A siker helyett a Realt és a megaláztatást választotta a naiv fociedző

A Barcelonától elszenvedett 5–1-es vereség után a Real Madrid klubelnöke, Florentino Pérez megvált Julen Lopeteguitől. Lopetegui a spanyol válogatott megváltója lehetett volna, de egy rosszul időzített döntéssel lehet, hogy az egész karrierjét hazavágta. Az oroszországi világbajnokság kezdete előtt két nappal munkahelyet váltó edző tapasztalat híján nem tudta kezelni a Madridban rá nehezedő nyomást, aminek az lett a vége, hogy a 116 éves klub soha nem látott mélységekbe süllyedt. Kizárólag rajta elverni a port azonban hiba lenne, mert az már a kinevezésekor is nyilvánvaló volt, hogy a feladat túlnő rajta.

Miután a 2014-es világbajnokságon nagyot égő Spanyolország két évvel később az Európa-bajnokságon is leszerepelt (az olaszok ellen esett ki a nyolcaddöntőben), mindenki számára nyilvánvaló vált: a sokpasszos, üres területek állandó keresésén alapuló tiki-taka végleg elavult, azokkal a játékosokkal együtt, akik részesei voltak a 2008 és 2012 közötti sikerkorszaknak.

A spanyol játékosok az olaszok elleni Eb-nyolcaddöntőben Forrás: AFP/Philippe Lopez

Lopetegui, a tökéletes spanyol kapitány

Vicente del Bosque távozása után a szövetség Julen Lopeteguiben látta a megoldást. A generációváltásra, amelyről már két éve beszéltek, ő volt a legmegfelelőbb személy: 2012-ben az U19-es, 2013-ban az U21-es csapattal nyerte meg a korosztályos Európa-bajnokságot, így nem csoda, hogy előszeretettel hívta be a fiatalokat a felnőtt válogatottba: két év alatt összesen 44 játékost próbált ki.

Nem forradalmat jöttem csinálni, de látok lehetőséget az előrelépésre

– mondta a legelső sajtótájékoztatóján. Irányításával a spanyolok veretlenül, kilenc győzelemmel és egy döntetlennel, +30-as gólkülönbséggel jutottak ki az oroszországi világbajnokságra.

Ami ennél is fontosabb volt, hogy a tiki-taka, amit sokan halottnak hittek, újra működött.

A letámadásnak, amely az értelmét adja az egésznek, újra volt intenzitása. A számok nyelvén: az InStat nevű szoftver adatai alapján a selejtezősorozatban a spanyolok átlagban 14 labdát szereztek vissza az ellenfél térfelén (ennél többet senki). De ha megvan a labda, azzal kezdeni is kell valamit, méghozzá gyorsan, ugye? Nem gond. Spanyolország volt az egyetlen csapat, amely minden meccsen passzolt legalább 800-at, és tette mindezt hihetetlen sebességgel: a labdaszerzést követő egy percre mindig jutott legalább tíz pontos passz. Amikor márciusban 6–1-re verték az argentinokat, Sid Lowe, az ESPN és a Guardian újságírója meccs utáni tudósításában arról beszélt, hogy ez a csapat emlékeztet arra, amelyik sorozatban három nagy tornát nyert. „Mestermű" – áradozott a legnagyobb spanyol sportnapilap, a Marca.

Lopeteguivel a régi fényében tündökölt a válogatott Forrás: NurPhoto/Jose Breton/NurPhoto/Jose Breton

Amikor félresiklott minden

Spanyolország esélyesként utazott Oroszországba. Június 12-én, két nappal a világbajnokság kezdete előtt azonban Florentino Pérez, a Real Madrid elnöke váratlan bejelentést tett:

a májusban lemondó Zinédine Zidane-t Lopetegui váltja a csapat kispadján.

A szövetségnél úgy érezték, hogy a néhány héttel korábban szerződést hosszabbító edző elárulta őket. „A válogatott a teljes országot, minden spanyol embert kell, hogy képviseljen. És vannak olyan helyzetek, amikor ezt minden felé kell helyezni, így meg kellett hoznunk ezt a fájdalmas döntést. Hitet téve az általunk vallott viselkedési minták, értékek mellett. Nem azzal van gond, hogy a kapitány távozása napvilágra került, hanem annak módjával:

minden előzetes egyeztetés nélkül, a spanyol szövetség tudta nélkül zajlottak az események, és mindössze öt perccel egy sajtótájékoztató előtt szembesítettek minket a tényekkel.

Ez elfogadhatatlan" – mondta Luis Rubiales szövetségi elnök, aki azonnali hatállyal menesztette Lopeteguit a válogatott éléről.

Lopetegui és Florentino Pérez Forrás: NurPhoto/Oscar Gonzalez/NurPhoto/Oscar Gonzalez

Lopetegui másnap már Madridban volt, ahol hivatalosan is bemutatták. „Ez egy nagy felelősség, amit én büszkén és erősen vállalok. Érzem magamban a képességeket ehhez a kalandhoz" – fogalmazott a tréner, akinek mindössze másfél éves tapasztalata volt klubedzőként (a Portónál).

Az örökség ráadásul, amit átvett, elképesztő nyomást helyezett rá.

Zidane két és fél év alatt kilenc trófeát nyert, közte három Bajnokok Ligáját.

