Egy vidéki rádiós legenda halálára - Takáts Árpádra emlékezünk

Engem valószínűleg azért fogadtak el az országban, mert volt mögöttem egy olyan csapat, amelyik Hidegkuti Nándor vezetésével megnyerte az 1963-as félidényes bajnokságot. Aztán ott volt a Verebes József-féle kétszeres bajnok ETO, amelynek legtöbb hazai meccsét én közvetítettem – mondta Takáts Árpád, a rádiós Körkapcsolás egyik alapító tagja. A 80 éves korában Győrben meghalt rádiós legendához számtalan történet fűződik, váratlan halála után most ezekkel a sztorikkal emlékezünk rá.

Takáts Árpád Szombathelyen született, de egy kis Vas megyei faluban, Merseváton gyerekeskedett. Az ottani libalegelőn egy gramofontölcsérbe kiáltozva már gyerekként képzeletbeli meccseket közvetített. 1963-ban a Körkapcsolás alapító tagjaként jelentkezett Győrből, Szombathelyről, Siófokról, Tatabányáról, vagy éppen Zalaegerszegről az NB I-es bajnoki mérkőzésekről.

A Körkapcsolás megszületése

Takáts Árpád 1963-ban nősült meg (feleségével 55 éven keresztül éltek együtt), majd Lillafüredre utaztak nászútra. 1963 augusztusában egy DVTK-Komló meccsen indult a labdarúgó NB I szezonja. Az akkor már győri rádiósként dolgozó Takáts, valamint a budapesti sportszerkesztőség vezetője, Roska Miklós együtt nyaraltak a rádiós üdülőben. A DVTK-Komló meccsre sportszeretetből mentek ki, ott látták meg, hogy a pálya szélén egy alacsony, köpcös ember egy mikrofon mögött áll és meccset közvetít. Ő volt Horváth Kálmán, a miskolci rádió sportriportere. Roska és Takáts fejében ekkor fogant meg a gondolat, hogyha Győrben lehet a helyi rádióban mérkőzést közvetíteni, a Miskolcon ugyanezt meg lehetett tenni, akkor miért ne lehetne ezt az egészet egy adásba terelni, a meccseket azonos időben kezdeni?

Így született meg a legendás rádióműsor, a Körkapcsolás bajnoki labdarúgó-mérkőzésekről.

Ennek a műsornak lehetett alapító tagja Takáts Árpád.

Egy lillafürdei nászúton született meg a Körkapcsolás ötlete Forrás: Origo

A győri riporternek nagyon nehéz dolga volt.

Nekem minden szóra figyelnem kellett, mert ha jogos kritikát mondtam az ETO-ról, akkor fejemhez vágták, hogyan beszélhetek így annak a városnak a csapatáról, amelynek a lakója vagyok.

Ha a Haladás csapatáról mondtam valami bírálatot, akkor a szombathelyiek jöttek, hogyan beszélhetek így a szülővárosom csapatáról? Nem volt könnyű dolgom, de minden körülmények között hiteles próbáltam maradni.”

Ott megy az a szemét reális

A Rába ETO második bajnoki címe után, 1983. október elsején a Szeged látogatott Győrbe.

Az első félidőben nem ment jól a játék a győri csapatnak, a SZEOL-AK 1-0-ra vezetett.

A szünetben az ETO stadionjának kezelője kitette a rádióadást a pálya hangszórójára, a közönség ott hallgathatta, mit mond Takáts. „Ezt mondtam a rádióban: az első félidőben a Szeged nagyon jól tartotta magát, az ETO küzdött, de nem tudott gólt szerezni, a 0-1-es szegedi vezetés reális. Már akkor hallottam, hogy a lelátón előttünk ülő szurkolók szidnak engem, láttam, hogy rázzák az öklüket. A végeredmény 1-1 lett, óriási meglepetés volt ez ekkor. Pláne úgy, hogy a bajnok ETO ezen a mérkőzésen két tizenegyest is kihagyott. A meccs után az utcán hetekig azt kiáltozták nekem, hogy »nézd, ott megy az a szemét reális«. A kritikákkal amúgy is vigyáznom kellett.

