Társoldalunk:

Szempillantás alatt porladt szét a rettegett Stasi labdarúgócsapata

2019.08.12. 05:55

Harminc évvel ezelőtt, 1989. augusztus 12-én egy Jéna-Magdeburg 0-2-es mérkőzéssel rajtolt minden idők talán legfurcsább német labdarúgó-bajnoksága. Első osztályú német meccs volt, csak éppen a Német Demokratikus Köztársaság labdarúgó-szövetségének égisze alatt zajlott az a pontvadászat. Amikor elkezdődött, akkor még nemhogy a sportvezetők, de talán még Kelet-Európa vezető politikusai sem sejtették, hogy a májusi záró fordulóban mennyire másként fog kinézni arrafelé minden, mint ahogy a nyitófordulóban kinézett. És mennyire nem fog érdekelni senkit, hogy ki hányadik helyen végez a pontvadászatban.

Miközben a focisták tették a dolgukat az őszi szezonban, addig szép csendben elmozdították a helyéről Erich Honeckert, majd szép zajosan lebontották a Berlini Falat. Alig telt el néhány nap a jelentős történelmi események kezdete után, és már bomlásnak indult az NDK focibajnoksága is. Az első ismert focista, Andreas Thom már december 16-án elhagyta a Dynamo Berlin csapatát, ő ott Nyugat-Berlin árnyékában különösen érezhette a változás szelét. A Bundesliga egyik élcsapatához, a Bayer Leverkusenhez szerződött. Ez adta a kezdő lökést és ettől fogva a játékosok többsége már kevésbé készült az aktuális ellenfélből, inkább azzal foglalkozott, melyik nyugat-német klubhoz is igazolhatna.

Andreas Thom itt már a Hertha BSC mezébenForrás: DPA/AFP/Bernd Settnik

1990 februárjában ugyan az NDK válogatottja részt vett a 1992-es Európa-bajnokság selejtezőinek sorsolásán (meg is kapta egyik ellenfélnek az NSZK-t!), de már akkor tudott dolog volt, hogy a selejtezők kezdete előtt hivatalosan visszalép majd. Az 1989-90-es NDK-bajnokságot persze befejezték: a Dynamo Dresden megszerezte története nyolcadik NDK-bajnoki címét.  Mögötte közvetlenül a Karl-Marx-Stadt és a Magdeburg végzett. Utóbbiban játszott korábban a '74-es vb-n az NSZK elleni mérkőzés egyetlen gólját szerző Sparwasser. Ő azonban akkor már nem Magdeburgban élt, mert 2 évvel korábban hivatalosan soha nem publikált módon az NSZK-ba költözött. Az ő távozása 1988-ban nem volt egyértelmű, az utódok 1990 nyarán viszont már teljesen legálisan áramlottak a szabad Németország bajnokságaiba.

Az ausztrál Peter Wilson (balra) és a keletnémet Jürgen Sparwasser csatája az 1974-es világbajnokságonForrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Wolfgang Weihs

Míg az NSZK (és az NDK) focirajongói az olaszországi világbajnokságon szurkoltak Matthäuséknak (eredményesen, hiszen az NSZK aranyérmes lett) addig az ügynökök szétrabolták az NDK bajnokságát. Andreas Thom után a berlini Stasi-csapat másik ásza, Thomas Doll (a Ferencváros volt edzője) is távozott, ő Hamburgba vette az irányt. Matthias Sammer Drezdából Stuttgartba költözött, míg volt csapattársa, Ulf Kirsten Thomnak lett a csapattársa a Leverkusenben. Ugyan tudott dolog volt, hogy a Német Demokratikus Köztársaság 1990. október 3-án megszűnik, (hivatalosan tartományai csatlakoztak a Német Szövetségi Köztársasághoz), ám 1990. augusztus 11-én mégis útjára indult egy bajnokság az előző pontvadászat legjobb 12 csapatának részvételével (érdekesség, hogy az Aue, mely most a Bundesliga 2-ben szerepel, kiesett), továbbá a másodosztályból feljutó kettővel. Mintha semmi sem történt volna. A neve azonban már „Oberliga Nordost" lett. Vagyis észak-keleti tartományok bajnoksága. És ez a Kelet-Németországban kezdődött, de már az egyesített Németországban befejeződött bajnokság lett az öt tartomány történetének legnagyobb téttel bíró pontvadászata.

Mathias Sammer (balra) és John Jensen párharca az 1992-es Németország-Dánia labdarúgó Eb-döntőbenForrás: AFP/Patrick Hertzog

Ugyanis a Bundesliga közölte, hogy az első két helyezettjét átveszi az első osztályába, további hatot a második osztályába, míg a többi gárda tagjai mehetnek dolgozni (ha még lesz munkahely azokban a tartományokban). Óriási küzdelem után a kikötőváros, Rostock csapata lett az aranyérmes (története során először, és értelemszerűen a történelemnek köszönhetően utoljára is), és rajta kívül az ezüstérmes szász csapat, a Dresden harcolta még ki a Bundesliga 1-ben való szereplés jogát. A harmadik helyen a bájos türingiai kisváros, Erfurt csapata végzett, Disztl Péterrel a kapujában, míg egyenes ágon még a Halle, a Karl-Marx-Stadt (a bajnokság végére már: Chemnitz), valamint a Jena biztosította a helyét a Bundesliga 2-ben. A 13. Cottbus, valamint a 14. Odera-menti Frankfurt ment az amatőrök közé, immáron ténylegesen is, hiszen a kelet-német első osztály csapatai a szokásos kelet-európai füllentésnek köszönhetően hivatalosan addig is amatőrök voltak, csak éppen a munkahelyüket életükben nem látták.

A Dinamo Moszkva és a Dynamo Berlin csatája a Kupagyőztesek Európa Kupájában. A Dynamo Berlin az NDK megszűnésével teljesen eljelentéktelenedettForrás: Sputnik/RIA Novosti/Boris Kaufman

A 7-től 12. helyig végzett hat csapat kiegészülve a másodosztály első kettőjével két négyes csoportban körmérkőzéses rendszerben harcolt a maradék két másodosztályú helyért. Végül az egyik négyes csoportot a Lokomotív Leipzig (nincs köze az idén BL-induló lipcsei csapathoz), a másikat a Stahl Brandenburg nyerte. Az elbukottak mezőnyébe pedig olyanok kerültek, mint a rettegett Stasi csapata, a Dynamo Berlin  (ezen a téren gyorsan ment a váltás), a korábban KEK-et nyerő Magdeburg és az az Union Berlin, amely idén mutatkozik be a Bundesliga 1-ben.

A 2+6 csapat első Bundesliga-évét majd egy későbbi alkalommal értékeljük (van mit beszélni róla), de az utolsó NDK-focibajnokság nemzetközi utóélete még megér egy gondolatot. Az UEFA ugyanis értelemszerűen engedte indulni a csapatokat a három nagy kupában. Így aztán 10 német csapat nevezhetett a három kupába.

Életkép az NDK-ból, az eisenhüttenstadti strand 1965-benForrás: dpa Picture-Alliance/AFP/usage worldwide/Zb

És kilenc nem érte meg a tavaszt. A magát Kelet-Németországból kvalifikáló, de már az egyesített Németországot képviselő Rostock a BEK-ben, a vele szemben az utolsó NDK-kupadöntőt elbukó Eisenhüttenstadt a KEK-ben, a Halle az UEFA Kupában az első fordulóban, az utolsó kelet-német mohikán, az Erfurt a második fordulóban búcsúzott.

1991. november 6-án. Alig egy hónappal a Német Demokratikus Köztársaság megszűnése után.