Társoldalunk:

Szex, focibotrány, vb-cím, Aranylabda: Cannavaroé lehetett volna a világ

2019.07.23. 21:40

Focista léptékkel számítva viszonylag későn, harmincas évei elején lett világbajnok, az Aranylabdát is ekkortájt kapta meg, utóbbival védőként Franz Beckenbauer és Matthias Sammer társaságához csatlakozott. Csapatkapitányként vállán vitte az Azzurikat a 2006-os világbajnokságon, visszavonulása után azonban, edzőként - egyelőre - nem alkotott maradandót. Kihozott-e mindent karrierje lehetőségeiből a modellarcú, alacsony olasz, aki szerint a megfelelő mennyiségű szex elengedhetetlen a jó teljesítményhez; vagy több járt volna Fabio Cannavarónak?

Ahogy minden nápolyi kölyök, Cannavaro is az utcán lődörögve nőtt fel. Letudta a napi edzést a Napolinál, majd a folytatta a focizást. "Amint végeztünk a kötelező tréninggel, nyakunkba vettük a várost a srácokkal, szemeteszsákokat használtunk kapunak, és szabályok nélkül fociztunk. Soha nem hagytam volna ki ezt, sokkal szórakoztatóbb így játszani" - emlékezett vissza a kezdetekre a Football365 idézete szerint. "Utcakölykök voltunk, de a jó értelemben. Nem csináltunk semmi rosszat, nem bűnöztünk vagy ilyesmi, egyszerűen csak soha nem voltunk otthon, hanem általában együtt lógtunk, fociztunk, az őrületbe kergetve a szüleinket. Szűk, kicsi helyeken játszottunk, ami megtanított okosan és rugalmasan focizni."

"Nem tudod csak úgy leszerelni Maradonát!"

Hamar fel is fedezték azt a tudást, amit az utcán szedett magára. Tizenegy évesen került a Diego Maradonával éppen fénykorát élő Napolihoz, és az egyik edzésen olyan pimaszul vette el a labdát az argentin legendától egy becsúszó szereléssel, hogy onnantól kezdve nem volt kérdés, hogy számítanak rá. "Amikor a Napoli 1987-ben először lett a Serie A bajnoka, végre együtt edzhettem a felnőtt csapattal. Varázslatos szezon volt. Rengeteget tanultam a játékosoktól, de a legtöbbet természetesen a zsenitől. Diego Maradonától. Mindennap figyeltem a legendát, aztán mikor először hívtak az első csapathoz, azt mondtam: igen, végre Maradonával fogok edzeni. Mire a szintén a klubnál focizó Ciro Ferrara azt mondta, nem, valójában nem fogsz vele edzeni, mert soha nem hagyja el a labda a lábát. Nézd, itt egy labda, inkább fogd ezt, mert tőle nem fogsz labdához jutni - mondta mosolyogva. Aztán egy nap, mikor Maradona jött felém a labdával, gondolkodás nélkül elvettem tőle. Leszereltem! A géniuszt, a legendát! Hirtelen éreztem, hogy a csapattagok és az edzők is engem bámulnak. Hirtelen hallottam Ferrara hangját a fejemben: nem tudod csak úgy leszerelni Maradonát.

17 évesen a Napoli futballakadémiájánForrás: AFP/Mario Laporta

Az egyetlen, aki mosolyogott, az Maradona volt. Az edzés végén odajött hozzám, és a kezembe nyomta a cipőjét. A szobám fala tele volt a nápolyi istenség, Maradona posztereivel, és ott foghattam a napi edzéstől koszos cipőjét. Ez volt az egyik kulcsa a karrieremnek: ahhoz, hogy jó védő legyek, a világ legjobbja ellen kellett játszanom. És hogy mi az egyetlen tényező, ami ehhez kell? Nem, nem magasság, sebesség vagy kiváló labdakezelés, nem. Csak magabiztosnak kell lenned. Nem tudom biztosan, hogy hogyan kezdtem el bízni magamban, de valamikor akkor kezdődhetett, amikor elvettem a labdát Maradonától" - emlékezett vissza a kezdetekre a The Players Tribune-on megjelent 2017-es írásában

Egyszer csak védő lett

1991-ben be is került a Napoli felnőtt csapatába, akkor már védekező középpályásként, habár eleinte nem találták a helyét. Kezdetben a jobb oldalon kapott feladatot, majd egy U17-es torna elődöntőjében rábízták az ellenfél sztárcsatárát: olyan kiválóan végezte a dolgát, hogy onnantól kezdve kirobbanthatatlan volt középről.

