Zidane-nal újabb galaktikus korszakát éli a Real Madrid

Vágólapra másolva!

A Juventus 4–1-es legyőzésével a Real Madrid megszerezte története 12. BEK/BL-trófeáját, és az első csapat lett, amely a BL 25 éves történetében megvédte címét. Megnéztük, hogyan jutott el idáig a világ legnagyszerűbb klubja, és hogyan lett a legnagyobb presztízsű kupasorozat a galaktikusok játszótere.

A Real Madrid első BEK-sikerei egybeestek Spanyolország nyitásával, az Európával való kapcsolatainak normalizálásával, a határok ledöntésével; az ötszörös, majd hatszoros BEK-győztes Real lett a Franco-rezsim csapata, amelynek célja a jó Spanyolország reklámozása volt a világ előtt.

Barca vagy Real? Mindkettő!

Az 1953-as év mindent megváltoztatott, ettől kezdve a labdarúgást „Alfredo Di Stéfano előtti” és „Alfredo Di Stéfano utáni” korszakra lehetett felosztani. Ő repítette a futballt a modern korba, miatta vált a BEK/BL a legnagyobb presztízsű sorozattá, és

miatta lett a Real Madrid a világ legnagyszerűbb klubja, a galaktikus csapat, a pompa és a hatalom jelképe.

A Real 1956-ban az első BEK-győzelmét ünnepli Forrás: AFP

Di Stéfanót a Barcelona is szerette volna leigazolni, hogy végül mégsem Katalóniában kötött ki az egy máig nehezen értelmezhető történet, amely röviden így foglalható össze: Di Stéfano a kolumbiai Millonariosban játszott, de a River Plate tulajdona volt. A Barcelona a Riverrel állapodott meg, a Real pedig a Millonariosszal.

Nem érdekelt, hogy a Barcelonában fogok-e játszani, vagy a Real Madridban.

Csak játszani akartam” – emlékezett vissza Di Stéfano. A spanyol futballvezetés és a kormány közbelépett,

azt indítványozták, hogy Di Stéfano játsszon felváltva mindkét csapatban

(Sid Lowe a Félelem és reszketés a La Ligában című könyvében arról ír, hogy nemrég nyilvánosságra kerültek olyan dokumentumok, amelyek bizonyítják, hogy Di Stéfano ügye kormányzati szintre emelkedett). A Barcelona ekkor lemondott a jogairól.

Di Stéfano nélkül a Real Madrid nem lehetne a világ legnépszerűbb klubja Forrás: AFP

Di Stéfano első idényében Real bajnoki címet szerzett, majd a következő tíz évben még további hetet.

A Real nyerte az első öt Bajnokcsapatok Európa-kupáját is,

Di Stéfano mind az öt döntőben gólt lőtt, és a BEK első kilenc fináléjából hétben szerepelt, ami a mai napig rekord.

A Real Madrid története Alfredóval kezdődik”

– mondta róla Emilio Butragueno, a Real korábbi játékosa és klubigazgatója.

A galaktikus Real uralta a futballt

Az első BEK-döntőt a Servette, a Partizan Belgrád és a Milan kiejtése után a Real nyerte a Stade de Reims ellen, a meccs után Gabriel Hanot a L'Equipe-ben azt írta, hogy „Di Stéfano a legsokoldalúbb játékos, akit valaha láttunk”. A döntőt követően Raymond Kopa aláírt a Realhoz,

majd a következő években Paco Gento, Héctor Rial, Puskás, Didí, Canário és Del Sol is követte őt.

Raymond Kopa (balra) a Stade de Reimstől igazolt a Real Madridhoz az 1956-os BEK-döntő után Forrás: AFP/Staff

Az 1956/1957-es sorozatban a Real a Rapid Wient, a Nice-t, a Manchester Unitedet, majd a Madridban rendezett fináléban a Fiorentinát múlta felül. Egy évvel később a Royal Antwerp, a Sevilla és a Vasas legyőzése vezetett a döntőbe, ahol a Real

Gento hosszabbításban szerzett góljával verte meg a Milánt 3–2-re.

