A közösségi média kommentháborúját Messi és Ronaldo tartja életben

Lionel Messi idén már 33, Cristiano Ronaldo pedig 35 éves lesz. Lassan 15 éve, hogy róluk szól a futball, és bár egyelőre egyikőjük sem akar lassítani, ahogy ez a két zseni öregszik, egyre inkább az a kérdés, hogy meddig tarthat még az ő uralkodásuk. Na meg az, hogy kik lehetnek utánuk a futball szupersztárjai.

Emlékszünk még, amikor Cristiano Ronaldo a 2004-es Európa-bajnoki döntőben zokog a hazai pályán elvesztett döntő miatt? Vagy amikor két évvel később, a világbajnokságon addig dumált a bírónak, amíg az kiállította Wayne Rooney-t az angol-portugál meccsen.

Az argentin bíró, Horacio Elizendo kiállítja Wayne Rooney-t a 2006-os világbajnokság Anglia-Portugália meccsén Forrás: ddp images/AFP/Volker Hartmann

Az is egy emlékezetes momentum volt, amikor Lionel Messi első válogatott meccsét játszotta, ráadásul ahhoz, így vagy úgy, de mi is hozzájárultunk: a 65. percben beállt a Puskás stadionban az ördöngösen cselező szupertini, viszont egy bő perccel később mehetett is zuhanyozni, mert kiállították. A jelenet alighanem e sorok olvasása közben pörög nagyon sokak szeme előtt: a magyar válogatott akkori védelmének egyik oszlopa, Vanczák Vilmos megrángatja Messi mezét, az argentin visszakönyököl, Markus Merk pedig kérdés nélkül felmutatta Messinek a piros lapot.

A kiállított Lionel Messi a Puskás stadion öltözője felé tart élete első válogatott mérkőzésén a magyarok elleni barátságos találkozón Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Mindenki tudta, hogy Cristiano Ronaldo és Lionel Messi is zseniális tehetségek, akikben rengeteg potenciál van karrierjük későbbi részére, mégis sokáig ezek a negatívumok maradtak meg nagyon sok emberben kettejükkel kapcsolatban. Egészen furcsa érzés ezeket a jeleneteket megnézni, most már több mint egy évtized távlatából.

Mivel én magam a kétezres évek közepén voltam a tízes évei legelején járó kiskamasz, ez a két fiatalember gyakorlatilag a szemem előtt lett a világ két legjobbja, és minden lépésüket figyelemmel követhettem. Eleinte egyszerű rajongóként, majd, ahogy idősebb lettem, már újságíróként is. Láttam, ahogy Messi a szupertehetség kategóriájából ki tud teljesedni egy ösztönös zsenivé, akit akárhová tett a Barcelona éppen aktuális vezetőedzője, ott világklasszis teljesítményt tudott nyújtani. Pedig illusztris társaságban kellett kiemelkednie. Nem akárkik fordultak meg Messi mellett a Barcában, és mégis ő volt az, akire a legtöbb reflektor irányult. Róla szóltak a hírek, vele volt tele a sajtó. Láttam azt is, hogy hogy lesz a fiatal, sokszor öncélú, emellett pedig borzalmasan túlzó érzelmeket bemutató Cristiano Ronaldóból hihetetlen mennyiségű munkával egy kegyetlen gólgép. Két, alapjaiban más személyiség, két, alapjaiban más stílusú játék, amiket nagyjából lehetetlen összehasonlítani. Mintha azt próbálnánk eldönteni, az alma vagy a körte a finomabb. Nem biztos, hogy lehet. Az pedig pláne nem biztos, hogy kell.

Azt mondják, ízlésről teljesen fölösleges vitatkozni. Semmi értelme. Nagyon sokan, nagyon sokféleképpen próbálták Messit és Ronaldót összehasonlítani, aztán a legtöbb ilyen összehasonlítás csak és kizárólag egyfelé vezetett: a két szekértábor hajtogatta a maga igazát, és nem igazán voltak kíváncsiak a másik oldalra. Az emberek visszafogottabb része pedig egyszerűen csak élvezni kezdte, hogy tarolja le ez a két ember addig soha nem látott módon a világfutballt. A hangadók és a semleges szemlélődők mellett egyféle vélemény létezett még: amelyiknek a képviselői azt hangoztatják, mennyire unják már ezt a párharcot.

Cristiano Ronaldo és az öt Aranylabda Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Érdekes, ha magamra gondolok, akkor arra jövök rá, hogy ahogy idősödtem, úgy kerültem át egyre inkább a harmadik csoportból a másodikba. Meg kellett tanulnom, hogy ez az időszak csak és kizárólag róluk fog szólni. De hát hogy kellett volna hozzáállnom ehhez, ha egyszer Messihez és Ronaldóhoz évekig senki nem volt fogható? Tartósan legalábbis semmiképp. Egy-egy évben igen, ezzel kapcsolatban érdekes kérdés, kijárt-e mind a hat, illetve mind az öt Aranylabda ennek a két gigásznak. Ha valaki esetleg hajlik is arra, hogy azt mondja, mindkettejüknek eggyel vagy kettővel kevesebb Aranylabdája kellene, hogy legyen, akkor is egyértelmű az, hogy ilyen párharcot évtizedek óta nem láttunk. Sőt, soha. Az, hogy két futballista ennyire sokáig csúcson pörögjön, példa nélküli.

