Sajnos az utóbbi években-évtizedekben a különböző selejtező-sorozatokban féltávnál már számolgatni kellett, hogy a magyar labdarúgó-válogatottnak miként maradhatott esélye kijutni az aktuális világ-, vagy Európa-bajnokságra.
A közelmúltban szerencsére ez megváltozott, olyannyira, hogy a 2016-os Eb-n 44 év szünet után már ott volt Magyarország, a 2020-as kontinensviadalra pedig reális esélye lehet kijutni: négy meccs után, egy vereséggel és három győzelemmel, 9 ponttal vezeti a csoportját.
Ha Dzsudzsák Balázsék hétfőn este a teltházas Groupama Arénában legyőzik a szlovákokat, óriási lépést tesznek a részben budapesti rendezésű Európa-bajnokság felé.
Rossz főpróba
Marco Rossi együttese csütörtökön este 2-1-es vereséget szenvedett barátságos mérkőzésen Montenegrótól. A magyar csapat ugyan vezetett a meccsen, de a vendéglátók fordítottak. A színházi közhely szerint a rossz főpróbát csak jó előadás követheti - ebben bízunk mi is.Korábban nem a sikerekről maradtak emlékezetesek a szlovákok elleni találkozók,
a két ország válogatottja eddig ötször játszott egymás ellen, magyar szempontból két döntetlen mellett három vereség a mérleg.
Az első párharcot 1999-ben vívták a csapatok, a 2000-es Eb-selejtező 7-es csoportjában: az idegenbeli, gólnélküli döntetlent egy hazai 1-0-s vereség követett. Hrutka János mindkét mérkőzést végigjátszotta, így emlékezett vissza a két mérkőzésre.
Az első meccsre rányomta a bélyegét az FTC '92-es Slovan elleni pozsonyi BEK-meccse, mindenki emlékezetében élénken éltek a lelátón történt rendőri túlkapások. A szurkolók és a csapatok is nagyon készültek a két ország közötti első csatára, ez a pályán, és azon kívül is érződött.
Akkoriban is magasabbra taksálták a szlovák együttest, ráadásul a sors pikantériája, hogy későbbi csapattársam, Pinte Attila is pályára lépett ellenünk. Ráadásul volt is egy nagy helyzetem a meccsen, és pont ő mentett a gólvonalról. Sokkal jobban játszottunk, mint a hazaiak, több komoly lehetőségünk is volt, de sajnos nem tudtunk gólt szerezni. Feszült, parázs hangulatú találkozó volt, de én mindig is ezeket szerettem, így összességében jó emlékeim vannak arról a meccsről."
A visszavágót júniusban, Győrben vívta a két csapat, azt a mérkőzést is felidézte a 24-szeres válogatott hátvéd.
Nehéz helyzetből vártuk a hazai mérkőzést, hiszen néhány nappal előtte kaptunk ki Romániában 2-0-ra, amellyel gyakorlatilag elszálltak a továbbjutási esélyeink.
A helyszínválasztás sem volt a legideálisabb, Budapest sokkal jobb lett volna, de Győrben játszottunk. A szlovákok viszont még bizakodhattak, élesebbek is voltak, és egy fejesgóllal sajnos mindhárom pontot megszerezték."
A következő egymás elleni meccsre több mint öt évet kellett várni,
2004 novemberében egy thaiföldi felkészülési tornán Andrej Porázik találatával ugyancsak 1-0-ra győzött Szlovákia.
Érdekesség, hogy Hrutka azon a meccsen is érdekelt volt, igaz nem játékosként, hanem mint csapatmenedzser, az akkori szövetségi kapitány Lothar Matthäus stábtagjaként.
2008 februárjában ismét barátságos meccset játszott a két csapat, ezúttal Cipruson. A magyar válogatottat Várhidi Péter irányította, a szakembert is megkértük, elevenítse fel az emlékeit. „Emiatt a meccs miatt utaztunk Limaszolba, akkor még nagyon a közös út elején jártunk a csapattal. Egy remek erőkből álló szlovák együttessel találkoztunk, amelynek az akkor Liverpoolba igazoló Martin Skrtel volt a legnagyobb sztárja, de már ott voltak a következő generáció nagy sztárjai is.
Ennek ellenére fölényben játszottunk, meg kellett volna nyernünk a találkozót. Gera fejesével vezetést is szereztünk, de sajnos egy kontrából a szlovákok nem sokkal később egyenlítettek, így 1-1-es döntetlennel zárult a mérkőzés.
Hasznos tapasztalatokat szereztünk, közel azonos erőt képviseltünk a riválissal. A fizikai fölény náluk volt, de futballtudásban akkor talán még mi jártunk előrébb."
Ezután 11 év szünet következett a közös történelmében, mígnem idén márciusban, Nagyszombatban az Eb-selejtezők nyitányán ismét szembe került egymással a két csapat.
Sajnos nemhogy a győzelem, de még a döntetlen is elmaradt, Duda és Rusnák találataival a szlovákok nyertek 2-0-ra.
Várhidi Péter szerint viszont abból a meccsből felesleges bármilyen következtetéseket levonni. „Azon a mérkőzésen érződött, hogy Marco Rossi is a csapatépítés elején járt, de a vereség ellenére is voltak biztató jelek a játékban.
Az olasz szakember egyébként érezhetően az állandóság és a szervezettség híve, amelynek a következő meccseken már megvoltak az eredményei is.
Számunkra nagy előny lehet, hogy a szlovákokra még a mi selejtezőnk előtt egy nagyon komoly feladat vár, hiszen a horvátokkal játszanak. Egyébként a középpálya lehet a kulcs, és hogy ott mennyire tudjuk megfékezni őket. Azerbajdzsán ellen legutóbb láthattuk, hogy Hamsíkék mekkora fölényben voltak a pálya azon részén.
A védelmüket viszont sebezhetőnek érzem, nekünk pedig éppen elöl vannak olyan technikás játékosaink – Szoboszlai, Dzsudzsák, Szalai, vagy éppen Nagy Dominik – , akik egy-egy váratlan megmozdulással komoly gondokat okozhatnak.
Az biztos, hogy a magyar csapat sokkal összeszokottabb a márciusi találkozóhoz képest, ráadásul két komoly sikert is elért azóta nevesebb ellenfelekkel szemben, így látok esélyt a meglepetésre, és az újabb fontos győzelemre."
Természetesen Hrutka János véleményére is kíváncsiak voltunk a sorsdöntő Eb-selejtezővel kapcsolatban.
Hazai pályán eddig erőn felül teljesítettünk, a magasabban jegyzett horvát és walesi csapat elleni sikerek után pedig önbizalommal telve várhatjuk a szlovákok elleni csatát is.
Muszáj azonban a realitás talaján maradni, a keretük nagyjából 2,5-szer annyit ér, mint a miénk, és a világranglistán is 14 hellyel előttünk állnak.
Fegyelemre, és ugyanolyan összpontosításra lesz szükség 90 percen keresztül, mint a korábbi találkozókon, akkor valóban lehet esély.
Márpedig egy újabb győzelemmel karnyújtásnyira kerülhetnénk az álmoktól."
Ami természetesen nem más, mint a 2020-as Európa-bajnokságra való kijutás,
és hogy a tornán a magyar válogatott hazai közönség előtt léphessen pályára az új Puskás Stadionban.