„Idegesek voltunk, mivel előtte kétszer is megnyertük a kupát, nagy volt rajtunk a nyomás” – mondta Gento, az egyetlen hatszoros BEK-győztes.

Az 1958/1959-es szezonban a Real a Besiktason, a Wiener Sportklubbon és az Atlético Madridon túljutva ismét a Reims csapatát győzte le a döntőben.

A korszakot egyértelműen a galaktikus Real uralta,

de még maguk a játékosok is elismerték, hogy néha jobb volt az ellenfél. A Partizan Belgrád elleni párharc első meccsét például úgy nyerte meg 4–0-ra a Real, hogy

a jugoszlávok két gólját is érvénytelenítették – később Di Stéfano is azt mondta, hogy tévesen.

A visszavágót 3–0-ra nyerte a Partizan. „Azt hittem, fordítani fognak” – mesélte Di Stéfano.

Puskás négy, Di Stéfano három

1960-ban a Real, története legnagyobb feladata előtt állt. A keret egyre öregebb lett és a többség a Barcelonát tartotta jobbnak. A két csapat a BEK elődöntőjében is összekerült, ahonnan a Real 6–2-es összesítéssel jutott tovább.

Puskás (középen) három gólt lőtt a Barcelona elleni párharcban Forrás: DPA/AFP/usage worldwide, Verwendung weltweit/Linacero

Az Eintracht Frankfurt elleni döntőt a glasgow-i Hampden Parkban rendezték 127 621 néző előtt, akik szinte kivétel nélkül a Realnak szurkoltak, mivel a Frankfurt a Glasgow Rangerst búcsúztatta az elődöntőben. Santiago Bernabéu, a Real elnöke a következőt mondta a játékosoknak a meccs előtt:

Az embernek öt érzékszerve van, és egy kezén öt ujja... nektek pedig négy BEK-serlegetek.”

Az Eintracht vezetést szerzett, kapufát is rúgott, de végül a Real

Puskás négy és Di Stéfano három góljával 7–3-ra nyert.

Ez volt az a meccs, amelyet a skóciai BBC minden karácsonykor műsorra tűzött, és amelynek fekete-fehér változata megjelent DVD-n is. A meccset a helyszínen nézte meg a fiatal Alex Ferguson is, aki élete legjobb meccsének nevezte a döntőt.

A legszebb győzelem

A 60-as évek elején a hazai dominancia kevés volt, a klubra nehezedő nyomás szinte elviselhetetlenné vált, így nagy megkönnyebbülést jelentett, amikor az 1966-os BEK-döntőben a Real 2–1-re verte a Partizan Belgrádot.

Gyakran mondogatom, hogy mind közül ez a BEK-győzelem a legkedvesebb

– mesélte Ignacio Zoco, aki 12 éven át játszott Madridban. – Tizenegy derék spanyol, egyetlen külföldi nélkül.” A Real kerete teljes egészében spanyol játékosokból állt.

BEK-siker 32 év után

A 90-es évek végén a Realnak nagyszerű csapata volt, Lorenzo Sanz elnök rengeteg pénzt költött rá. 1998. május 20-án a Real 1–0-ra legyőzte a Juventust a Bajnokok Ligája-döntőben,

ezzel 32 év után megszerezte a séptimát, a klub hetedik BEK/BL-győzelmét.

A gólt Roberto Carlos megpattanó lövését követően Pedja Mijatovic szerezte, akinek ez volt az első gólja nyolc hónap után.

„Volt valami misztikus abban a pillanatban – emlékezett vissza. –

A 66. percben lőttem a gólt, amivel a Real 1966 után újra megnyerte a kupát.

A Juventus ellen, amely ugyanolyan fekete-fehér mezben játszott, mint a korábbi csapatom, a Partizan Belgrád az 1966-os döntőben. Sorsszerű.”

