A mindig kritikus hazai labdarúgó-társadalom ugyanis végre azt láthatta egy nemzetközi kupamérkőzésen, amire évek óta vár;
egy magyar csapat bátran, önbizalomtól duzzadva és jól futballozik egy nála magasabban jegyzett ellenféllel szemben.
Sajnos a dominancia még akkor is kevésnek bizonyul, ha eredményesség – és két gól – párosul hozzá, mert hiába uralta az első játékrészt a Fradi a vitatott büntetőig és a még inkább kétséges kiállításig, az értékesített 11-es és a több mint egy félidőnyi emberhátrány alapjaiban változtatta meg a meccs és a párharc kimenetelét.
"Remekül kezdtük a találkozót, egyértelműen az történt a pályán, amit mi akartunk,
a két gólon kívül is volt lehetőségünk újabb találatokat szerezni, ami azonban a félidő végén történt, arra nem lehet felkészülni"
– mondta csalódottan a lefújást követően Botka Endre, aki szenzációs góllal juttatta vezetéshez a zöld-fehéreket, majd így folytatta:
"Úgy jöttünk ki a második játékrészre, hogy megpróbáljuk továbbra is irányítani a játékot, de sajnos nagyon megéreztük az emberhátrányt és minden ellenünk szólt. Jött egy újabb tizenegyes, a végén pedig Bőle Lukács lövése után a kapufáról kifelé pattant a labda, így 3–3 helyett 2–4 lett a vége."
De vajon mi történik, ha nincs a kiállítás és 2–0-s vezetéssel vonulnak szünetre a csapatok? Erről az előző körben a lett Jelgava elleni idegenbeli visszavágón győztes találatot jegyző, hazai környezetben azonban egyelőre továbbra is gól nélküli Priskin Tamást kérdeztük.
"Nehéz mit mondani, rendkívül csalódottak vagyunk, mert a pályán belül is azt éreztük, hogy megleptük a vendégeket és nem igazán tudtak mit kezdeni a letámadásunkkal, nem találták az ellenszert a játékunkra. A büntetőig sokkal inkább közelebb voltunk a 3–0-hoz, mint a 2–1-hez és
meg lett volna a taktikánk a második félidőre is, így ha azonos létszámban fejezzük be a mérkőzést, biztos vagyok benne, hogy több góllal nyerünk.
De kár magyarázkodni, vesztettünk, így nagyon nehéz visszavágó vár ránk Dániában."
Valóban nincs könnyű helyzetben a Fradi, hiszen a továbbjutáshoz minimum három gólt kell szereznie a jövő heti visszavágón. Lovrencsics Gergő azonban bízik a csodában.
"Egy megnyert meccset engedtünk ki a kezünkből, így nyilván szomorú vagyok, de szó sincs arról, hogy feladnánk. Az első félidőben
11 a 11 ellen 42 perc alatt lőttünk kettőt, úgyhogy egyáltalán nem kilátástalan a helyzetünk, csak el kell hinnünk, hogy sikerülhet.
Most még fontosabb lesz a vasárnapi bajnoki rajt a Puskás Akadémia ellen, ha a nyitányon jó eredményt érünk el, az nagy lökést adhat a visszavágóra."
A Groupama Aréna területén alighanem egyetlen magyar volt csupán boldog a csütörtök esti összecsapást követően, őt Korcsmár Zsoltnak hívják, aki nyár óta a Midtjyllandot erősíti.
"El kell ismerni, 2–0-ig sokkal jobban játszott nálunk a Ferencváros. Agresszívebbek voltak, többször kerültek mögénk a széleken, de
a mi szempontunkból a lehető legjobbkor, pont a szünet előtt jött a tizenegyes, az idegenben lőtt gól pedig megnyugtatta a csapatot.
Szerencsére vannak a keretben nagyon komoly nemzetközi rutinnal rendelkező játékosok, akiknek köszönhetően megfordítottuk az eredményt, és akikre a visszavágón is nagy szükség lesz. Kedvező helyzetből várhatjuk a hazai mérkőzést, elbízni azonban semmiképpen sem szabad magunkat, a Fradi első félidei játéka ugyanis intő jel lehet a számunkra."
Bár Korcsmár a magyar bajnokságban az Újpest és a Vasas színeiben anno játszott már a zöld-fehérek ellen, arra azért még kíváncsiak voltunk, hogy milyen volt egy külföldi alakulat színeiben pályára lépni Magyarországon.
"Rendkívül érdekes, nem nagyon kívánom senkinek.
Aki ismer, az tudja, hogy mindig szurkolok a magyar kluboknak, amelyek kijutnak az európai kupaporondra, ebből a szempontból ez egy nagyon szerencsétlen sorsolás volt.
Sajnálom, hogy éppen a Fradival kerültünk össze, de ha már így alakult, akkor nyilván mindent megteszek, hogy az én csapatom jusson tovább."
A lefújást követően egyébként
a nyolcezres publikum felállva, vastapssal köszönte meg a ferencvárosi játékosok teljesítményét.
Zúgott a Szép volt fiúk!, ám alighanem mindenkiben maradt egy kis hiányérzet. Bízzunk benne, hogy amit a sors most elvett, azt Dániában visszaadja.