Vágólapra másolva!
Tisztességes helytállás egy német élcsapat otthonában, vállalható vereséggel, végül kiesés emelt fővel. Tisztességes helytállás egy olasz élcsapat otthonában, vállalható vereséggel. Valószínűleg kiesés lesz ennek is a vége, de remélhetően ismét emelt fővel. Pontosan 20 év telik el a két esemény között. A DVSC ma is ugyanolyan esélytelenül néz farkasszemet egy európai topbajnokságból érkezett csapattal – a Torinóval -, mint 20 éve, a Wolfsburggal szemben. Ennyi idő alatt nem változott semmi?

(A szerző hivatásos újságíró, amióta az eszét tudja, DVSC-szurkoló.)

A Debrecen a múlt héten Torinóban 77. nagy nemzetközi kupamérkőzését vívta, és története során igazából csak két olyan társasággal szemben kényszerült búcsúra, amely ellen nem kellett volna: 2013-ban a norvég Strömsgodset és 2016-ban a belorusz Torpedo Zsodino ellen.

A Debrecen 20 éve képviseli a magyar labdarúgást az európai kupaporondon Forrás: AFP/Fabio Muzzi

Sokan még a 2006-os Rabotnyicski elleni BL-selejtezőt is ide sorolják, de ott a szkopjei visszavágón hosszú időn keresztül kettős emberhátrányban játszott, ez közel azonos képességű gárdák találkozóján óriási különbséget tud eredményezni.

A 20 év alatt a többi párharcot tisztességgel „lehozta", ráadásul volt néhány igen emlékezetes bravúrja. Kis túlzással ezen időszak alatt Magyarországról a (folyamatosan változó nevű) fehérvári csapaton kívül csak a Loki alkotott pozitív értelemben maradandót.

A múlt évezred utolsó évében, kupagyőztesként az éppen akkor megszűnt KEK helyett az UEFA Kupában mutatkozhatott be a „nagy" nemzetközi színpadon. A kisebbeken már voltak komolyabb szerepei. Indult a Közép-Európai Kupában (emlékszik még valaki arra a sorozatra?), az első UEFA-szereplés előtti évben pedig a nyári Intertotó Kupában (ez amolyan UEFA Kupa-selejtezősorozat volt a nyáron) komoly sikerei voltak,

három párharcot nyert meg, köztük a német Hansa Rostock ellenit is.

Az 1998-as Intertotó menetelés során az edző a mai tréner Herczeg András volt. Az UEFA-bemutatkozás során viszont már egy másik debreceni kedvenc, Garamvölgyi Lajos irányított. 2-0-ra kapott ki a Loki Wolfsburgban, játékosai hősiesen küzdve, csúszva-mászva-harcolva távoztak szolid vereséggel a 10 évvel később Bundesliga-bajnoki címet szerző csapat stadionjából.

Egykoron a Bajnokok Ligájába vezette a Debrecent Herczeg András Forrás: AFP/Filippo Monteforte

A visszavágó pedig egy igazi hősköltemény lett! A Loki Radu Sabo két góljával 2-1-re nyert.

A magyarul nem tudó román fiú mindkét gólját villanyfényben szerezte, ez a tény azért érdekes, mert az Oláh Gábor utcai stadion a sorsolás pillanatában még nemhogy villanyvilágítással nem rendelkezett, de még csak szándékkal sem annak kiépítésére.

Ám a német ZDF televízió csak 18 órás kezdéssel volt hajlandó közvetíteni a mérkőzést (és utalni ezért magyar szinten horribilis összeget). Annak a pénznek a feléből négy hét alatt elkészült a világítás abban a stadionban, amelyben ez évtizedekig csak terv volt, annak ellenére, hogy a pálya eredetileg a Tiszántúli Áramszolgáltató tulajdonát képezte. Megújult stadion, tisztességes helytállás, 3 pont, kiesés 3-2-es összesítéssel.

Így indult a DVSC nemzetközi karrierje 20 évvel ezelőtt.

Azóta csak hat szezonban nem tudta kvalifikálni magát a csapat a nagy nemzetközi kupák valamelyikébe. És sorra produkálta a szebbnél szebb eredményeket. Két évvel a debütáló szezon után már nyert párharcot (ezúttal is az UEFA Kupában), és a Bordeaux (Wolfsburg-Torino-szint!) ellen olyan egy órát produkált, amilyet egyetlen magyar csapat sem ebben az évezredben. Igaz 5-1-es idegenbeli vereség után.

