A német focit felületesen ismerők számára ez a Werder Bremen. Akik kicsit jobban követik a Bundesligát, azok sorolják a klub legendáit a '74-ben világbajnok Höttgestől Oli Recken, Eiltsen, Bodén, Allofson , a '90-es VB-n aranyat nyerő (és azért igen sokat tevő) Völleren és Riedle-n át Baslerig, Micoudig, Ailtonig, Kloseig, Diegoig, Pizarroig. Azt azonban kevesebben tudják, hogy a Bundesliga 1963 óta íródó történelme során a Werder játszotta a legtöbb elsőosztályú mérkőzést. Ugyanis csak a 1980-81-es szezont töltötte a másodosztályban. Azonban jelen állás szerint nem lenne túl nagy meglepetés, ha a következő évben ismét ott találná magát.
Az elmúlt évtizedekben gyakran izgalmas, látványos, vonzó játékot produkáló gárda évek óta sótlan, unalmas. Nem szoktak kiesési gondjai lenni, ám mostanában, amikor egy-egy bajnokság után az ember összegzést készít,
az utolsók között jut eszébe a Bremen.
Ettől persze még nem kell kiesnie, de emiatt manapság nem lehet könnyű szurkolni neki. Ennek ellenére a Weser-stadion nem kong az ürességtől, tavaly a hazai mérkőzéseket átlagosan 40377 néző tekintette meg. Igaz, ez Bundesliga specialitás, nem tud olyan rosszul játszani egy csapat, hogy ne legyenek a meccsei teltházasak, vagy közel azok.
Vannak unalmasabb csapatok is a Bremennél, és vannak rosszabb játékosállományúak is. Ez utóbbi lehet a zöld-fehérek esélye idén. A bajnokság előtt úgy tűnt, legalább hét csapat retteghet a kieséstől. És közülük csak a Freiburg produkált olyan őszt, hogy talán nem kell félnie.