Vágólapra másolva!
Érthetetlen módon választották ki egy tehetségkutatón, szédítő produkcióval repült be a Bundesligába, hetek alatt posztja legjobbja lett, ám végül zajos sikerek nélkül, csendben tűnt el örökre rajongói szeme elől.

A 2006-07-es szezon 21. fordulójában a Leverkusen-Frankfurt mérkőzés 28. percében a rutinos hazai kapus, Hans-Jörg Butt a tizenhatoson kívül kézzel ütötte el a labdát, és a szabályok értelmében piros lapot kapott. Helyére értelemszerűen tartalékja Benedikt Fernandez érkezett. Butt kétmeccses eltiltása miatt a következő, Hannover elleni találkozón is ő állt a kapuban. Ám az azt követő mérkőzés előtt meglepő döntést hozott a Leverkusen akkori edzője, Michael Skibbe. A második Stuttgartot öt ponttal megelőzve

listavezető Schalke otthonában vívandó mérkőzésre egy újonc kapust küldött a gelsenkircheni pokolba. Egy 22 éves, törékeny fiatalembert. René Adlert.

Aki rövid élete során ekkor már másodszor lett kedvezményezettje egy megmagyarázhatatlan döntésnek.

Hans-Jörg Butt kiállításával kezdődött minden Forrás: AFP/Gerard Malie

Ugyanis már az is igen furcsa volt, ahogy a Bundesliga egyik legjobb csapatának közelébe került.

15 éves korában, szülővárosában, Lipcsében egy korosztályos tornán szerepelt. És finoman szólva sem csúcsformában teljesített. Nincs mit szépíteni a dolgon: kapta a potyagólokat.

Ám a Leverkusen legendás kapusa Rüdiger Vollborn, aki ott volt azon a tornán, mégis látott benne fantáziát. Ő abban az évben vonult vissza és kezdte kapusedzői pályafutását volt csapatánál. Rögtön azzal a megdöbbentő megállapítással, hogy ebből a 15 éves gyerekből

ő világklasszis kapust farag. Vollborn hozzáértését senki nem kérdőjelezte meg Leverkusenben,

hiszen ő állt a csapat kapujában 1988-ban, amikor büntetőpárbaj után csapata elhódította az UEFA Kupát. Vollborn javaslatára a klub leigazolta a gyengén teljesítő srácot. A kapuslegendából edzővé vált mentor a szárnyai alá vette Adlert. Magához költöztette a távoli Lipcséből és módszeresen készítette fel a nagy feladatra.

René Adler hatalmas tehetségnek indult Forrás: AFP/HARDT/Oliver Hardt

2007. február 25-én a Bayer Leverkusen technikai vezetője a Schalke elleni meccsre a kapusposztra a következőt írta: 22-es - René Adler. Az ellenfél vezetője pedig a Schalke kapusposztjára: 12-es - Manuel Neuer. Az utóbbi nevet már néhány hónap alatt megtanulta a Bundesliga. Ő abban a bajnokságban a második fordulóban vívta élete első ilyen szintű meccsét és rövid időn belül mindenkit elvarázsolt. A Leverkusen elleni volt a 16. Bundesliga mérkőzése, a mérlege pedig lenyűgöző: 12 győzelem, 3 döntetlen, vereség nélkül. A 15 korábbi mérkőzéséből nyolcon nem kapott gólt. Neuer akkor 20 éves volt, és próbálta repíteni a Schalkét története első Bundesliga bajnoki címe felé. A királykékek 20 ponttal gyűjtöttek többet, mint a nyolcadik helyen szerénykedő Leverkusen, ráadásul utóbbiak kapujában egy ismeretlen gyerek állt. Minden a Schalke mellett szólt.

A világ mégis csodát látott a René Adler nevű ismeretlentől.

Az elsőszámú bajnokesélyes eleinte saját térfeléről nem engedte ki vendégét, majd a hajrában már kis túlzással a saját tizenhatosáról sem. Ezt a mérkőzést élőben lehetett látni Magyarországon, aki szemtanúja volt, nyilván a mai napig nem felejti Adler földöntúli mutatványait. Záporoztak kapujára a lövések, nevéhez méltóan repkedett a három alumínium között, csak tiszta ziccerből hatástalanított tízet. A német szakírók is a létező legjobb osztályzatot, az egyest adták neki. A Bayer Leverkusen egyetlen támadásából szerzett góljával az utolsó pillanatokban megnyerte a mérkőzést.

Ha nincs az a gól, és nem véd ihletett formában Adler, akkor Neuerék megszerzik történelmük első Bundesliga bajnoki címét.

De erről majd egy másik alkalommal, itt és most a Leverkusen kapusának a további sorsa az érdekes.