A francia Bordeaux csapatkapitánya, Christophe Dugarry és a debreceni Böőr Zoltán párharca a két csapat UEFA Kupa-meccsén Debrecenben Forrás: AFP/Patrick Bernard

Franciaországban több mint egy félidőt emberhátrányban játszott, mert egy exszovjet bíró előre eltervezett módon kiállította volt honfitársát, Sketianit.

A Bordeaux erejét bizonyítandó elég csak a kinti meccs gólszerzőit említeni: Pauleta (2), Dugarry (2), Christian. Ez a csapat ellen vezetett szűk félórával a Loki 3-0-ra az Oláh Gábor utcán. A minden négyzetcentimétert „belakó" szurkolók mindegyike ugrált perceken át, remeget nemcsak a lego-stadion, hanem az egész Nagyerdő.

Talán még a Nagytemplom is táncot járt!

Kerekes Zsombor kettő és Plókai egy gólját sajnos (és legyünk őszinték: józan értékítélet szerint várhatóan) nem követte negyedik.

A Loki első évében egy, a második évében két, a harmadik évében négy párharcot vívott. Ez is UEFA Kupa volt, és nyilván sokan emlékeznek rá, hogy

(mai napig utolsó magyar csapatként!) még tavasszal is versenyben volt.

Ősszel kiütötte a litván Ekranast (ezüstgóllal – rémlik még valakinek az UEFA ezen életképtelen kezdeményezése?) a horvát Varasdot (az idegenbeli meccsen lőtte Dombi Tibi élete gólját!) valamint a görög PAOK Szalonikit (annak a szezonnak a végén lett Európa-bajnok Görögország). És így utazhatott 2004 februárjában a belgiumi Bruges-be.

A perui Andres Mendoza és Bernáth Csaba küzd a labdáért a 2004/05-ös szezon tavaszi szakaszában lejátszott Bruges-Debrecen UEFA Kupa-mérkőzésen Belgiumban Forrás: AFP/Peter De Voecht-John Thys

Hóvihar egész Európában, személykocsival-busszal két nap alatt lehetett elvergődni oda, mégis a farkasordító hidegben megtelt a vendégszektor.

Biztató eredménnyel, 1-0-s vereséggel jött haza a Loki.

Ezt a hátrányt a Szentes Lázár által irányított csapat itthon „becsülettel őrizte". Rengeteg kritikát kapott ezért a hallgatag mester, ám majdnem igaza lett, mert ha a hajrában megadja a játékvezető a Lokinak a teljesen egyértelmű 11-est, akkor a Bruges-t is kiüthette volna a Debrecen.

Kis csapatként kezelte azokban az években az UEFA a Debrecent, és kis csapatként kezeli azóta is. A 77 nemzetközi mérkőzés Lokit sújtó bírói tévedéseit napokig lehetne sorolni. Felesleges. Ám a kiscsapat-besorolást a stadion-cirkusz is bizonyítja.

Utoljára nagy nemzetközi sikert a kis stadionban 2005-ben története első Bajnokok Ligája-selejtezőjén ért el.

Az viszont nagyot szólt! Supka Attila edzősége idején 3-0-ra verte a sokkal többre taksált Hajduk Splitet! Ám mielőtt még „elájult" volna mindenki attól a sikertől, egy héttel később még azt is túlszárnyalták Sándor Tamásék. Augusztusi adriai nyár, Bajnokok Ligája-selejtező, háromgólos előny. Kevés igazi Loki-szurkoló gondolta, hogy ne a helyszínen nézze meg a visszavágót! Több kilométeres busz-autó-karaván ment a horvát rendőrök kíséretében Splitbe. A horvát fanatikusok sötét pillantásaitól és mutogatásaitól kísérve. A helyiek többsége öt ujját emelve jelezte a kígyózó debreceni sornak:

5-0 lesz! Annyi lett! A Lokinak!

A világ egyik legszebb helyén lévő gyönyörű stadionban örökre felejthetetlen ünneplést tartott a vendégtábor, feledve, hogy a meccs előtt és alatt is bizony néha szakadt az eső. „Jöhet a Manchester, jöhet a Manchester" – született meg pillanatok alatt a rigmus, mert tudott dolog volt, hogy a következő körben a Cristiano Ronaldo által (is) fémjelzett szupercsapat érkezik.

