Kirúgták a bajnokcsapat edzőjét, rossz helyre vitték az aranyérmeket

Egészen szürreálisan alakult a labdarúgó NB I 30., utolsó fordulója az 1989-90-es bajnokságban. Egy körrel a befejezés előtt az MTK-VM 58 ponttal állt az első helyen, a második Újpestnek 55 pontja volt. A bajnokaspiráns kék-fehérek a 13. helyen álló, a kiesés ellen küzdő Vác otthonában léptek fel, az Újpest a Megyeri úton fogadta a Budapesti Honvédot. Az MLSZ illetékesei pedig Vácra vitték le a bajnoki aranyérmeket, Újpestre az ezüstöket. Ez a húzás óriási hiba volt a szövetség részéről.

1990. május 26. Az utolsó forduló a labdarúgó NB I-ben.

Elemi izgalmakról nem nagyon lehetett beszélni, a szaksajtó elkönyvelte, hogy a Verebes József irányította MTK-VM lesz a bajnok.

A tabella a következőképpen nézett ki a 29. fordulót követően.

• 1. MTK-VM 29 18 – 4 – 7 47-24 58 pont
• 2. Újpest 29 17 – 4 – 8 41-20 55 pont

Az akkori szabályok szerint a győzelemért 3 pont járt. Pontegyenlőség esetén először a gólkülönbséget vették figyelembe. A következőkben a több rúgott gól szerepelt, majd a csapatok egymás elleni mérkőzéseinek gólkülönbsége. Az Újpestnek tulajdonképpen egyetlen fegyver volt a kezében: a szolídan füstölgő puskacső, mert az MTK gólkülönbsége a záró kör előtt +23 volt, az Újpesté pedig + 21. Igazából ez sem volt veszélyes fegyver, mert épeszű ember nem számított arra, hogy az MTK legalább 1 pontot ne szerezzen Vácon. Ám minden másképp történt. Idézzük most fel a két meccset, párhuzamosan.

Labdarúgó NB I, 1989-90. 30. forduló
Újpesti Dózsa – Budapesti Honvéd 2-0 (1-0)
Megyeri út, 3000 néző. Vezette: Németh Lajos.

Újpest: Brockhauser – Kovács E., Kósa, Szlezák – Huszárik, Miovecz, Balog T., Rubold (Balogh I.), Szabó – Eszenyi, Zsivótczky (Katona).
Honvéd: Disztl P. – Sallai S., Ács, Csábi, Bánfi – Sallai T.(Orosz), Pisont, Sikesdi, Csehi – Fodor (Szijjártó), Gregor.
Gól: Szabó A. (6. és 65.)

Váci Izzó – MTK-VM 2-1 (1-1)
Vác, 6000 néző. Vezette: Molnár László.

Vác: Koszta – Balogh, Kardos, Talapa, Csima – Zombori (Kosztolnik), Fekete, Nagy T., Bánföldi (Vígh) – Répási, Oroszki.
MTK: Zsiborás – Lőrincz, Híres, Hahn – Horváth, Hannich, Lakatos (Cservenkai), Pölöskei (Balogh G.), Vadász – Balog, Jován.
Gól: Répási (31.), Fekete (70.), illetve Jován (44.)

Amikor tehát a két csapat 17 órakor elkezdte a meccset, az MTK volt a bajnok. Szabó András a 6. percben gólt lőtt az osztályozót elkerülni szándékozó Honvédnak.

Ebben a pillanatban a Dózsa gólkülönbsége 42-20 lett, azaz + 22. De az MTK-nak még mindig + 23 volt, egészen addig, amíg Vácott Répási László a 31. percben nem lőtt gólt Zsiborásnak.

Ekkor a két csapat azonos gólkülönbséggel állt, az MTK-nak 47-25, az Újpestnek 42-20, azaz + 22. De a több rúgott góllal még mindig az MTK állt az első helyen. Újpesten és Vácott sem tudták, mi a helyzet, mert a rádió csak a 2. félidőről adott körkapcsolást.

Nem sokkal később az újabb fordulatot Jován Róbert egyenlítő gólja jelentette Vácon. Az MTK hívei ekkor dőltek hátra, mert a kék-fehérek pontelőnybe kerültek az Újpesttel szemben (59 pont, illetve 58. pont.) Ekkor jött el a két pályán a szünet.

Előkerültek a zsebrádiók, a szurkolók a lelátón, a másodedzők a kispadon szorították a fülükhöz a készülékeket. 17.55-kor a Petőfi rádióban elkezdődött a Körkapcsolás.

A szurkolók ekkor értesültek, hogy az MTK ezzel a kényelmes döntetlennel megnyeri az újabb bajnoki aranyérmét.

