A Paris Saint-Germain–Bayern München BL-csoportmeccs azért nem bírt akkora jelentőséggel, mert a csoportban található Anderlecht-Celtic duó nyilván nem fog komoly fejfájást okozni egyik csapatnak sem a továbbjutás szempontjából. A PSG-Bayern BL-csoportmeccs azért bírt mégis nagy jelentőséggel, mert láthattuk, hogy két brutális keret hol tart abban a projektben, amelyik hosszú évek óta, deklaráltan célozza a Bajnokok Ligája-győzelmet.
A két csapat hasonló cipőben jár most már, mint az olaszoknál a Juventus: bár a Monaco tavaly megtréfálta a párizsiakat, de a hazai erőviszonyokat elnézve a bajnokságok megnyerése ezeknél a csapatoknál kötelezően elvégzendő feladat.
A francia, német és olasz bajnokságokban elért végső győzelem ezeknél a csapatoknál az alapértelmezett és egyetlen elfogadható opció,
a szurkolók pedig szeretnék megtörni végre a spanyol csapatok őrületes fölényét a nemzetközi színpadon. A szerda esti meccs alapján elmondhatjuk: amíg a Bayern a Real-Barcelona tandem állandó kiegészítője szerepéből kiesni látszik, a PSG iszonyú költekezése bőven célt érhet.
Mi sem jelzi jobban azt, hogy milyen csapatokról beszélünk, mint a kispadra szorulók névsora.A vendégeknél Robben, Hummels, Ribéry, Coman, míg a PSG-nél Di María, Draxler és Lucas Moura maradt melegítőben a kezdéskor. Kimondhatjuk lassan, hogy a Bajnokok Ligája megnyerésére tényleg csak azoknak lesz esélye, akik legalább másfél, de inkább két klasszis sort ki tudnak állítani a sokmeccses szezonokra. Tavaly a Real Madrid is a mély keretével őrölte fel az ilyennel nem rendelkező Juventust, hogy messzebbre ne menjünk. És hogy mennyire tetten érhető a bevásárlások torzulása és a gigantikus átigazolások szükségessége: a nyáron nemcsak Busquets és Piqué jelezte nyilvánosan a Barcelona vezetőségének az erősítési kívánalmat, de Müller és Lewandowski is üzent a müncheni döntéshozóknak. Úgy, hogy ilyen nevek szorulnak ki a kezdőből, mint a fent jelzettek. Komoly bizonyíték ez arra, hogy még az elmúlt BL-szezonok legnagyobb esélyesei is nehezen dolgozzák fel a módit, ahogyan a PSG egy nyár alatt be tud zsákolni egy Neymar-Mbappé duót.
Mindkét csapat kapcsán lehetett példát hozni az elmúlt hetek történéseiből arra vonatkozóan, miért képzelhetünk nagyobb széthúzásokat az ottani öltözőkben. A PSG-nél a Cavani és Neymar közti ellentétek csúcsosodtak ki, a Bayernnél Ribéry állandó elégedetlenkedéséről beszélhettek. Mégis, azt láthattuk, hogy előbbieknél a pályán sokkal optimálisabb a helyzet. Emery és Ancelotti hasonló játékrendszereket pakolt fel a kezdő sípszóra, de nem lehetett nem észrevenni a Bayern hevenyészett 4-3- 3-jában a szélsők alulmaradását a hazaiak futógépeivel szemben. James és Müller kevés zavart tudott okozni, ellenben Neymar és Mbappé úgy futotta szét a Bayern védelmét, mint ahogyan Cristiano Ronaldo és Bale ficánkolt a teljesen üres területeken Dortmundban a keddi játéknapon.
Ehhez természetesen kellett a villámgyors párizsi vezetés. A PSG tavaly azzal verte meg irtózatosan a Barcelonát hazai pályán – mielőtt szégyenteljesen ki nem esett így is –, hogy erős letámadással lehetetlenítette el a katalán labdakihozatalokat. Itt is hasonlóan kezdtek, csak a folytatásban maradtak sokkal defenzívebbek. Ilyen támadóhármas ellen nem túl jó ómen az első percben eladni a labdát saját térfélen, a Bayern mégis elkövette ezt a hibát. Neymar egy könnyű mozdulattal szabad folyosót kapott a befelé cselezéshez, itt pedig egy brutális elcsúszást láthattunk, mert
a Bayern összes játékosa egyszerre lépett a középre húzódó brazil rekordigazolás felé.
Neymar már pusztán a barcelonai múltjából is pontosan tudta, hogy a senki földjének minősülő jobb oldalon fel fog tűnni Dani Alves, aki oldott már meg ennél nehezebb helyzeteket is.