A szélsőséges szezon

1999-ben a Real harmadik alkalommal nevezte ki az ízig-vérig madridista Vicente del Bosquét a csapat élére, ezúttal csak ideiglenesen, de a sajtó által „Átmeneti Vicentének” nevezett edző végül négy évig maradt. „Del Bosque nyugalmat teremtett és magabiztosságot kölcsönzött nekünk” – mesélte Iván Campo, a klub korábbi középső védője. Az 1999/2000-es szezon nagy részében nem játszott jól a Real, a bajnokságot csak az ötödik helyen fejezte be,

így nem vívta volna ki a BL-indulás jogát, ha nem nyeri meg a sorozatot.

A Valencia legyőzésével a Real megszerezte nyolcadik BEK/BL-győzelmét Forrás: AFP/Pascal George

A csoportgyőzelem után a Manchester Unitedet és a Bayern Münchent kiejtve a Real 3–0-ra nyerte meg a Valencia elleni döntőt. Sanz elnököt azonban a nyolcadik BL-győzelem sem mentette meg: június 16-án Florentino Perezt választották meg a klub új elnökének, aki ígéretet tett arra, hogy

leigazolja a világ legjobb játékosát, a Barcelonában futballozó Luis Figót.

Florentino és a galaktikus éra

Az összesen 200 millióért szerződtetett Figo, Zidane és Ronaldo központi szerepet játszott Perez koncepciójában. A csapatot, amely eddig Spanyolországot képviselte,

egy, az egész világot képviselő csapattá akarta változtatni,

egy jövedelmező nagyhatalommá. „Rettenetesen élveztem – mesélte Zidane. – Ma, ha egy csapat kétgólos hátrányban van, azt mondjuk: ezek ki fognak kapni. Mi nem voltunk ilyenek.

Kaptunk két gólt? Lőttünk hármat. Jó móka volt.”

Figóért, Ronaldóért és Zidane-ért összesen 200 millió eurót fizetett a Real Forrás: AFP/Javier Soriano

A 2000/2001-es BL-elődöntőben a Real elvérzett a Bayern Münchennel szemben, egy évvel később pedig a Barcelonával sorsolták össze, 1960 után először. „Polgárháború, ami nagyon nem hiányzott” – mondta Del Bosque. A Real 3–1-es összesítéssel jutott a döntőbe,

ahol Raúl és Zidane góljával 2–1-re verte a Leverkusent.

A klubot körülvevő felhajtás és csillogás lenyűgöző volt, de az egyre nagyobb tekintélynek örvendő és egyre kisebb alázatot mutató csapattal szemben kötelező elvárás lett a győzelem,

ám a rendszer nem tudta hosszútávon fenntartani a sikereket.

Tizenkét éven át üldözték a tizediket

2014-ben Carlo Ancelottival a Real megnyerte a décimát, a tizedik BL-trófeáját, amelyet 12 éven át megszállottan üldözött. Az egyenes kieséses szakaszban három német csapatot (Schalke, Dortmund, Bayern München – utóbbit 5–0-s összesítéssel) kiejtve jutott a döntőbe, ahol az Atlético Madrid egészen a 93. percig vezetett. Modric szöglete után azonban Ramos egyenlített,

az erejét és hitét vesztett Atlético pedig képtelen volt tartani a Realt a hosszabbításban: 4–1 lett a vége.

Ancelottival meglett a tizenkét éven át üldözött décima Forrás: AFP/Gerard Julien

2015 májusában, egy trófea nélküli szezon végén Ancelottinak mennie kellett. A bajnoki második hely és a Juventus ellen elveszített BL-elődöntő nem nevezhető szégyennek, de a Marca „az évszázad fiaskójaként” írta le a szezont.

Zidane, a kábítószer

Florentino Perez Rafa Benítezt nevezte ki edzőnek, akit aztán fél év után kirúgott: a Real a Barcelona és az Atlético mögött csak a harmadik volt a bajnokságban, ráadásul a tavaszi El Clásicót 4–0-ra elveszítette hazai pályán.

