A BL-győzelem mámora: Madridban Stockholm térképpel sétálni

Elfogultság nélkül kijelenthető, a 2019-es futballév az angolokról szólt. A Premier League-ben a valaha volt legkiélezettebb csatában dőlt el az aranyérem sorsa, miközben a két európai kupasorozat fináléját, az Európa-liga és a Bajnokok Ligája döntőjét is két szigetországi alakulat játszotta. Ennél többet egy, az angol labdarúgásért rajongó, azt kisgyerek kora óta szerető sportújságíró nem is kívánhat. Illetve mégis: ha a helyszínen élheti át valamelyiket. Madridban a Bajnokok Ligája döntőjén nekem ez megadatott. 

Régi szerelem a miénk, gyakorlatilag 10 éves korom óta követem a PL-t, aki pedig ismer, tudja jól, hogy amikor mindenki a történelmi triplát elérő Manchester Unitedért rajongott, nem ültem fel a Bandwagonra.

Vialli Chelsea-je valamiért szimpatikusabb volt, főként Gianfranco Zola játéka nyűgözött le,

így a londoniak szurkolója lettem, és vagyok mind a mai napig. Voltak nagyszerű és keserves évek, de szerencsére az előző szezon inkább a pozitívumokról marad emlékezetes: erőn felüli teljesítmény és bronzérem a bajnokságban, valamint Európa-liga-győzelem, ráadásul ihletett játékkal a döntőben, a városi rivális Arsenal ellen.

Kell ennél szebb látvány egy Chelsea-szurkolónak? Forrás: afp

Jó persze, az El nem a Bajnokok Ligája, de hát a két évvel ezelőtti lejtmenetnek és a Conte vs. vezetőség harcnak a csapat és a szurkolók itták meg a levét, csak a második számú európai kupasorozatban indulhatott az együttes. Viszont

becsületére legyen mondva, ha már ott volt, komolyan vette, és meg is nyerte.

A tavalyi szezon számomra legemlékezetesebb futballemléke ennek ellenére mégsem a kedvenc külföldi csapatomhoz, hanem a Bajnokok Ligájához fűződik: abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy a madridi finálét a spanyol fővárosban, a helyszínen tekinthettem meg. És nem a meccs miatt, mert a Liverpool és a Tottenham nem kényeztette el a szurkolókat, az utóbbi évek legrosszabb fináléját játszották.

A hangulat és az a fanatizmus, amelyből főleg a vörösök drukkereinek köszönhetően ízelítőt kaptam, egészen magával ragadott.

Bár a találkozót szombaton este rendezték, Madrid már pénteken zsúfolásig megtelt angol szimpatizánsokkal. Ahogyan az várható volt, óriási fölényben voltak a liverpooliak, akik

két dologra esküdtek fel erre a hétvégére: minél több sör elfogyasztására, valamint a lehető legtöbb induló és Pool-dal folyamatos éneklésére.

Helyszínként a belvárost és a szurkolói zóna környékét választották, nem volt olyan napszak, amikor ne teltek volna meg zsúfolásig a kis sétálóutcák, ilyen hangulatban:

Habár sok rémhírt hallani az angol huligánokkal kapcsolatban, én személy szerint csak barátságos és közvetlen emberekkel találkoztam. Persze igyekeztem a kedvükben is járni, egyikük például némi cefreszaggal karöltve kért útbaigazítást tőlem, mondván nem tud kiigazodni ezen a "fokin" térképen.

Kezembe vettem, gyanús volt a sok víz és az ismeretlen metrómegállók neve, rápillantottam a hátoldalra, amelynek jobb sarkán a következő felirat állt: Stockholm.

Így mondjuk, tényleg necces a tájékozódás Madridban.

A BL-döntő előtt 50 ezer Liverpool szurkoló tombolt Madrid utcáin Forrás: AP Photo/Andrea Comas

A legnagyobb élmény azonban még hátravolt: szombaton, az esti meccs előtt a

délutáni órákban a Liverpool szurkolói zónájában gyűltek össze a vörösök, és egy Pool-drukker énekes, Jamie Webster koncertjén melegítettek tombolva a fináléra.

Az előadó minden indulót, minden játékost méltató dalt elgitározott, amit a tömeg együtt énekelt/ordított vele. Chelsea ide vagy oda, két nap alatt én is megtanultam az összeset

- ember legyen a talpán, akit ilyenkor nem ragad magával a miliő, és kiáltja bele a világba artikulálatlanul a nem túl bonyolult szövegeket.

Személyes kedvencem a holland védőt, Virgil van Dijkot méltató remekmű például így szólt:

Állítólag több mint 50 ezer ember gyűlt össze, aki tehát Jürgen Klopp csapata miatt érkezett a városba. Senkin, még csak nyoma sem volt a csalódottságnak, amiért a Cityvel szemben a PL-történetének legkiélezettebb bajnoki hajráját bukták el Szalahék, így továbbra is várat magára az első Premier League-aranyérmük. A jelek szerint mondjuk, nem sokáig, mert

az idei szezonban ellenállhatatlanul futballozik a Liverpool, veretlenül, tizenhárom pontos előnnyel vezeti a bajnokságot.

Nem a Wanda Metropolitanóban játszott a BL-döntő során a legmeggyőzőbben a Pool - a Barca elleni elődöntő visszavágóját, és a 0-3-ról 4-3-ra megfordított párharcot nem is lehetett volna überelni.

Ettől függetlenül Szalah korai 11-esével, majd Origi góljával 2-0-ra nyert a döntőben, és

története hatodik Bajnokok Ligája-győzelmét aratta.

A Liverpool megérdemelten ült fel Európa trónjára Forrás: NurPhoto/Matteo Ciambelli/NurPhoto/Matteo Ciambelli

A korábban leírtak után képzelhetik, hogy milyen ünneplés kezdődött az éjszakában. Hajnalig ment a mulatozás,

a liverpooli szurkolók öröménél talán csak a helyi vendéglátóhelyek tulajdonosaié volt nagyobb, a forgalom miatt.

Meg persze az enyém, hogy mindezt a helyszínen élhettem át, és részese lehettem ennek az egésznek, bepillantást nyerve a világ egyik, ha nem a legjobb szurkolótáborának életébe.