Óriási tévhit, hogy a futballsztárok megérik a pénzüket

Júliusban Jake Cohan sportjogász segítségével az angol Independent összeszedte, hogy pontosan mi és hogyan zajlik az átigazolási piacon, mi áll egy játékos klubváltásának hátterében. Íme a legfontosabbak:

Egy átigazolás rendszerint három szálon fut: 1) az eladó és a vevő klub között, akik az átigazolási díjról tárgyalnak, 2) a vevő klub, a játékos és annak ügynöke között, akik a személyes feltételekről, 3) a vevő klub és az ügynök között, akik az ügynöki pénzről.

Trendi módon kijátsszák a rendszert

A vevő klub és a játékos nem tárgyalhat egészen addig, amíg az eladó klub engedélyt nem ad rá. Ezt általában könnyedén kijátsszák a csapatok,

a WhatsApp alkalmazás segítségével egyszerűen, pillanatok alatt kapcsolatba tudnak lépni a felek,

nem kell az emailek olvasásával vacakolni, telefonról elérhető, mindig kéznél van. Ráadásul egy ügynök vagy klubvezető email címe, munkahelyi telefonszáma bármikor megváltozhat, ezzel szemben a WhatsApp-fiók nem.

Pogba 105 millió euróért igazolt a ManUnitedhez 2016-ban Forrás: NurPhoto/Jose Manuel Alvarez Rey/NurPhoto/Jose Manuel Alvarez Rey

Pénzügyileg nem mindegy a dátum

Gyakran előfordul, hogy a klubok már jóval az átigazolási piac nyitása előtt (július 1.) hivatalosan is bejelentenek egy transzfert. A szabály csak azt mondja ki, hogy július elsejétől lehet regisztrálni új játékost, azt nem, hogy a három fél már előtte ne egyezkedhetne egymással. Így került például Bernardo Silva a Manchester Cityhez, amely már május 26-án megvette őt a Monacótól, néhány nappal a Premier League 2016/2017-es szezonjának vége előtt.

Bernardo Silvát már a tavalyi szezon vége előtt bejelentették a Citynél Forrás: Anadolu Agency/2017 Anadolu Agency/Lindsey Parnaby

Mivel a legtöbb klubnál a pénzügyi év július elsejétől június 30-ig tart,

a könyvelés szempontjából nem mindegy, hogy hová is írják az adott játékos átigazolási díját.

Amikor 2014 júniusában a Barcelona elengedte Cesc Fábregast a Chelsea-hez, rekord bevételt könyvelhetett el a 2013/2014-es szezonban.

A klubok könyvelése

A klubok könyvelésében a játékosvásárlások a szerződés időszakára leosztva több részletben, amolyan „amortizációs" költségekként jelennek meg, míg az eladásokból származó bevételek azonnal aktualizálódnak.

Nehezítő körülmények

Vannak viszont egyes transzferek, amelyek több időt vesznek igénybe, vagy szimplán csak meghiúsulnak. Akik például nyáron a Konföderációs Kupán játszottak, a torna után vehették ki első szabadnapjaikat. A játékosoknak általában kevés szabadidejük van pihenni két szezon között, hát még ha egy nyári tornán is részt kell venniük. Mire vége, a legtöbb helyen már elkezdődik a felkészülés, a klubok pedig értelemszerűen azt szeretnék, ha az új játékosok már az első edzéstől kezdve a csapattal lennének.

Dembélé is szezon közben érkezett a Barcelonához Forrás: DPPI/Manuel Blondeau

Ha létre is jön a megállapodás, még akkor is rengeteg dolog van, amitől az ügy elhúzódhat, kezdve

a munkavállalói engedélytől a játékos személyéhez fűződő kereskedelmi jogok értékesítéséig.

A legnagyobb tévhit

A Chelsea-nek június 30-án járt le a szponzori megállapodása az Adidasszal, július elsejétől pedig már a Nike-val van szerződésben, amely 15 év alatt 900 millió fontot hoz a londoni klubnak. A sportszergyártókkal kötött megállapodások magában hordozzák a futball egyik legnagyobb tévhitét: a tehetős klubok sztárigazolásai néhány nap alatt visszahozzák az árukat a mezeldásokból. Ez azonban nincs így.

A klubok éves díjat kapnak a sportszergyártóktól, a mezek értékesítéséből azonban csak 10–15 százalék csorog el hozzájuk. A nagy pénz tehát a sportszergyártóknál marad.

Július elsejétől a Chelsea a Nike-val van szerződésben Forrás: AFP/Adrian Dennis

Adja magát a kérdés, hogy akkor miért nem maguk a klubok gyártják a mezüket és teszik zsebre a profit száz százalékát. Azért, mert a sportklubok sportklubok, nem sportszergyártók. Nem rendelkeznek kiépített, globális elosztóhálózattal, amellyel emberek millióihoz eljuttathatnák a termékeiket. Nincs rá erőforrásuk. Még a legnagyobb klubok is csak apró vállalkozások a sportszergyártókhoz képest:

a Nike három hónap alatt több pénzt keresett (körülbelül hét milliárd font), mint a Chelsea a 112 éves története alatt összesen.

Neymar klubváltása nem klasszikus kereslet-kínálat helyzetből született Forrás: AFP/Franck Fife

Amikor semmit sem lehet tenni

A szerződésekben foglalt kivásárlási árnak két fajtája van: egy tényleges és egy úgynevezett jóhiszemű. A tényleges arra kötelezi a klubot, hogy ha valaki leteszi a rögzített összeget, akkor el kell engednie a játékost. Ilyen volt Neymar klubváltása is, amely nem egy klasszikus kereslet-kínálat helyzetből született, egyszerűen csak jött valaki, aki kifizette a 222 millió eurót.

A jóhiszemű kivásárlási ár lényegében értelmetlen, hiszen csak arra kötelezi a klubot, hogy fontoljon meg egy-egy ajánlatot, és esetleg tárgyalásokat kezdjen a játékos eladásáról.