Perez, hogy elcsitítsa a Bernabéu közönségét (aki az elnök lemondását követelte), Zidane-t akarta vezetőedzőnek.

Perez Zidane-nal akarta lecsendesíteni az elégedetlen madridi közönséget Forrás: AFP/Filippo Monteforte

Graham Hunter, spanyol szakíró nyílt levélben kérte meg Zidane-t, hogy ne dőljön be az elnöknek. „Minden diktátor, aki önkényesen uralkodik, hisz abban, hogy mindent jobban tud, mint a nép, akit elég néha ámulatba ejteni valamilyen kábítószerrel, hogy elégedett legyen, miközben a nagy ember továbbra is meghozza a döntéseket, és keresi a pénzt.

Ebben az esetben te leszel a kábítószer.”

A legyőzhetetlenség mítosza

„A két legfontosabb dolog, amit megtanultam tőle, hogy csak a győzelem számít, és hogy a játékosokat mindig formában kell tartani” – nyilatkozta Zidane a kinevezését követően Carlo Ancelottiról, akinek a segítője volt a 2014-es BL-győzelem idején. Zidane 2016 tavaszán több pontot szerzett, mint a Barcelona (végül ez sem volt elég a bajnoki címhez), tizenegyesekkel legyőzte az Atléticót a BL-döntőben,

az egész évet tekintve pedig több trófeája volt (három), mint veresége (kettő).

Zidane fél év alatt csodát tett Madridban Forrás: AFP/Pierre-Philippe Marcou

Az Atlético elleni BL-döntőben Ramos szerzett vezetést, majd Carrasco a 79. percben egyenlített. 120 percnyi játék után Cristiano Ronaldo odament Zidane-hoz:

Bízd rám az ötödik büntetőt, majd én belövöm a győztes gólt”

– mondta. És így lett. A negyedik körben Juanfran hibázott, Ronaldo viszont nem. „Nem ez volt életem meccse, de ki játszott ma nagyot? Senki” – nyilatkozta a portugál.

Ronaldo meggyőzése volt a kulcs

Zidane a 2016-os Eb-döntő után leült beszélgetni Ronaldóval, akinek elmondta, hogy 30 fölött már több pihenésre van szüksége ahhoz, hogy fizikálisan és mentálisan is bírja a szezonhajrát. Rávette, hogy elengedje a gólkirályi cím üldözését, helyette azt tanácsolta neki, hogy a gólok mennyisége helyett, azok minőségére koncentráljon.

Nem kell, hogy minden meccsen a pályán legyél, elég ha csak a nagy meccseken játszol”

– győzködte őt Zidane. Ronaldo az utolsó 10 meccsén 16 gólt lőtt: ebből ötöt a Bayern Münchennek, hármat az Atléticónak és kettőt a Juventusnak.

Tizenkét góllal lett a BL gólkirálya, de most akkor szedte meg magát, amikor igazán kellett: a negyeddöntőben, az elődöntőben és a döntőben.

Ronaldo idén a nagy meccsekre tartogatta magát Forrás: AFP/Glyn Kirk

A siker titka

Ronaldo nélkül 14 meccset játszott a Real, ebből 13-at megnyert és 53 gólt rúgott. „A Realnak 23 kezdőjátékosa van” – mondta Isco, aki az utolsó két hónapra nyerőemberré vált. Zidane egész szezonban remekül menedzselte a csapatot, és mindenkit formában tartott (ahogy megtanulta Ancelottitól):

a Real keretéből 20-an is 1700 játékperc fölött zárták a szezont.

Végül a BL-döntőben is ez jelentette a különbséget: az első félidőben a Juventus még partiban volt a Reallal, a szünet után azonban az egész évben forgatott és frissen tartott csapat elgázolta az olaszokat. „Ami a második félidőben történt, az kizárólag az edző érdeme” – ismerte el Modric a meccs után.