Rémisztő helyzetet teremt a Premier League őrült hajszolása

Egy 2019 decemberi tanulmány szerint az angol másodosztályú futballbajnokság, azaz a Championship klubjai rekordbevétel mellett hoztak össze soha nem látott nagyságú veszteséget. Az ok meglehetősen prózai: minden csapat a feljutást célozza meg, és ennek eléréséért kész irreálisan nagy áldozatot hozni. Amíg valaki fizeti a számlát, addig nincs is gond. De ha nem, akkor jönnek a nagy bajok.

Az előző év végére készült el a Deloitte könyvvizsgáló cég és a sport-, különösen futballgazdasági kutatásokban utazó Vysyble nevű cég felmérése, melyben a Championship 24 klubjának 2017-18-as szezonra érvényes gazdálkodását tekintették át. Elnézve a legfontosabb megállapításokat, nem túlzóak David Sharpe-nak, a Wigan Athletic korábbi tulajdonosának szavai, aki a BBC Radio 5 Live műsorában úgy fogalmazott: "A helyzet egyenesen rémisztő."

• A Championship 24 klubja összesen 307 millió font (kb. 118,5 milliárd forint) adózás előtti veszteséget halmozott fel.
• Mindezt úgy, hogy minden idők legnagyobb bevételét, 749 millió fontot (kb. 289 milliárd forint) könyvelhettek el.
• A játékosoknak és a szakmai stáboknak kifizetett pénzek átlagosan 11 százalékkal haladták meg a bevételeket. És ez az olló a 2018-19-es szezonban feltehetően még szélesebbre nyílt.
• A növekményből a klubok több mint fele vette ki a részét, azaz ők költenek lényegesen többet fizetésekre, mint amennyi a bevételük.
• Számos klub már a második egymást követő évben halmoz fel hatalmas veszteséget, mégpedig azért, hogy elérje a feljutást a Premier League-be.

Mindezt azok után, hogy a 2016-17-es szezontól a bajnokságot szervező liga (English Football League, EFL) bevezette az ún. profi és fenntarthatósági szabályait. Ez kimondja, hogy a klubok többségének három évre vetítve legfeljebb évi 39 millió font lehet a vesztesége (kivételt képeznek ez alól pl. a Premier League-ből kiesett csapatok, akik nagyobb veszteséggel működhetnek az első évben).

Keresd a pénzt

Illetve keress sokkal több pénzt a Premier League-ben, mint amit a Championshipben kereshetsz – ilyen egyszerű a matek, amit a másodosztályú klubok a szezon elején felírnak maguknak a táblára. Az igyekezet egyébként teljes mértékben érthető a két ligában megkereshető pénzek ugyanis fényévekre vannak egymástól, és

nincs az a Championshipben felhalmozott veszteség, amit egy PL-szezonnal ne lehet leírni.

Ugyanis hiába írta alá az EFL minden idők legjobb, öt évre 595 millió fontot, a korábbi szerződésnél 35 százalékkal nagyobb összeget garantáló tévés szerződését, az még mindig aprópénz ahhoz képest, amit a PL-ben lehet keresni.

2019 utolsó bajnoki fordulója után így állt az aktuális versenyfutás:

.@LUFC end the year top of the table after that astonishing result at @BCFC#EFL | #SkyBetChampionshippic.twitter.com/zh5S71OxIC

— Sky Bet Championship (@SkyBetChamp) December 29, 2019

Az 595 millió fontot ugyanis a másod-, harmad- (League 1) és negyedosztály (League 2) 72 csapata között dobják szét, ami így már alig több klubonként, mint egy jobban kereső középpályás éves keresete.

A Championship-klubok joggal verték az asztalt a 2018 novemberében megkötött szerződés aláírása után, több klub is bojkottal fenyegette meg az EFL-t, mondván, hogy lehetett ilyen feltételekkel megegyezni a Sky Sportsszal, miközben az angol másodosztály meccseinek helyszíni nézettségét csak a PL és a Bundesliga veri, miközben a La Liga, a Serie A és a Ligue 1 is kevesebb nézőt tud kivinni a stadionokba. Mégis több pénzért tudják eladni a közvetítési jogokat, mint az EFL tette azt. Azt mondjuk elfelejtik a hangoskodók, hogy

a Championshipben nincsenek Barcelona, Real Madrid, Juventus és Paris Saint-Germain kaliberű csapatok

– a bajnokságokat közvetítő tévétársaságok ugyanis ezekért a csapatokért tették le a nagy pénzeket (a La Liga 3 évre 3 milliárd, a Serie A szintén három évre 2,5 milliárd, míg a francia élvonal négy évre kb. 4 milliárd fontnak megfelelő eurót kasszíroz), nem pedig a Getaféért, a SPAL-ért vagy a Brestért.

A Premier League mindeközben valamennyi riválisát kenterbe veri az utolsó, 2019-2022 között érvényes szerződéssel, amelyik három évre 4,464 milliárd fontot garantál, és amiből óriási összegek landolnak az angol élvonalban szereplő húsz klubnál. Az előző szezon végén 2,45 milliárd font landolt a kluboknál (tévés jogdíjakhoz még hozzácsapták a PL központi marketingbevételekből járó pénzeket is). Eszerint az előző idényben a PL utolsó, 20. helyén végző, az egész szezonban három győzelemmel és hét döntetlennel mindössze 16 pontot gyűjtő Huddersfield 96,6 millió fontot keresett, míg

a szintén kieső Fulham, Cardiff duó 101,9 és 102,7 millió fontot könyvelhetett el.

Csak összehasonlításképpen: a Real Madrid nagyjából 70 millió fontot gyűjtött a sorozatban begyűjtött harmadik BL-elsőséggel.