Pedig - saját bevallása szerint - soha nem akart védő lenni. "Kilenc éves voltam, amikor a tévé előtt ülve végignéztem az olaszok 1982-es világbajnoki győzelmét. Amíg élek, nem felejtem el Nando Martellini hangját, ahogyan üvölti a közvetítésben: Campioni del mondo! Campioni del mondo! Campioni del mondo!- Vagyis világbajnokok, világbajnokok, világbajnokok! Biztos vagyok benne, hogy ezek után nem volt egyetlen olasz srác sem, aki ne hallotta volna magában a felkiáltást egy-egy falnak rúgott labda csattanása után. Amikor megérkeztem a Napolihoz, én voltam a ball boy, a labdaszedő fiú, vagyis csak nézhettem, ahogy a legendák edzenek. Egészen addig, amíg egyszer csak csatlakozhattam a csapathoz középpályásként, ahogyan Tardelli. Aztán egy napon az akadémia egyik vezetője odajött hozzám, és közölte, hogy változik a posztom. Fabio, szeretném, ha védő lennél - mondta. Ennyi volt. Nem volt magyarázat, nem volt ok. Védő lettem. Alacsonyabb voltam, mint a legtöbb fiú a pályán, nem voltam sem a klasszikus középpályás, sem középhátvéd alkat.

Védő lett, de micsoda védő! Itt épp Michael Ballackkal küzd a 2006-os világbajnokságonForrás: AFP/Jochen Luebke

De attól a pillanattól az volt a posztom. Szerencsémre imádtam ott játszani. És... jól is ment."

És valóban: Fabio Cannavaro a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető sudár termetűnek, 176 centiméteres magasságát azonban karrierje alatt végig ellensúlyozta masszívságával és okos játékával. Áttörhetetlen volt. Aki rajta keresztül akart áthatolni egy csapat védelmén - legyen szó a Napoliról, a Parmáról, az Interről, a Juventusról vagy a Real Madridról - annak alaposan fel kellett kötnie a gatyáját. Ugyanilyen keménységgel állt helyt a nemzeti csapatban is, a 2006-os világbajnokságon nyújtott teljesítménye után kapta meg "A Berlini Fal" becenevet: aki látta a németek elleni meccsüket, vagy a franciák elleni döntőt, az jól tudja, hogy ennél pontosabban nem is lehetett volna elnevezni az apró termetű olaszt.

Rosszkor, rossz helyen

De vissza még klubkarrierjéhez: a Napoli után jött a Parma, ahol Gianluigi Buffonnal és Lilian Thurammal a világ akkori egyik legjobb védelmét alkották: Coppa Italia, UEFA-kupa, olasz Szuperkupa - nyertek szinte mindent, amit csak lehetett, kivéve az olasz bajnoki címet.

Hét évet töltött a Parmában, mielőtt 2002-ben az Internazionaléhoz igazolt. Sokak szerint ez egy teljesen indokolatlan és még annál is rosszabb lépés volt, mivel akkoriban igazi játékostemetőként működött a milánói klub. Cannavaro nem is nyert semmit a csapattal, miközben a nagy olasz védőgeneráció másik képviselője, Alessandro Nesta ugyanabban az évben az AC Milant választotta, és két éven belül behúzta a BL-győzelmet az olasz bajnoki címmel, valamint a Coppa Italiával együtt. Cannavaro eközben mindössze BL-elődöntőig jutott az Interrel, ott is hagyta a klubot 2004-ben, és jöhetett a Juventus.

Talán hiba volt az Interhez szerződnieForrás: AFP/Carlo Baroncini

"Talán lehetett volna több a karrierjében, ha mondjuk a Parmából egyből a Juventusba megy, és ha a juventusos évei alatt nem robban ki a calciopoli, a nagy olasz labdarúgóbotrány. Természetesen így sincs miért szégyenkeznie Cannavarónak, hiszen világbajnok lett, nem sokon múlt az Eb-cím megszerzése sem, és védőként Aranylabdát is kapott, ugyanakkor Bajnokok Ligáját nem sikerült nyernie. Ennek ellenére valamiért mégis úgy tekintünk rá, mint a valaha volt egyik legjobb olasz játékosra, amihez azért hozzájárul, hogy az olasz játéknak mindig is a védekezés volt az alapja" - mondja Haraszti Ádám, a Sport TV kommentátora.