Karakteres edző benyomását keltette

Pont ezért Lopetegui már a legelejétől kezdve próbálta nyomatékosítani: ez az ő csapata. A nyáron összesen 140 millió euróért igazolt Odriozolát, Courtois-t, Marianót és Vincíciust hetekig jegelte (a 18 éves brazil csodagyereket egészen a Castilláig száműzte a harmadosztályba), az oroszországi világbajnokság legjobb játékosának választott Modricra csak csereként számított, miközben megpróbálta beépíteni a Zidane-korszakban látványosan mellőzött Ceballost. A leggyakoribb kérdésre, azaz, hogy

miként fogja tudni pótolni Ronaldót és az ő szezononkénti 50 gólját, az volt a válasza, hogy egyének helyett csapatban kezdett gondolkodni: szeptember 22-ig hat különböző játékos talált be.

A csapatjátékba nem nyúlt bele, de a Real láthatóan sokkal dominánsabb szerepet tölt be a mérkőzéseken az előző évekhez képest (több passz, több lövés, több labdabirtoklás). Mikor már úgy tűnt, hogy a városi rivális Atlético Madriddal szemben elveszített európai Szuperkupa augusztusban csak egyszerű baleset volt, a Real hirtelen megbotlott, majd történelmi mélységekbe zuhant.

A szezon elején minden jól alakult Madridban Forrás: Anadolu Agency/2018 Anadolu Agency/Burak Akbulut

Történelmi mélységekben

Szeptember 26-án Sevillában a madridiak háromgólos vereséget szenvedtek, ami lehetett volna több is. Az Atlético ellen a visszavágási vágy sem vezetett eredményre a Bernabéuban, a 0–0-s eredménynek még inkább ők örülhettek. A Bajnokok Ligájában a CSZKA Moszkvától kaptak ki, majd négy nappal később a ligában a Deportivo Alavéstől.

Négy meccs, nulla rúgott gól – ilyen hosszú góltalansági sorozatot legutóbb 1985-ben produkált a csapat.

A kéthetes válogatott szünet után a Levante jó partnernek tűnt ahhoz, hogy a Real ledobja a láncot és ismét a győzelem útjára lépjen, de a valenciaiak nyerni tudtak Madridban. A Lopetegui-csapat erejéből ezúttal már futotta gólra, de csak a 72. percben, vagyis

481 perc után, ami abszolút negatív rekord a klub 116 éves történetében

(egyes források szerint nem, mert valamikor régen volt egy kupameccs, ahol a 2x15 perces hosszabbítást is beleszámolták). A lényegen sokat nem változtat.

Pérez a Levante elleni bajnoki első félidejében. Vajon kinek a számát kereste? Forrás: twitter

„Le kell ülnünk és át kell gondolnunk a dolgokat. Változtatni kell a dinamikánkon. A labda egyszerűen nem akar bemenni. Túlaggódni semmiképp sem szabad a helyzetet, nagyon sok mindent jól csináltunk ma. Hogy tartok-e a kirúgástól? Ez a legutolsó dolog, amire most gondolok" – nyilatkozta Lopetegui a vereség után. Ekkor már sejthető volt, hogy nem húzza sokáig, de a Plzen elleni BL-siker miatt a vezetőség megadta neki a lehetőség az el Clásicón. Barcelonában megsemmisítő vereséget szenvedett a csapat, így Lopetegui hiába mondta azt a sajtótájékoztatón, hogy kész folytatni, nem volt maradása. A Real történetének egyik legrosszabb edzőjét nagy valószínűség szerint Antonio Conte váltja a kispadon.

Lopetegui az áldozat

A Zidane-korszak bebizonyította, hogy ezeknek a Real-futballistáknak leginkább egy vezetőre, egy erős karakterre van szükségük, semmint egy edzőre. Az elmúlt három évben sokan megverték a Realt a pályán, de legyőznie senkinek sem sikerült,

egyszer sem.

Zidane tizenegy párharcot vívott a BL egyenes kieséses szakaszában, és mind a tizenegyet megnyerte. Nem azért, mert taktikailag jobbak vagy felkészültebbek voltak, hanem mert soha egyetlen pillanatra sem lehetett őket kizökkenteni abból a meggyőződésükből, hogy ők a legjobbak. A francia a megérkezése napjától azt szajkózta, hogy minden szép és jó, minden szuper.

A játékosok pedig elhitték neki.

Zidane anno a legmagasabb szinten játszott, világ- és Európa-bajnokságot, Bajnokok Ligáját, Aranylabdát nyert. Nála jobban kevesen ismerik a futballt. Amikor ő beszélt, mindenki más hallgatott. Még Ronaldo is.

Lopetegui nem Real-szintű edző Forrás: AFP/Gabriel Bouys

Lopeteguinek gyakorlatilag semmilyen játékosmúltja nincs. Ahogy fentebb írtuk, edzői sem. Nem tudhatta, hogy hogyan kell kezelni a krízist egy ekkora csapatnál. A kirúgása elkerülhetetlen volt, Clásico ide vagy oda. Hibáztatni viszont nem lehet. Még csak azért sem, hogy a szövetség tudta nélkül aláírt a Realhoz.

Ha a világ legnagyobb klubja hív, nem kérdezel, mész.

Lopetegui csak a körülmények áldozata, mert az az igazság, hogy ki sem kellett volna őt nevezni. Ezzel pedig ugyanoda lyukadunk ki, ahová mindig: a Realt csak a saját szobrának építéséhez felhasználó, összeférhetetlen klubelnökhöz,

Florentino Pérezhez.