A nagy menetelés - Kovács Ferenc emlékei a legnagyobb sikerről

Vágólapra másolva!

„Szarajevó? 2-0-ra vezetett a Zeljeznicar, ültem a kispadon, mondtam magamban, itt a vége a nagy menetelésnek. Kicsit szomorú voltam, hogy ha már kivertük a Paris St. Germaint, meg a Manchester Unitedet, akkor épp ezek a jugoszlávok ütnek ki bennünket. De aztán jött Csuhay Jóska, bevágta, én meg azt sem tudtam, hol vagyok. Később tudatosult csak bennem, hogy bejutottunk az UEFA Kupa döntőjébe."

A szerdán tragikus hirtelenséggel meghalt Kovács Ferenc neve és a magyar klubfutball mindmáig utolsó nagy sikere örökre összefonódott. A Videoton 1984 őszén 63 másik csapat társaságában kezdte el a nagy sorozatot, amelynek végén, 1985 májusában a spanyol Real Madrid és a Videoton játszotta a sorozat döntőjét.

Magyar klubcsapat azóta sem jutott el ilyen magasságokba.

Kovács Ferenc, a Videoton mesteredzője a Zeljeznicar-Videoton / 2:1 / labdarúgó-mérkőzésen, melynek eredményeképp összesítésben 4:3 arányban a Videoton jutott az UEFA Kupa döntőjébe Forrás: MTI/Wéber Lajos

1995 elején vetettem fel Novotny Zoltánnak, hogy a nagy siker tizedik évfordulóján illő lenne egy komolyabb emlékműsort készíteni a Videoton nagy meneteléséről. Egy akkor 23 éves külsős munkatárs a lehető legritkább esetben kapott 120 perc műsoridőt a közrádióban. Novotny azonban kiharcolta mindezt, indulhatott a munka. Az egykori meccseket közvetítő kollégák mindegyike örömmel vállalta a feladatot. Gulyás László ahhoz a Gömöri Ottóhoz ment el, aki a Manchester ellen mellérúgta a tizenegyest. Vass István Zoltán Csuhayval beszélt. Jómagam csak egyetlen dologhoz ragaszkodtam. Ahhoz, hogy Kovács Ferenccel én készíthessem el az interjút.

Budapesti lakásában fogadott. Két órán keresztül úgy mesélte el a Vidi-sztorit, mintha tegnap történt volna.

„Kimentünk Párizsba. Milliomos csapathoz érkeztünk, mindenki tudta, hogy a Videoton semmivel nem veheti fel velük a versenyt. Ezt éreztették is velünk. Én azonban a meccs előtt kétszer láttam őket. Tudtam, hogy mi lehet a gyenge pontjuk. 4-0-ra vezettünk, talán soha egyetlen csapatom sem játszott olyan jól, mint akkor a Videoton. A vége 4-2 lett. A fehérvári visszavágó előtt borzasztó ideges voltam. Mindenki azzal jött, hogy itt már nem eshetünk ki. 2-0-nál már éppen megnyugodtam, amikor leszállt a köd. A franciák még egy esélyt kaptak a sorstól. De akkor már tudtam, hogy nem eshetünk ki. Másnap délben volt a megismételt meccs. Huszonötezren szorongtak a lelátón. A fehérvári munkahelyekről elengedték az embereket. Nyertünk 1-0-ra. Sosem felejtem el."

Egy kis magyar csapat háromszor verte el a franciákat."

2013. január 17. Kovács Ferenc olimpiai bronzérmes magyar válogatott labdarúgó, a Videoton egykori mesteredzője, tiszteletbeli elnöke a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia és a Videoton FC közös, új, műfüves, székesfehérvári edzőközpontjának ünnepélyes átadásán 2013. január 17-én. MTI Fotó: Máthé Zoltán Forrás: MTI/Máthé Zoltán

A Manchester United elleni drámai továbbjutás tizenegyesekkel dőlt el Székesfehérváron. Az első meccset 1-0-ra nyerte a Manchester, a visszavágón Witmann gólja szintén az 1-0-át jelentette. Több gól nem esett, jöhettek a tizenegyesek.

„Ott álltam a kezdőkörben, sorra kérdeztem a játékosokat, ki rúgja? Odaállt elém a Gömöri Ottó, azt mondja, írjon be mester, bevágom én. Hittem neki, meg örültem annak, hogy valaki önként vállalta. Persze mellévágta a srác. Ott zokogott. Mondom neki,

nyugi, a Disztl Peti kivédi. Így történt. Aztán jött a Vadász Imre, bevágta, továbbmentünk. Kivertük a Manchester Unitedet."

A Videoton a döntőben a spanyol Real Madriddal találkozott. Sokan az olasz Internazionalét szerették volna, de a sors másképp rendelkezett. A döntő első meccsére a Népstadion is megtelt volna, de a Videoton ragaszkodott a hazai pályához. Sóstón negyvenezresre bővítették a nézőteret. A rengeteg sérült miatt a Vidi kénytelen volt tartalékosan kiállni. A Real 3-0-ra nyert. Minden eldőlni látszott.

Kovács Ferenc, olimpiai bronzérmes magyar válogatott labdarúgó, edző Forrás: vidi.hu

„Ahogy Madridban a busszal mentünk a meccsre, a spanyol szurkolók öt ujjukat mutogatták nekünk. Ez volt a realitás. Aztán jött a belga bíró, Ponnet, aki az elején befújta ellenünk a tizenegyest. Na mondom, ez nem öt lesz, hanem nyolc. De Disztl Péter ezt is kivédte. Megnyugodtunk. A végen az a Májer Lajos rendezte le a meccset, aki sérülése után tért vissza. Aki az első fehérvári döntő előtt zokogott, hogy nem játszhat. Könyörgött nekem, állítsam be. Nem tehettem. A madridi meccsre összedrótozták. Tudtam, hogy iszonyatos fájdalmai vannak, de nem tehettem meg, hogy nem küldöm pályára. A meccs előtt megkérdeztem:

Lajos vállalod a játékot? Bólintott, csillogott a szeme, és azt mondta: ezért a csapatért mindent megtesz. Ő rúgta a győztes gólt Madridban.

Most képzelje el, ha nem adok neki játéklehetőséget. Azt hiszem, sosem bocsátja meg ezt nekem."