Harmadik: Alessandro Florenzi, AS Roma. Második: Lionel Messi, FC Barcelona, olvasták föl a két dobogós nevét a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség 2015-ös Aranylabda-gáláján, ahol az év további különdíjait is kiosztották. De ki lesz az első? Talán a francia Philippe Mexés, vagy az argentin Carlos Tévez? A két sztárjátékos azonban csak a vert mezőnyben szerénykedett, a győztest ugyanis a brazíliai Goiás állami bajnokság aprócska csapata, a Goianésia adta Wendell Lira személyében.
Pedig nem sokon múlt, hogy 2015 legszebb góljának szerzője ne tudja átvenni a díjat, mi több, poszthumusz kelljen azt odaítélni neki. A díjra jelölt tíz futballista nevét november 12-én hozták nyilvánosságra,
néhány nappal korábban Wendell Lira még azon gondolkodott, hogy vessen véget az életének.
Lira abban az időben éppen munkanélküli focista volt, ami egyáltalán nem ritka Brazíliában, sőt inkább ez az általános. A focit vallásos áhítattal imádó országban ugyanis mindössze hatvan olyan csapat van, amelyik tartós szerződéssel foglalkoztat játékosokat, azaz nagyjából kétezer olyan szerencsés focista van, aki akkor is kap fizetést, amikor éppen szünetel a bajnokság.
Wendell Lima nem tartozott közéjük, ő abba a 82 százalékba tartozott, akiknek a bajnoki szezon végén megszorították a kezét, megveregették a hátát, majd megmutatták nekik a kijáratot.
Az ilyen játékosok havi átlagkereset kevesebb mint 250 dollár (kb. 68 ezer forint). Nem egy álomfizetés.
„Annyi pénzem sem volt, hogy tejet vegyek a lányomnak. Munkanélküli voltam, és őrületes nyomás nehezedett rám" – idézte fel a szörnyű időszakot Wendell Lima közel három évvel később a Guardiannek nyilatkozva. Egyetlen kiútnak az öngyilkosság tűnt számára.
Beültem a kocsiba és két órán át olyan gyorsan hajtottam, ahogy csak tudtam. Az volt a tervem, hogy nekimegyek az első szembejövő kamionnak. Belenéztem a tükörbe, és nem láttam benne magamat.
Szerencsére azonban nem volt elég bátor, hogy megtegye az utolsó kis kormánymozdulatot. November 12-én pedig jött a telefon Zürichből, hogy ott van a Puskás-díj tíz jelöltje között, úgyhogy készítse az öltönyét, mert hivatalos lesz a gálára. Ez az egy hívás pedig örökre megváltoztatta az életét.
„Annyi hívást kaptam, hogy a végén már ki kellett kapcsolnom a telefonomat, képtelenség volt minden hívást fogadni.
Tiszta őrület volt, mintha az egész világ engem hívott volna.
Előtte azonban még tudott beszélni a korábbi brazil válogatott focistával, az olimpiai ezüstérmes (1988, Szöul) Netóval, illetve egy jó érzékkel próbálkozó divatcéggel, amelyik felajánlotta, hogy elkészíti az öltönyét a gálára.
Ahol tovább íródott Wendell Lira meséje. Az már szinte csak egy mellékes epizód volt, hogy ő kapta meg a Puskás-díjat, de találkozhatott legnagyobb kedvenceivel is. „Te, az nem az a srác, akivel mindig vagy a videojátékban?" – kérdezte tőle a felesége. De az volt, Luka Modric, és Lira honfitársa, a horvát középpályás madridi csapattársa, Marcelo be is mutatta őket egymásnak. Ahogy idoljával, Cristiano Ronaldóval is válthatott néhány szót.
„Ő a példaképem. Az első súlyos térdsérülésem után határoztam el, hogy megpróbálok olyan lenni, mint ő. Hihetetlenül koncentrált, akit még soha nem láttam, hogy kijött volna a sodrából (ezek szerint ő még nem lette a 2016-os Európa-bajnkság magyar-portugál meccsét), és nagyon keményen dolgozik. Addig is óriási rajongója voltam, de a gála után ez csak fokozódott. Csodálatosan viselkedett velem."
Wendell Lira nem csak a pályán szereti a focit, óriási videojáték-függő, és az itt szerzett jártasságát is volt módja megmutatni a zürichi gálán, ahol a világhírű focisták közül senki nem akaródzott kiülni a pódiumra és játszani egy meccset a FIFA-játék akutális világbajnokával, a szaúdi Abdulaziz al Seriával, végül némi hezitálás után Lira beadta a derekát. „Hobbi játékosként, hogy álljak le a világ legjobbjával?" – kérdezte magától, nem sokkal később viszont a világbajnok tehetett fel magának kérdéseket, miután Lira a Real Madriddal 6-1-re verte. „Nem is tudtam, hogy ilyen jó vagyok" – mondta a győzelem után.
A pályára visszatérve azonban már nem volt része hasonló sikerekben. Sorozatos sérülések után 27 évesen visszavonult a játéktól, és hivatásos game-er lett.
A válogatott mezét egyetlen egyszer viselte, még 15 évesen, amikor a Sendai Kupán olyan mai sztárokkal mellett focizott, mint Alexandre Pato és Willian. Világbajnoki részvételről focistaként így nem is álmodhatott, más formában azonban mégis megkapta a lehetőséget: a Radio Sagres 730 nevű adó kérte föl, hogy legyen a helyszíni szakkommentátoruk az idei oroszországi focivébén.
Lira meg is érkezett Moszkvába, a repülőtéren azonban kiderült, hogy valami nincs rendben a vízumával, és úgy tűnt, hogy nem fogják beengedni az országba. Újra a kétségbeesés lett rajta úrrá, egyedül volt, a portugálon kívül semmilyen nyelven nem beszél, a bevándorlási részlegen pedig senki nem akadt, aki legalább megpróbált volna neki segíteni. Ekkor jött el újra a Puskás-díj ideje!
Puskás? Puskás?
– kiáltott rá valaki, amikor már öt órája várakozott, és biztos volt benne, hogy az első géppel repülhet haza, mire Lira mozgósítva minden angol tudását annyit mondott, hogy „Yes, Puskás!" Kiderült, hogy egy focirajongó orosz felismerte a 2015-ös Puskás-díjast, és azonnal a segítségére sietett, Lira pedig részt vehetett élete első focivébéjén.
Ha Ön vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a 116-123-as ingyenes lelkielsősegély-számot!