Détári ellen tüntettek, Cantona a pesti füvön varázsolt

30 évvel ezelőtt a magyar futball egyik nagy kérdése az volt, hogy tud-e hatékonyan játszani a válogatottban együtt a két karmesterként számon tartott Détári Lajos és Bognár György? Az újságokban hetente jelentek meg erről elemzések, miközben a válogatott csapat nyomokban nem emlékeztetett az 5 évvel ezelőttire - tudják, amit az egész világ csodált. Közben 1990. március 28-án Budapesten lépett fel a francia labdarúgó-válogatott és az 1984-es Eb-győztese - Michel Platinivel a kispadon - simán nyert 3-1-re.

A francia csapat nem kis szomorúsággal érkezett a magyar fővárosba.

Ma már kevesen emlékeznek, de a gallok az 1990-es olaszországi világbajnokságra nem jutottak ki!

A kékek a Jugoszlávia, Skócia, Norvégia, Ciprus összetételű csoportba kerültek. A jugók veretlenül, 6 győzelemmel és 2 döntetlennel, 14 ponttal végeztek a csoport élén. A másik továbbjutó helyet a skótok kaparintották meg, nekik 10 pontjuk volt, a franciáknak csak 9. Idegenben egészen döbbenetes volt a gallok mérlege. Nicosiában és Oslóban is otthagytak 1-1 pontot (mindkét meccsükön 1-1 lett a végeredmény), míg a skótoktól és a jugoszlávoktól kikaptak. Ezzel a produktummal nem lehetett továbbjutni.

A magyarok hasonló helyzetben voltak,

mi a spanyolokkal, az írekkel, az északírekkel és a máltaiakkal kerültünk egy csoportba. Mi is harmadikok lettünk, a Málta elleni két döntetlen (odakint 2-2 még Mezey Györggyel a kispadon), itthon 1-1 szintén a feledhetetlen kategóriába tartozik.

A két csalódott együttes találkozott tehát 1990. március 28-án Budapesten.

A franciák szövetségi kapitánya ekkor Michel Platini volt.

Jellemző a közönség visszafogott érdeklődésére, hogy a mérkőzést összesen 15 ezer néző tekintette meg a Népstadionban. A meccs előtt ment a szokásos polémia: hogy tud együtt játszani a magyar válogatott középpályáján Détári Lajos és Bognár György?

Eric Cantona két gólt szerzett a Népstadionban az 1990. március 28-i barátságos mérkőzésen Forrás: AFP/Pornchai Kittiwongsakul

"Valaki egyszer kitalálta, hogy mi ketten nem tudunk egymás mellett futballozni" - nyilatkozta még a mérkőzés előtt a Népszabadságnak Détári Lajos.

A mostani magyar válogatott akkor tud a legjobban játszani, ha mi a középpályán együtt futballozunk Gyurikával. Igenis, szükség van a két irányító játékosra, ez bebizonyosodott már akkor is, amikor Mezey György volt a szövetségi kapitány.

Akkor Nyilasi Tibi volt a hátravont center, én pedig egészen jól megfértem mellette. Örülök, hogy Mészöly Kálmán szövetségi kapitány újra összehozott bennünket Bognárral" - fejezte be Détári.

Disztl Péter, Róth Antal, Sallai Sándor, Garaba Imre, Esterházy Márton, Kardos József - ők voltak azok, akik az 1986-os mexikói vb-n az alapcsapat embereinek számítottak, de ezen a franciák elleni meccsen hiába kerestük őket. Az MLSZ elkezdett egy fiatalítást - ennek ők estek áldozatául. Nézzük akkor most a magyar válogatott összeállítását:

Brockhauser István - Limperger Zsolt, Pintér Attila, Mészöly Géza - Mónos Tamás, Máriási Zsolt, Bognár György, Détári Lajos, Palaczky János - Petres Tamás, Kovács Kálmán.

A francia csapat összeállítása: Bruno Martini - Frank Silvestre, Bernard Casoni, Franck Sauzée,
Manuel Amoros - Bernard Pardo, Luis Fernandez, Jean-Marc Ferreri, Christian Perez - Philippe Thibeuf, Eric Cantona

Ne szépítsük: Détári Lajos válogatott karrierjének egyik leggyengébb mérkőzése volt ez. A közönség a második félidőben kórusban követelte a cserét, amelyet Mészöly Kálmán szövetségi kapitány a 81. percben végrehajtott. A Népsport egyéni bírálatában azt emelte ki, hogy Bognár György sokkal jobban játszott, mint Détári, akinek összesen egy értkelhető megmozdulása (egy szabadrúgás) volt az első félidőben. A lap így fogalmazott:

Détári ismét nem tudta igazolni a hírnevét. Mindössze egy szabadrúgása volt, a második félidőben a közönség ellene tüntetett. Sajnos, igaza volt a közönségnek, mert ezen a mérkőzésen Détári volt a magyar csapat leggyengébb pontja."

A magyar középpályás mindössze ennyit mondott: "Megtettünk mindent, de sajnos, ez kevés volt a jól játszó franciák ellen." Ennél érdekesebb volt Mészöly Kálmán szövetségi kapitány nyilatkozata, aki azt mondta, hogy Pintér Attila kivételével (ő lőtte tizenegyesből a magyarok egyetlen gólját) az összes idegenlégiósban csalódott. Pedig a francia légió két játékosa, Bognár György és Kovács Kálmán nem játszott rosszul.

Az összefoglalóban is látszik, az első francia gólt a Limperger-Brockhauser páros hozta össze, 1-1 után, a második félidőben pedig már csak egy csapat volt a pályán - a francia. Cantona két gólt szerzett, a második fejese egészen szenzációs mozdulat volt.

Bernard Pardo (francia, j2) és Máriási Zsolt (elöl) harca a labdáért a Franciaország-Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzésen Forrás: MTI/Németh Ferenc

Hogy mennyire nagy volt az elkeseredés, azt a Nemzeti (Nép) Sport március 30-i számában megjelent cikk jelezte. A múltunk van, jövőnk lehet, jelenünk viszont nincs című írás egészen sötétre festette az eget. A cikk szerzője nem értette Mészöly Kálmánt, aki a meccs után a Kovács Kálmán, Bognár György kettősről szedte le a keresztvizet, holott - a lap szerint - ők fociztak a legjobban. Majd így folytatta:

És még szóba sem jött Détári. Róla nincs kérdésem. Ha valaki idegenlégiós, az nem jelent óriási színvonalat. Ahogy Bognáron és Kovácson meglátszik a francia bajnokság hatása, úgy árulkodik Détári játéka a görög bajnokságról. A közönség lekövetelte őt a pályáról, a kapitány pedig nem védte meg, nem állt ki mellette. Ki fog derülni, hogy ezzel mennyire távolítatta el magától. Détári nagyon gyengén játszott és - bár nincs a népszerűsége csúcsán - nagy kár lenne, ha végképp elveszne."

Nem veszett el, bár soha többet nem játszott úgy, mint Mezey György keze alatt, 1984 és 1986 között.