Három nyertes, huszonegy vesztes

Utóbbi kettő éppen 2018 végén jutott fel a PL-be, és annak ellenére, hogy a harmadik feljutó Wolverhamptonnal közösen éppen ők hárman könyvelhették el a legnagyobb veszteséget a 2017-18-as idényben, a tulajdonosok nagyon is elégedettek lehettek a következő idény végén (a Wolves több mint 127 millió fontot kapott, ráadásul bent is maradt).

A Championship klubjainak 2017-18-as idénye a főkönyvek alapján: pirossal a veszteségek, zölddel a nyereségek. Az azóta már a harmadosztályból kiesni készülő, a csőd szélén táncoló Bolton Wanderers nem adott le mérleget Forrás: BBC

Ilyen csábító lehetőségek fényében nem csoda, hogy folyamatos a "fegyverkezési verseny" a Championshipben. A kicsit is jobb anyagi háttérrel, vagy kevéssé szűkmarkú tulajdonossal bíró klubok az igazi top klubokat (soroljuk ide, mondjuk a kontinens húsz leggazdagabb csapatát) kivéve bárkivel felveszik a versenyt. Külföldi menedzsereket és válogatott játékosokat igazolnak az (újbóli) feljutás reményében. Viszont, ha nem járnak sikerrel, akkor súlyos árat kell fizetniük.

"A Championship klubjai hajszolják a Premier League-et. De, ha nem jön össze, akkor valakinek mélyen a zsebébe kell nyúlnia. Ha nem tudja, vagy nem akarja megtenni, jöhet a csődbiztos"– mondja a korábban idézett Sharpe, majd így folytatja:

Ez a rendszer gazdaságilag fenntarthatatlan. Az egész bajnokság egy hatalmas buborék, ami bármikor kipukkanhat, hacsak nincs elég milliárdos tulajdonos a háttérben, hogy finanszírozza ezt.

Sharpe, aki 2015-ben a nagyapjától, Dave Whelantől vette át a Wigan irányítását, minden hónapban legalább 1 millió fontot tett a csapatba úgy, hogy eközben a Wigan volt az egyik legkisebb költségvetéssel működő egyesület a másodosztályban. Sharpe végül 2018 novemberében unta meg a pénz öntögetését a feneketlen kútba, és eladta a Wigant egy Entertainment Corporation nevű hongkongi cégnek.

"Ez egy nagyon is valós probléma. Hál' Istennek, hogy kiszálltunk" – fogalmaz világosan Sharpe.

Nincs itt semmi látnivaló

A liga egyelőre nem érzi ennyire drámainak a helyzetet. Meglátásuk szerint minden tulajdonos tisztában van a 2016-ban hozott pénzügyi szabályokkal, és mindannyian felelősségteljesen irányítják a rájuk bízott egyesültet.

"Az adott feltételek és szabályok között minden klubnak jár a szabadság, hogy céljai elérése érdekében rugalmasan alakítsa a gazdálkodását" – idézi a BBC az EFL állásfoglalását, amiben az is szerepel, hogy a működésből származó nyereség nem az egyetlen mérőszám a klubok működésének tekintetétben.

A tulajdonosok a sikerért is harcolnak egymással az egyre növekvő versenyben"

- mondják, ahol a siker egyenlő a PL-szerepléssel.

Rabló, pandúr, ejtőernyős

Az EFL a fentiek ellenére igyekszik kordában tartani a klubok költekezését, azok pedig igyekeznek kreatív módokon kijátszani a szabályokat. Ha egy klub átlépi a pénzügyi szabályzatban rögzített számokat, pontlevonásra számíthat, ahogy tavaly a Birmingham City (-9 pont), vagy pénzbüntetést kap, mint a Queens Park Rangers, amelyiknek

20 millió fontot kellene befizetnie a közösbe.

Ha egy csapat két éven át kockáztat, és a vesztesége eléri a 100 millió fontot, akkor a harmadikban hatalmasat kell vágnia a költségvetésén, különben kicsúszik a limitből, és jöhet pénzbüntetés vagy a pontlevonás. Persze, ha egy klub gyorsan bevételt tud felmutatni, akkor minden oké. Pontosabban, majdnem minden. A Sheffield Wednesday tavaly nyáron például 60 millió fontért eladta híres-hírhedt stadionját, a Hillsborought, a befolyt 60 millió fonttal pedig máris 2,5 millió fontos profitot tudtak felmutatni a 2017-18-as idényre.

Kreatív megoldás stadionnal című mutatvány:

Hillsborough Stadium, Owlerton, Sheffield, Inglaterra. @swfcpic.twitter.com/Lyc99RG03U

— Super Stadiums (@superstadiumss) November 9, 2019

Csakhogy a vevő, Dejphon Chansiri a klub tulajdonosa volt, ezzel pedig a Wednesday ugyancsak megsértette az EFL pénzügyi szabályait. Emiatt a klub most részleges átigazolási tilalom alatt áll, csak kicsiben játszhatnak, nem repülhetnek rá a "nagy vadakra".

A végére még egy érdekesség: míg 2001-2002-ben csak a Championship-klubok összköltségvetésének 9 százalékát, addig a 2017-18-as szezonban már a harmadát teszik ki a PL-ből érkező ún. ejtőernyős kifizetések (parachute payment). Ezt azok a klubok kapják, amelyek kiesnek az élvonalból, azzal a céllal, hogy segítsen egyenesben tartani a hirtelen megcsappanó költségvetést.

David Sharpe ennek ellenére sem derűlátó:

Nem lennék meglepve, ha öt éven belül több másodosztályú klub is a Bury sorsára jutna

– utalt a kétszeres FA-kupagyőztes klubra, melyet 125, a futball-ligában töltött év után kizártak az EFL-ből, miután csődbe ment.