A gyors gól alapjaiban határozta meg a mérkőzést. A PSG a letámadás további hajkurászása helyett előszeretettel invitálta saját térfelére a Bayernt, Ancelotti csapata viszont nemigen tudott mit kezdeni ezzel az ajánlattal. A labdabirtoklási fölény ellenére nem sok esélyük volt az egyenlítésre, ráadásul a magasabb védelmi vonaluk egyértelműen azt hozta magával, hogy a labdaszerzésekkel a PSG néhány érintésből, a támadók gyorsaságát kihasználva akarja majd eldönteni a meccset. A PSG-középpályáról kevesebb szó esik majd a meccs után, mert a villámgyors kontrákban az ő részük kevésbé volt látványos, de nagyon fontos szerepet töltöttek be ebben a 3-0-s győzelemben. Az ő remek helyezkedésük miatt is voltak kevésbé hatékonyak a Bayern támadásai. Kiválóan zárták a passzsávokat, és segítették ki a védőket abban, hogy a németek emiatt csak szögletek után vagy átlövésekből tudjanak veszélyeztetni. Mondjuk tizennyolc szögletből már illik veszélyeztetni.
Verratti már az első félidőben 6 kilométert futott, a meccs végére pedig összehozott négy labdaszerzést, két szerelést, és egy lövésbe is bele tudott blokkolni. Ancelotti, látva a tanácstalanságot, negyedóra után átrendelte Jamest a jobb oldalra, Müller elmozgásait pedig középről indíttatta meg, de óriási hasznot ebből sem láttak a müncheniek. Az alapelgondolás nem volt rossz, mert hiába számít illusztrációnak a felfutó szélsővédő szócikknél Dani Alves, a Neymarral való összjátéka miatt (Kurzawa tizenötször passzolt a brazilnak) inkább a balhátvéd mögött voltak üres területek az első félidőben; ezért is próbálkozott inkább erről az oldalról a Bayern. A próbálkozásokat azonban nem koronázta siker, és sem a passzjátékuk nem mutatkozott kapura veszélyesnek, sem az egyéni megmozdulások. Beszédes adat, hogy Neymar neve mellett pont háromszor annyi sikeres cselt lehetett feljegyezni, mint Jamesnél és a helyére beállt Comannál összesen.
Az első félidő derekán már pontosan lehetett látni, hogy a PSG kontráiban milyen veszély van, mert mind Neymar, mind Mbappé könnyedén rázta le a védőket, és úgy tűnt, labdával is gyorsabbak, mint azok anélkül. A második gól így nagyjából el is döntötte a meccset, bár megjegyzendő, hogy Ulreichre óriásinak tűnik Neuer kabátja. Ugyan az első gólt nehéz lenne az ő nyakába varrni, de kérdéses, egy jobb kijövetellel Alves lövését lehetett volna-e blokkolni, Cavani gólt érő lövésénél pedig egy (papíron) BL-esélyes csapat kapusának kötelező feladat lett volna hárítani. Ehhez még csak Neuernek sem kell lenni.
A félidőben megejtett cserékkel Ancelotti érdemben nem sok mindent változtatott:
Rudy mélyebben visszalépett labdákért a védők felé, és ugyan Coman bejövetelével az első percekben úgy tűnhetett, kicsit megélénkül a Bayern bal oldala, de ez ellenállhatatlan német rohamokat mégsem eredményezett.
A harmadik, tényleg minden kérdést eldöntő gólt a kitámadó Bayern úgy kínálta fel, mint az első félidő helyzeteit, de ott inkább az volt érdekes, hogy a tinédzser Mbappé milyen grundos, játszi könnyedséggel húzogatja el a talpa alatt a labdát egy BL-rangadón is.
Hasonlóan a Barcelona által elvert Juventushoz, a Bayern Münchennek sem kell minden reményét eltemetnie egy csoportriválistól elszenvedett vereség miatt, hozzátéve, hogy a németeknek a tartalékos összeállítás nem lehet kifogás, amivel a torinóiak akár még magyarázhatták is a bizonyítványt. Az viszont látszik, hogy
Emery PSG-je tényleg komoly kihívója most már az egész mezőnynek. Hiába a cruyffi tétel, hogy pénzeszsákok önmagukban nem nyernek meccset, nem feltétlenül jelent rosszat, ha a sorok között tudhatják a Ronaldo-Messi duót már évek óta szorongató űrjátékost és a legnagyobb potenciállal rendelkezőnek kikiáltott csodatinit.
Emerynek most már csak az előny megőrzésére kell gyúrnia tavasszal.