Újpesten nem keseredtek el – ők csak abban bízhattak, hogy a Vác valahogy rúg még egy gólt Zsiborásnak. De azt is tudták, hogy az ő helyzetük akkor lesz biztos, ha szereznek még egy gólt. 18.20-kor Szabó András belőtte ezt a bizonyos gólt, ezzel a Dózsa még mindig sehol nem tartott, mert az MTK pontelőnnyel vezetett, de az Újpest gólkülönbsége már 1 góllal jobb volt, mint Verebes csapatáé. Tudta mindenki: ha a Vác lő még egyet, akkor az MTK elvesztheti az aranyat.

18.30-kor Vácott egészen különös jelenetek játszódtak le.

Az MTK, amely a második félidőben szinte semmit sem csinált, enerváltan, egykedvűen játszott, gólt kapott. Egy váci szögletet követően Fekete 5 méterről fejelt Zsiborás kapujába. A rádiót hallgató 3000 újpesti szurkoló a Megyeri úton felordított. Az MTK gólkülönbsége +22-re romlott, az Újpesté meg +23 volt. Azaz: 20 percet kellett kibírnia a Vácnak ahhoz, hogy bajnokot csináljon a Dózsából.

Ez a húsz perc csigalassúsággal telt el az Újpest számára. A rádióban már csak Novotny Zoltán és Vass István Zoltán közvetített (előbbi Vácon, utóbbi a Megyeri úton dolgozott), a másik hat helyszínen csak az állást mondhatták a kollégák.

Az MTK természetesen felébredt és megpróbálta bepasszírozni az egyenlítő gólt, amely az ő bajnokságukat jelentette volna.

A Vác játékosai – akik ezzel az állással bentmaradtak – arra rúgták a labdát, amerre álltak. A nagy váci kiszorítósdiban a későn ébredő MTK nem tudott egyenlíteni, így az MLSZ munkatársának össze kellett csomagolnia a kempingasztalra kitett aranyérmeket és autóval átszáguldani a Megyeri útra, ahol a lila-fehérek szinte el sem hitték, hogy ők nyerték a bajnokságot. Amikor Németh Lajos lefújja a meccset a Megyeri úton, még tart az összecsapás Vácott. Aztán Molnár László ott is véget vet a mérkőzésnek, a 3000 örömittas néző a pályára szalad, és a levegőbe dobálja az Újpest szakvezetőjét, Varga Istvánt.

A slusszpoén azonban most következik.

Azokban a napokban nyílt titok volt, hogy az újpesti vezetés meneszteni akarja Vargát, mert „nem túl látványos a Dózsa játéka".

Nem tudom, hogy a derék elöljárók mit akartak Vargától, talán a hetvenes évekbeli Dózsát sírták vissza Benével, meg Fazekassal? A kirúgással azonban – bölcs módon – megvárták az utolsó fordulót, amelyben az Újpest bajnok lett.

Az Újpesti Dózsa bajnokcsapata az 1989-90-es szezonban Forrás: Arcanum, Képes Sport

Most annak kellene következnie, hogy a derék Dózsa-vezetés a meccs után térden állva könyörgött a mesternek és az orra alá tolt egy újabb 3 éves szerződést. Ugyan kérem. Kirúgták Vargát, a bajnokcsapat edzőjét. Azt nem tudom, hogy a futball történetében esett-e meg ehhez hasonló, de amit az Újpest csinált, az maga volt az unikum. Ugyanis a szakosztály vezetése – mint ez kiderült – már szavazott a menesztésről és ezt nem lehetett visszavonni. Varga megvonta a vállát és aláírt a Siófokhoz.

Aztán az is kiderült, hogy ezt a döntést 1990. május 8-án hozták meg, azaz három héttel az NB I-es bajnokság vége előtt.

Mert – szerintük – az Újpest játéka nem volt kielégítő, mert szerintük túl sok volt a vidéki meccseken a vereség, mert szerintük a mindig is a támadójátékáról híres Újpest ebben a tekintetben csődöt mondott. A verdiktet három fordulóval a vége előtt hozták meg. Amikor az Újpest három pont hátránnyal követte a tabella második helyén az MTK-t. Aztán a Dózsa a 28. fordulóban 3-0-ra verte a Csepelt, a 29-ben idegenben 4-1-re a Békéscsabát, a végén meg 2-0-ra a Honvédot. Akárhogy számolom, ez 9-1-es gólkülönbség. A Dózsa ebben a szezonban a 30 forduló alatt 15-ször állt az első helyen, de harmadik helynél soha nem csúsztak hátrább a tabellán. Okos döntést hoztak, annyi szent.

A kirúgott edző, Varga István a Dózsából bajnokcsapatot csinált Forrás: Arcanum Képes Sport

A Varga István helyére hozott Kovács Ferenc a következő idényben a 9. helyig vezette az Újpesti Dózsát. Varga Istvánnal a Siófok a 7. helyen végzett.

A cikket az Arcanum Digitális Tudománytár segítségével írtuk meg.