A szakember Cannavaro karrierjének egyetlen - természeten kívülről nehezen megítélhető - rossz döntését az Interhez igazolásban látja. "Sok tényező közrejátszhatott, amiért az Interben kötött ki. Az AC Milan vitte Nestát, ott talán már nem lett volna hely Fabiónak, meglehet, ki sem tudták volna fizetni. Az Inter ezzel szemben rengeteg pénzt költött, Crespóra, Ronaldóra, Cannavaróra is, de valahogy az egész klubkultúra pocsékul működött akkor."

Haraszti Ádám ugyanakkor fontosnak tartja, hogy Cannavaro későbbi eredményei bőven ellensúlyozták a szerényebb éveit, habár 33 évesen talán már későn került a Real Madridhoz ahhoz, hogy mindent elsöprő sikereket érjen el. "Fantasztikus játékos volt, fizikálisan a klasszikus olasz védőkre emlékeztetett, kemény volt a pályán még úgy is, hogy kettejük közül Nestát tartották technikásabbnak."

Cannavaro a kupát, a kupa pedig Cannavarót emelte a világ tetejéreForrás: AFP/Patrik Stollarz

Világbajnok aranylabdás

A 2006-os olasz futballbotrány azonban alaposan meggyötörte az addigra kulcsjátékossá váló Cannavarót: hiába a két olasz bajnoki cím, a legnagyobb olasz csalássorozat miatt elvették a klubtól a győzelmeket, és visszasorolták a Serie B-be a csapatot, Cannavaróval együtt, aki azonban a botrány ellenére világbajnokságot nyert az olaszoknak a németországi vb-n.

Hiába nyert két bajnoki címet is a Juventusszal, a focibotrány mindkettőt elvette tőlükForrás: AFP/Filippo Monteforte
Calciopoli, vagyis az évtized futballbotránya

2006 májusában az olasz futballszövetségnek is dolgozó ügyész, Stefano Palazzi robbantott a bombát a kijelentéssel, mely szerint a Juventus bajnoki címével véget ért 2004-2005-ös és 2005-2006-os olasz bajnokságot manipulálták. Kijelentését lehallgatott telefonbeszélgetésekre alapozta, melyeken egyebek mellett az volt hallható, hogy a Juve sportigazgatója, Luciano Moggi gyakran beszélt a Serie A bíróküldését felügyelő vezetőjével. A lehallgatott beszélgetések mellett játékvezetők és a bíróküldést felügyelő személyek meséltek arról, hogy valóban sokszor felhívták őket a klubok vezetői, és nemcsak azok, akik a vádlottak padján ülnek, hanem például a legtöbbször maga Massimo Moratti, az Inter elnöke.

A botrányban érintett Juventus, Milan, Fiorentina, Lazio és Reggina különböző büntetésekben részesült, de az egészen 2015-ig húzódó vizsgálatban az Inter érintettségét is bizonyították, sőt: a 2006-ban még a Juve kizárását kezdeményező Stefano Palazzi kijelentette, hiba volt kizárni a Juventust, hiszen sportcsalásra utaló bizonyítékokat kizárólag az Inter, a Milan és a Livorno esetében tártak fel.

A borányról bővebben korábbi cikkünkben írtunk.

Elkpesztő formában játszott, végig a tornán, persze, hogy megérdemelte abban az évben az Aranylabdát. Habár sokak szerint Zinadine Zidane-é lett volna a trófea, ha nem veszti el a fejét és fejeli le Materazzit. Akárhogy is, a kitüntetést Cannavaro kapta, a focitörténelemben harmadik védőként lett Aranylabdás. A Juventus körüli botrány ellenére végül remek évet záró Cannavaro nyilatkozataiban is hozta a pályán már tőle megszokott magabiztosságot, amiről korábban is beszélt. Amikor arról kérdezték, mi a sikerei titka, egyszerűen annyit mondott: "megfelelően eszem, jól alszom és sokat szexelek."

Monica Bellucci gratulált a világbajnok aranylabdásnakForrás: AFP/Franck Fife

A Real Madridnál eltöltött három év, a La Ligában megszerzett két bajnoki cím valamelyest feledtette vele az olasz rossz emlékeket, de annyira nem távolodott el hazájától, hiszen 2009-ben visszatért a Juventushoz.

