A jelenben, a közelmúltban és a távoli múltban is a Schalke szurkolói és játékosai számára a szomszéd Borussia Dortmund mellett a távoli Bayern München az igazi ellenség. Az ő szemszögükből nézve igazuk van.
Az elmúlt 19 találkozójuk mérlege: 16 Bayern-győzelem, 3 döntetlen, 0 Schalke-diadal.
Utolsó hat meccsüket a Bayern nyerte. A gelsenkircheni csapat legutóbb 2011. március 2-án győzött ellene egy Német Kupa-elődöntőn. Akkor még Manuel Neuer védte a kapuját.
A Bayern elvitte tőlük Neuert, és azóta nem nyertek a királykékek. Nyáron pedig elviszi utódját, Nübelt is.
Ebben az összevetésben a Schalke mindig a szegény vidéki kisfiú, aki csak vesztes lehet a nagyvárosi életművész társaságában. Ennek tudatában nehéz elhinni, hogy amikor a bajor óriás futballra oktatta az egész világot, akkor pont a Schalke volt az, amely Németországban rendre megleckéztette őt. És nem is akármilyen módon.
Az első nagyot csattanó pofont akkor kente le a Schalke, amikor a Bayern deklaráltan Európa legjobb csapata volt.
Ugyanis 1974-ben a bajorok (a német csapatok közül először) megnyerték a Bajnokcsapatok Európa Kupáját. Egy nappal később pedig a Salátástálat is.
Hat játékosuk kulcsembere volt a nyáron a müncheni Olimpiai Stadionban világbajnoki címet szerző német válogatottnak. A Schalke pedig akkor próbálta összeszedni magát az 1971-es botránya után, mely miatt gyakorlatilag az egész csapatát eltiltották. 1973-ban ifi-játékosokkal éppen bent maradt, egy évvel később a hetedik helyen végzett.
Ráadásul Németország és Európa legjobb csapata az ominózus meccset megelőzően utoljára több mint négy évvel korábban kapott ki Münchenben.
Még a Spielort Stadionban nyert a Stuttgart 1970 márciusában. Majd a Bayern beköltözött az 1972-es olimpiára készült csodaarénába, és senkinek nem adott ott esélyt. Mindenki találgatta, vajon ki tudja először térdre kényszeríteni ott Beckenbauerékat. A romokban heverő Schalkéra senki nem gondolt. A királykék alakulat előtte kilencszer járt Bundesliga-meccsen Münchenben, és úgy kapott ki nyolcszor, hogy összesen rúgott 2 gólt, és kapott 32-t. Csak négyszer úszta meg 5 kapott gól alatt.
1974 szeptemberének végén (Oktoberfest idején!), a hatodik fordulóban szerényen odament, udvariasan körbenézett, majd történelmet írt a BEK-győztes otthonában.
Azon a szombat délutánon 73.000 néző előtt 2-0-ra nyert. Zsinórban 73 veretlen hazai bajnoki meccs után kapott ki a müncheni csapat.
Az Olimpiai Stadionban pedig először. Egy egészen hihetetlennek tűnő sorozatot szakított meg a Schalke egy olyan müncheni csapattal szemben, melyből csak Hansen és Breitner hiányzott a BEK-döntőben diadalmaskodók közül.
1976. október 9-én ismét történelmet írt a Schalke Münchenben.
Olyan eredményt ért el, amilyen manapság nehezen képzelhető el. Münchenben pedig teljesen kizárt. 7-0-ra nyert az Olimpiai Stadionban. Ez máig a Bayern München legnagyobb bajnoki veresége. És a dolgok jelenlegi állása szerint vélhetően örökre az is marad. A Bayern három pontra volt a listavezetőtől, és hárommal előzte meg vendégét. A Schalke a 9. helyen szégyenkezett, 50%-os teljesítménnyel és negatív gólkülönbséggel.
És a bajor óriás a legjobb csapatát szerepeltette. Még játszott Maier, Beckenbauer, Schwarzenbeck, Uli Hoeness, Kapellmann, Gerd Müller, és már játszott Karl-Heinz Rummenigge.
Mégis ezen az európai színtéren lefékezhetetlen csapat mellett a Schalke úgy robogott el, ahogy egy német Intercity-Express szokott a kisállomások mellett.
Klaus Fischer egymaga négy góllal vette ki a részét abból a kivégzésből. Az ő neve kevés embernek mond valamit Magyarországon, pedig nem akárkiről van szó.
Ő a Bundesliga-történelemben a második legtöbb gólt szerző játékos.
Felesleges felsorolni, hogy kiknél szerzett legalább 100 gólnál többet. Elég csak annyit mondani, hogy egyetlen játékos szerzett tőle több gólt a Bundesligában: Gerd Müller.
Fischer óriási peche, hogy 1968 és 1988 között volt aktív, vagyis kortársa volt a vele egy poszton játszó Müllernek.
Így a 268 találata ellenére csak egyszer lehetett gólkirály, és a válogatottban is csak epizódszerepeket kaphatott. Az említett 1976-os találkozón viszont az ő vezetésével szedte atomjaira a Schalke a nagy Bayernt.
A Bayern egyébként nem sokáig maradt adósa a Schalkénak. A legközelebbi müncheni bajnokijuk során ő vágott egy hetest. Azóta sértett csapatként sokszor verte le a gelsenkircheni alakulaton azt a megalázó hét pofont.
Jelenleg a bajnoki mérlegük: 53 Bayern-győzelem, 28 döntetlen és csak 18 Schalke-diadal.
Ám a történelmet átírni a rekordbajnok sem tudja. Abban pedig örökre ott szerepel az említett két találkozó.
Szombaton este századszor találkozik a két csapat a Bundesligában.
Ezúttal is minden a Bayern mellett szól, de hiba lenne egyesélyesnek nevezni a csatát. Nemcsak azért mert a gelsenkircheni csapat csak három ponttal szerzett kevesebbet, mint a rekordbajnok, hanem mert titokban ő is reménykedik a Bajnokok Ligája-indulásban. És egyébként is: egyszer minden sorozat megszakad. Ezt már megtanulta a Bayern a Schalkétól a hetvenes években.