Manuel Neuer nem volt boldog René Adler barvúrjaitól Forrás: ddp images/AFP/Juergen Schwarz

A gelsenkircheni teljesítménye után természetesen a következő héten hazai pályán is bemutatkozhatott, hiába járt le Butt eltiltása. Ezúttal a Stuttgart támadóit kergette őrületbe, majd rá egy hétre a hamburgiakét. Utóbbi mérkőzésen

még Rafael van der Vaart tizenegyesét is megfogta. Első öt találkozójából négyen győztes csapat tagja volt, 450 perc alatt csak két gólt kapott.

A már említett egyes osztályzat mellé begyűjtött még két másfelest is, amivel a majdnem tökéletes teljesítményt ismerik el. Egyfolytában produkálta az óriási bravúrokat. Nem sok kapus mutatkozott be így a világtörténelemben.

Már mindenki Maier, Schumacher, Kahn méltó utódát látta benne.

A legenda, Butt a szezon végén elhagyta a Leverkusent, ezzel is elismerve, hogy fiatal vetélytársával szemben nincs esélye. A német foci rajongói pedig világszerte azon vitatkoztak, hogy a bajnokságban bemutatkozott két ifjú kapus közül ki a jobb: a gelsenkircheni Neuer vagy a leverkuseni Adler. A válogatottnál az ugyanezzel a kérdéssel szembesülő Löw-Köpke duó is ezen polemizált, miközben elégedetten konstatálta: a válogatottnál a következő 15 évre meg van oldva a kapuskérdés.

A közvélemény nagy része inkább Adler mellé állt Neuerel szemben a kapuskérdésben, és így döntött a válogatottat irányító Joachim Löw is.

Adler 2008 őszén az Oroszország elleni vb-selejtezőn bemutatkozhatott a válogatottban. Másfél évvel Bundesliga debütálása után. Egy évvel korábban, mint Manuel Neuer. Ám akkor még Robert Enke volt az elsőszámú kapus. Viszont a selejtezősorozat közben Löw váltott. 2009 őszén már Adlert tervezte a kezdőbe, a selejtezők további meccseire. Valószínű, hogy ezzel letette a garast mellette, de egy döbbenetes tragédia eldöntötte az Enke-Adler virtuális párbajt.

Az oroszországi sorsdöntő vb-selejtező után (amelyen Adler védett) egy hónappal Robert Enke öngyilkos lett. Nem Löw döntése, hanem családi okok miatt. Így automatikusan Adler lett a német válogatott elsőszámú kapusa.

Robert Enke öngyilkossága megrázta a futballvilágot Forrás: ddp images/AFP/Lennart Preiss

Ennek a titulusnak óriási jelentősége van ott. Akár 10-12 évet (6-7 világeseményt) is eltölthet egy kapus ebben a pozícióban. Adler is, a közvélemény is így számolt, természetesnek vette

mindenki, hogy a világbajnokságon is az ő nevével kezdődik majd az összeállítás. Ám tavasszal megsérült, és nem utazhatott Dél-Afrikába.

Amit kétszer tálcán kínált neki a sors, azt most egy pillanat alatt visszavette tőle.

A 2010-11-es szezon rajtjára hiába gyógyult fel és kapta vissza a Leverkusenben a helyét,

a harmadik számú kapusból hirtelen elsőszámúvá váló Neuert már nem tudta kiszorítani a válogatottból.

Soha többé. Végigjátszotta a bajnokságot, de a 2011-12-es pontvadászatban már

a Bayerben sem ő volt az elsőszámú, hanem Bernd Leno.

Nem valószínű, hogy a mellőzésével jól döntött az akkori edző Robin Dutt, de tény, hogy Adler abban a bajnokságban nem lépett pályára a Bundesliga1-ben. Ahogy Butt 2007-ben, ő 2012-ben menekült el a Leverkusenből. Öt évet töltött a Hamburger SV-nél, de korábbi teljesítményét meg sem tudta közelíteni. Egyre rosszabb produkciót nyújtott, 32 évesen (vagyis még tökéletes kapuskorban) Mainzba igazolt, de ott már csak epizodista tudott lenni.

René Adler már senkinek nem kell Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Thomas Frey

2018. április 29-én a Leipzig (vagyis szülővárosa csapata ellen) lépett utoljára pályára Bundesliga1-es mérkőzésen. Az elmúlt szezonban már egyetlen percet nem játszott, és már senki, sehol nem számított rá.

Egy csodálatosan induló karrier méltatlan véget ért.

René Adlernek végül 269 Bundesliga mérkőzés jutott, és csak tizenkétszer szerepelt a német válogatottban. A nyáron 34 évesen olyan megalázó módon tűnt el a labdarúgás rajongóinak szeme elől, hogy a piaci értékeként mindössze félmillió eurót jelöltek meg.