Ronaldo tanította meg kezelni a félelmet

Saját bevallása szerint a világbajnoki cím tette visszvonhatatlanul magabiztossá. "Őszintén mondom, 2006. július 9-ig nem éreztem igazán azt az önbizalmat, amiről beszéltem. De amikor a magasba emeltem a trófeát, és a riporterek ugyanúgy kiabálták, hogy világbajnokok lettünk, mint ahogy gyerekkoromban hallottam a tévéből, az a pillanat mindent eldöntött. Védőként lehetsz akármilyen alkat: alacsony és gyors, vagy magas és jól fejelő. Nem számít. Egyedül az számít, hogy bízz magadban, amikor pályára lépsz, mert minden hét egy új kihívás, amikkel csak magabiztosan tudsz megbirkózni. Ez nálam azzal a Maradona elleni szereléssel kezdődött, és karrierem minden napján folytatódott. Tart még ma is, amikor a pálya szélén állok edzőként."

Ronaldo tanította meg kezelni a félelmetForrás: AFP/Gerard Julien

A The Players Tribune-on megjelent 2017-es írásában Cannavaro részletesen visszaemlékszik, hogy melyik ellenfele és csapattársa hogyan segített neki saját önbizalma építésében. Elsőként Ronaldót említi, akitől - mint írja - mindig is tartott a pályán.

"Az egyetlen játékos volt, aki mindig, minden körülmények között fel tudott bosszantani a pályán, és akitől nagyon tartottam. Mert ha ő be akart találni, akkor betalált. Persze, ott volt mellette Romário, Roberto Carlos, Ronaldinho. De Ronaldo? Ő csak...ő egyszerűen egészen más volt. A fenomén. Gyors. Erős. Hihetetlen. És bármikor játszottam ellene, azt mindig tisztelettel tettem. Vele szemben felesleges lett volna a trágárság, vagy bármi más, amivel megpróbálhattam volna kizökkenteni a gondolataiból. Mert ő már az enyémben volt, még mielőtt a kezdő sípszó felhangzott volna. Soha nem múlt el ez a fajta félelem, amit vele kapcsolatban éreztem, de ez a félelem a tiszteletből fakadt, és Ronaldónak köszönhetem, hogy megtanultam kezelni a félelmet a pályán."

Zidane segített jó csapatkapitánnyá válnia

Pályafutása alatt többször is találkozott a pályán Zinedine Zidane-nal, akihez természetesen a 2006-os vb-döntőhöz fűzi a legérzelmesebb emlék. "Ha Ronaldo szívós volt a pályán, akkor Zidane volt az elegancia. Ő volt az úriember a pályán. Fantasztikus volt látni, és boldog vagyok, hogy játszhattam ellene. Amikor a 2006-os vb-döntőn belőtte a büntetőt, tudtam, hogy hatalmas a felelősségem.

Zidane volt az elegancia - na persze nem a Materazzi elleni akciójávalForrás: AFP/Aris Messinis

Zidane tanította meg, hogyan kell csapatkapitányként összeszednem és újra koncentrálttá tennem a csapatomat."

Míg a válogatottban csapattársakként szerepeltek Tottival és Pirlóval, addig a klubmeccseken egymás ellen léptek pályára. "Gyakran ugrattuk egymást Tottival a pályán. Amíg a kapusom kirúgáshoz készülődött, mi egymás mellett az akcióra vártunk, állandóan viccelődtünk, teljesen normális volt ez nálunk, iszonyú vicces fickó. De Pirlo? Ő egészen más! Amikor a labda nála volt, elképzelésem se volt róla, hogy mi fog történni.

Tottival rendszeresen ugratták egymást a pályánForrás: AFP/Patrick Hertzog

Amikor megindult a kapu felé, folyamatosan próbáltam kitalálni, merre mozdul majd."

Hogy vitt-e minden vihetőt karrierje alatt Fabio Cannavaro? Az adatbázisok alapján nem. 2000-ben csak néhány perc választotta el az Európa-bajnoki címtől, de BL-t sem nyert soha. Lett az év játékosa a FIFA-nál és az olasz bajonkságban is. A Real Madridban töltött évei után még visszatért a Juventusba, majd az arab Al-Ahli Dubainál vezetett le, edzőként is kipróbálta magát, de a pálya széli átütő sikereire még várni kell. Visszatekintéseiből, interjúiból úgy tűnik, elégedett mindazzal, amit elért. Az pedig tény, hogy Fabio Cannavaro az olasz és a nemzetközi futballtörténelem egyik legnagyobb alakja még úgy is, hogy nem nyert meg minden megnyerhetőt.

Még a focista léptékkel mérve alacsony -, 176 cm-es termete ellenére is.