A vörös mezes manchesteri Park Ji Sung és a debreceni Sándor Tamás küzd a labdával a két csapat Bajnokok Ligája-selejtező mérkőzésén Forrás: AFP/Martyn Harrison

De nem Debrecenbe, hanem Pestre.

Ezzel vette kezdetét a „stadiontúra", a szó legrosszabb értelmében.

Mert az még érthető volt, hogy Fergusonékat az ország legnagyobb stadionjában fogadják Supkáék, ám hogy a következő években miért nem játszhatott a Loki a hangulatos kis „lego-pályáján" azt nehéz megemészteni. Az UEFA az Oláh Gábor utcainál szemre sokkal „fapadosabb" helyeken engedte játszani a balti csapatokat, és ahol a múlt héten a Torino fogadta a Lokit, az sem volt egy Stadio Olimpico vagy egy Juventus Arena! A DVSC meg mehetett Nyíregyházára, a Megyeri útra, meg mindenhová selejtezőt játszani. „A DVSC nem vándorcirkusz" – elégedetlenkedtek szurkolói, ennek ellenére magyar szinten óriási sikereket ért el a gárda!

Mindenki emlékszik rá (nem volt ez olyan régen!), hogy 2009-ben a Bajnokok Ligájában szerepelt a csoportkörben, 2010-ben pedig az Európa-ligában, mindkétszer a mai mester, Herczeg András vezetésével. Utóbbiban legyőzte az olasz Sampdoriát!

Ez utóbbinak lassan már kilenc éve! Azóta ugyan még nyert két magyar bajnoki címet a Loki (az egyiket Kondás Elemér irányításával veretlenül!), ám komolyabb sikereket nemzetközi téren nem ért el. Igaz, 2014-ben nulla percre volt az újabb csoportkörtől, hisz a BL-selejtező harmadik körében a BATE elleni párharc száznyolcvanvalahanyadik percében még továbbjutásra állt.

Mészáros Norbert (fehér mezben) és a BATE játékosa, Dmitrij Mazeluszki csatája Nyíregyházán 2012 nyarán a BL-selejtezőben Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

Ha akkor nem kap gólt minimum az Európa-liga csoportkörébe jutott volna, de lehetett volna abból BL-főtábla is. Azóta már csak egy kvázisiker jött össze, egy igen látványos és emlékezetes, igaz a nyári szabadságok idején elért diadalokat hajlamos hamar elfelejteni az ország.

Pedig a Skonto Riga ellen 2015-ben (az új Nagyerdei Stadion második nemzetközi szezonjában) aratott 9-2-es győzelem azért nagy durranás.

A DVSC soha nem tudott még háromgólos hátrányt ledolgozva továbbjutni. Ez egyébként a legnagyobbak esetében is komoly kuriózum annak ellenére, hogy éppen a közelmúltban láthattunk ilyenekre példát. Tulajdonképpen tőle lényegesen magasabban jegyzet csapat ellen sem tudott soha párharcot nyerni, de a tőle telhetőt mindenkori játékosai mindig megtették az elmúlt 20 évben. A bevezetőben tett megállapítást megerősítve: igen, a Loki 20 év alatt nem lépett látványosan előre, nem voltak olyan hullámhegyei, mint térségünkben a CFR Cluj-nak vagy a Ludogorec Razgradnak. De nem is zuhant akkorát, mint az említettek.

A liverpooli David Ngog ugrik fel fejelni a debreceni Mészáros Norbert és Szélesi Zoltán között a két csapat Bajnokok Ligája-meccsén 2009-ben, Liverpoolban Forrás: AFP/Attila Kisbenedek

1999-ben a DVSC Wolfsburg elleni mérkőzésére úgy ült le az ország, hogy megjósolhatatlan, milyen teljesítményre képes a társaság, és egyszeri kalandja lesz-e ez nemzetközi színtéren vagy egy sorozat kezdete?

Most 2019-ben a DVSC Torino elleni mérkőzésére úgy ül le az ország, hogy az elmúlt 20 évben a csapat szinte mindig tisztességesen képviselte hazánkat a nemzetközi szintéren, de nagy kérdés, hogy a megváltozott hazai viszonyok közepette a következő évtizedekben folyamatosan ki tudja-e harcolni a lehetőséget, hogy kilépjen oda?

Erre a kérdésre csak az idő adhatja meg a választ.