Takáts Árpád 80 éves korában halt meg Győrben Forrás: Lantos Gábor

Megesett, hogy a közvetítés közben egy-egy feldühödött szurkoló a kisrádióját vágta a fejemhez, de olyan is akadt, amikor a mérges nézők ollóval vágták el a posta által kiépített közvetítővonalat.

Hogy mi volt a bűnöm? Csak annyi, hogy a Csepel győri vendégjátékán azt mertem mondani, hogy az ETO a megszokottnál jóval gyengébben játszik. Több se kellett, az első sorban ülő nézők berontottak a pálya szélére és miszlikbe vágták a drótot. Abban a Körkapcsolás-ban Győr már nem jelentkezett."

Ezer dollár, vagy nem lesz közvetítés

Roska Miklós, majd a sportszerkesztőség későbbi vezetője, Novotny Zoltán mindig ragaszkodott ahhoz, hogy a győri meccsek közül a lehető legtöbbet Takáts Árpád közvetítse. Csak az olyan nagy rangadókra, mint a Ferencváros, az Újpesti Dózsa, vagy a Budapesti Honvéd elleni mérkőzések utazott el Győrbe egy-egy pesti kolléga. Takáts ezt soha nem vette a szívére, hiszen tudta, hogy a Győrbe érkező Novotny Zoltán, Vass István Zoltán, vagy Szepesi György a rádiós szakma igazi csúcsát képviseli. De amikor a Kupagyőztesek Európa Kupájában 1975 őszén a Haladást összesorsolták a máltai La Valetta együttesével, nem volt kétséges, hogy Takáts Árpád utazhat Máltára közvetíteni.

Málta fővárosa, La Valetta. A Haladás itteni KEK-mérkőzésének közvetítése a stadion tulajdonosának kapzsisága miatt elmaradt. A riporter Takáts Árpád lett volna Forrás: RIA Novosti/Ria Novosti

Ebből aztán nem lett semmi. Bár a rádió a Magyar Postán keresztül megrendelte a La Valetta és Budapest közötti közvetítővonalat, azt csupán a máltai rádió és a Bródy Sándor utca között építették ki. A La Valetta csapattulajdonosa a meccs napján, a helyszínen szemrebbenés nélkül közölte a Takáts Árpáddal, hogy két nappal ezelőtt megvette a stadiont, onnan pedig csak akkor lesz rádiós közvetítés, ha Takáts a helyszínen fizet ezer amerikai dollárt. „Mondanom sem kell, nemhogy ezer, de tíz dollár sem volt nálam" – emlékezett a történetre Takáts.

A tulajdonos ekkor széttárta a kezét és közölte, hogy nem lesz közvetítés. Megnéztük a meccset 1-1 lett a vége, visszamentem a szállodába, hogy telefonon leadjam az összefoglalót.

Ekkor kiderült, hogy Olaszországban postássztrájk van. Máltáról csak Rómán, vagy Londonon keresztül lehetett kapcsolatot teremteni Budapesttel. Végül a brit fővároson keresztül kapcsolták a Bródy Sándor utcát. A meccs lefújása után hat órával, a 22.20-kor kezdődő sportösszefoglalóban tudtam elmondani, mit játszott a Haladás Málta szigetén. Az egész ország ekkor tudta meg, hogy 1-1 lett az eredmény."

Amikor túlbeszélte Szepesit

A Verebes József vezette Rába ETO az 1981-82-es és a következő, azaz az 1982-83-as bajnokságot is óriási fölénnyel nyerte meg. Győrben valóságos futballforradalom zajlott. 1981. december 5-én még csak 8000 néző láthatta, hogy az ETO 9-2-re elsöpörte az Ózd együttesét. „A Kossuth rádió Esti Krónikájában kapcsoltak bennünket. A körvezető Vass István Zoltán arra kérte a riportereket, hogy csak röviden foglalják össze az eseményeket, mondják el az állásokat és a góllövőket.

