak a kieső Watford-Norwich kettőssel, ugyanakkor legyőzték a Southamptont, az Aston Villát, vagy éppen a Manchester Cityt is.
A Tottenham elképesztően rapszodikus szezonon van túl, a végén mégis kijutott a nemzetközi kupaporondra Forrás: AFP/Michael Regan
Januárban és februárban egyszerre
három kulcsember dőlt ki a csapatból, Harry Kane és Szon Hung Min a támadósorból, Moussa Sissoko a középpálya védekező részéről,
ez pedig úgy tűnt, teljesen megpecsételte a Spurs sorsát. A fővárosiak a Wolves és a Chelsea elleni újabb rangadót elveszítették, a Burnleyvel leikszeltek, a Norwich-csal szemben pedig hazai pályán búcsúztak az FA-kupa nyolcaddöntőjében. Ekkor jött azonban a világjárvány és mint utólag kiderült, ez megmentette a Tottenhamet.
A háromhónapos kényszerszünet alatt ugyanis felépültek a hiányzók - sőt, Szon hazájában, Dél-Koreában katonai szolgálatot is teljesített! - és segítségükkel elképesztőt hajráztak.
A hátralévő kilenc meccsükből ötöt megnyertek, három döntetlennel zárult és csupán a Sheffield otthonában kaptak ki
- Kane volt a vezér, az angol válogatott támadó egymaga hét gólt szerzett. Mindennek, meg persze az előttük lévő riválisok hullámzó teljesítményének köszönhetően végül óriási bravúrral odaértek a hatodik, Európa-liga indulást jelentő helyre.
José Mourinhónak a szezon végén volt oka az örömre, a 14. helyről az Európa-ligába vezette a Tottenhamet Forrás: AFP/Michael Regan
És volt még egy kulcsa a sikereknek:
Mourinho saját magához képest is pragmatikusabb és eredménycentrikusabb futballt játszatott a csapattal,
amit bár sokan bíráltak, végül elérte a célját. A jól megszervezett védelem mindig is jellemző volt a portugál szakember csapataira, emellett viszont elképesztő hatékonysággal vitték végig a kontrákat - a Leicester ellen például úgy nyertek 3-0-ra, hogy hét próbálkozásukból három talált kaput, a vendégeknél ez a mutató 24/6 volt.
Azon persze lehet vitatkozni, mekkora eredmény egy csapatnak az El-indulás azok után, hogy két szezonnal ezelőtt Bajnokok Ligája döntőt játszott, rá egy évre pedig a legjobb 16 közé jutott a legrangosabb európai kupasorozatban.
Ám ha valaki november 19-én azt mondja a Spurs bármely vezetőjének, játékosának, vagy szurkolójának, hogy a 14. hely ellenére szezon végén hatodik lesz a csapat és a következő évadban is szerepelhet a nemzetközi porondon,
alighanem mindenki vakon aláírja.
Márpedig ez történt, így mind a Spurs, mind a United érdekelt lesz Európában a következő idényben.