Tudom, a rekordok arra vannak, hogy megdöntsék őket. Viszont, ahogy fentebb szóba került, hogy soha a futball történetében nem volt még ilyen párharc, abban sem vagyok biztos, hogy lesz még valaha. Persze, valószínűleg lesznek majd olyan párharcok, amikor két ember emelkedik ki a futball világából, de egyelőre egészen szürreálisnak tűnik, és nincs előttem az, hogy Messi és Ronaldo után tartósan 40 gól körüli teljesítmények kelljenek az európai Aranycipő-versenyben a győzelemhez.

Lionel Messi és az Aranylabda Forrás: AFP/Franck Fife

Egészen elképesztő volt látnom, mekkora indulatokat tudott generálni egy-egy Messiről és/vagy Ronaldóról szóló cikk az elmúlt bő évtizedben. Persze értem, a közösségi média korában minden reakció felerősödik. Szinte ijesztő kommentfolyamok jöttek össze egy-egy Facebook-poszt alatt, sokszor nagyon durva személyeskedésbe átfordulva.

Ha csak ezekre a kommentfolyamokra néz, illetve nézett az elmúlt években az ember, azt hiheti, biztos a kommentháborúk alanyai is utálják egymást. Ehhez képest talán sokak számára meglepő, mekkora tisztelettel tud beszélni a futball két korszakos alakja egymásról. Beszéltek már mindketten egymásról, de kettejük közül mindig Cristiano Ronaldo hozta kevesebbszer szóba argentin kollégáját, akkor viszont végtelen sportszerűséggel tette ezt.

„Kifejezetten jó a kapcsolatunk, és bár még nem tudtunk együtt vacsorázni, de egyszer, ha majd mindkettőnknek alkalmas lesz, jó lenne összehozni" – ismerte el CR tavaly, az UEFA Év Játékosa-gálán. „Nem tudom, elő fog-e fordulni még valaha a futball történetében az, amit mi csináltunk, hogy tizenöt évig két ember egymást hajtva folyamatosan ilyen magas szinten teljesítsen. Ez nem egyszerű. A futball történelmének részesei vagyunk."

Messi szinte visszhangozta Ronaldo szavait, amikor idén szintén erről kérdezte őt a spanyol sajtó. „Ez egy nagyon különleges csata volt, amely mindörökre fennmarad majd, hiszen nem egyszerű ilyen szinten teljesíteni, ennyire hosszú ideig. Ráadásul a világ két legjobb csapatában, a Barcelonában és a Real Madridban játszottunk, ami egy óriási teher. Biztos vagyok benne, hogy az emberek is élvezték a párharcunkat, nem is feltétlenül csak a Barca- vagy a Real-drukkerek, hanem a futballt szeretők általában."

Kilenc évnyi intenzív csatát láthattunk kettejük között a spanyol pontvadászatban, na meg persze Európában, ez idő alatt Messi 472 gólt szerzett gránátvörös-kékben, míg Ronaldo 450-nél állt meg. Pont egy leheletnyi a különbség az Aranylabdák számát tekintve, ráadásul abban is Messi javára, abból neki hat van, szemben CR ötjével. Persze, ahogy azt láthatjuk, a két nagyszerű sportember tiszteli egymást. Na de azért Messiből kibújt egy mélyebbről jövő gondolat is, amikor 2019 végén hatodszor is aranylabdás lett... „Nem tagadom, amikor Cristiano is megkapta az ötödiket, az egy kicsit rosszul érintett, hiszen akkor egy ideig már nem én voltam egyedül elöl. Nagyon jó érzés hatodszor is diadalmaskodni."

Abba lassan bele kell törődnünk, hogy ennek a zseniális párharcnak meg vannak számlálva a napjai. Messi nyáron 33 éves lesz, CR pedig néhány nap múlva már 35. Aztán ki tudja... Annyiszor leptek már meg minket, hogy lehet, még évekig elszórakoztatnak minket. Ha már úgyis földönkívüliek, lehet, hogy a testük is az, és az idő vasfoga sem fog rajtuk. De ha egyszer mindketten visszavonulnak, akkor azért szegényebb lesz a futball. Onnantól ők ketten lesznek évtizedekig a viszonyítási pont, de az is lehet, hogy mindörökre.

Messi és Ronaldo. Ki nőhet fel hozzájuk a jövőben? Forrás: AFP/Hector Retamal

Nagyon nagy lesz az a cipő, amelybe a fiataloknak, mondjuk Joao Félixnek, Phil Fodennek, Erling Haalandnak vagy Vinícius Juniornak, esetleg a náluk eggyel rutinosabbak közül Neymarnak, netán Eden Hazardnak bele kell lépniük. Lehet, hogy ez a cipő mindörökre nagy lesz innentől mindenkinek. Hiszen, ha belegondolunk, ez egy olyan szint, amellyel olyan kortársakat is háttérbe tudtak szorítani, mint, a teljesség igénye nélkül, Luis Suárez, Luka Modric, Franck Ribéry, Arjen Robben és Robert Lewandowski.