Azt gondoltam, fordítok a sorrenden, így amikor hozzám került a szó, a gólszerzőket kezdtem sorolni. Szentes, Póczik, Hannich, Burcsa, Hajszán, Szabó, Magyar.

Ezt hallva Vass élő adásban vágott közbe, hogy »drága Takáts kolléga, én nem az összeállításokat kértem«. Mondtam, nem is azokat mondom, csak a góllövőket, mert itt már 9-2-re vezet az ETO az Ózd ellen. Vass ekkor felnevetett és annyit mondott: »Bocsáss meg Árpi, elfelejtettem, hogy a totális focit bemutató Győr meccsén vagy, parancsolj, folytasd«. Vass igazi úriemberként kezelte a helyzetet. Miként Szepesi György is, csak ő nehezebben bocsátott meg nekem. Szepesi 1963 novemberében a Népstadionból közvetített egy Ferencváros-Honvéd meccset, amelyen a Honvéd 7-2-re nyert.

Ritka dolog volt, ha valakinek sikerült Szepesi Györgyöt (a képen jobbra) túlbeszélnie. Takáts Árpád egyszer ezt is megtette Forrás: Fortepan

Továbbadta nekem a szót Győrbe, ahol a Pécs vendégeskedett. Nálunk épp kitört a szünet, a pálya szélén állva azt láttam, hogy a győri edző, Hidegkuti Nándor sétál felém. Gondoltam, megszólaltatom, mondja el a véleményét az első félidőről.

A fejhallgató lecsúszott rólam, megkérdeztem Hidegkutit, aki teljesen váratlanul egy előző heti magyar-osztrák öregfiúk sörmeccsről kezdett mesélni. Öt percig folyamatosan beszélt. A győri technikus közben hallotta, hogy Szepesi a szolgálati vonalon kiabál, hogy adják már vissza neki a szót, mert a Népstadionban potyognak a gólok.

A technikus hiába integetett, messze ült tőlünk, nem tudtuk, mit akar. Egy labdaszedő kisfiút kért meg arra, hogy szóljon nekünk, de a mester a gyerek fejét megsimogatva szépen odébb tessékelte a srácot. Öt perc után adtam vissza a szót Szepesinek, aki két gólról is lemaradt – képzelhetik, milyen ideges volt. De aztán, amikor legközelebb Győrbe jött, úgy köszöntött, mintha mi sem történt volna.”

Rádiózhatott, neki ez volt a minden

Takáts Árpád 1963-tól közel 40 éven keresztül volt riportere a Magyar Rádió Körkapcsolás című műsorának. A 40 év mikrofonnal című könyvében így írt. „Közel tíz esztendőn keresztül az egyik héten Győrből a másikon Szombathelyről jelentkeztünk és számoltunk be az NB I-es mérkőzésekről.

Legtöbbször vonattal mentünk át, amikor pedig már este kezdődtek a találkozók, az utolsó, késő éjszakai szerelvénnyel értünk haza Győrbe.

A rádiós kocsi elindult. Szombathelyre, Győrbe, Zalaegerszegre, Tatabányára. Szólt a Körkapcsolás Forrás: Fortepan

Mit sem bántuk a személyvonaton üldögélést, a zötykölődést.

Rádiózhattunk, nekünk ez volt a minden. Ha a világvégére küldtek volna, arra sem mondtunk volna nemet.

A pécsi kolléga, Kovács Imre mondta mindig: »Árpikám, mi vagyunk a fokhagymaszagú vidékiek.« Imrében, a Körkapcsolás másik alapító tagjában mindig volt egyfajta kisebbségi érzés. Én azonban soha nem éreztem hátrányát annak, hogy vidékinek születtem.

A 80 éves korában meghalt Takáts Árpád temetésére utolsó lakhelyén, Tényőn kerül sor.