Hetven éve történt a legsúlyosabb stadionszerencsétlenség Magyarországon

1947. május 4-én a Ferencváros Üllői úti pályáján rendezett magyar–osztrák válogatott mérkőzésen leszakadt a stadion egyik lelátója. Csodával határos módon senki nem halt meg, és az esetből nem lett országos méretű botrány sem, ahogy igazán messzire ható következményei sem lettek a balesetnek. Viszont valamelyest meggyorsította a Népstadion építését.

1947. május 5-én, hétfőn a Népsport az alábbi címlappal jelent meg: Ragyogó kezdés, ragyogó befejezés: Magyarország–Ausztria 5-2 (2-2). Az első oldalt betöltő meccstudósítás fölött egy sort kapott a hír, ami ma újságokat töltene meg: Leszakadt a lelátó a magyar–osztrákon.

A két éve véget ért második világháború magasra tehette az ingerküszöböt, ugyanis a – mint később kiderült – 278 sérültet eredményező szerencsétlenség csak a harmadik oldalon kapott helyet, miután a lap az elvárható részletességgel beszámolt a válogatott sikeréről.

Fontossági sorrend: előbb a meccs, aztán a resztli Forrás: Népsport via Arcanum

Az olvasók ekkor tudhatták meg, hogy két baleset is történt a mérkőzés során. Először még az első félidőben adta meg magát a lelátó egy része. „A magyar csapat második góljánál a B lelátó és a Springer-szobor közötti állóhelyen lévők

a nagy izgalomban rázuhantak az alattuk lévő korzóülés közönségére. Sok sérülés történt

– írja a Népsport beszámolója. A találkozó az apró közjáték ellenére zavartalanul folytatódott, mígnem „a második félidő 6. percében az elsőnél sokkal nagyobb arányú szerencsétlenség következett be az állóhelynek a város felőli kanyarjában. A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában, és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk, és így közelről még borzalmasabb volt a látvány.”

Mintegy 8 méter magasságban szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak.

A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. A romok alól kimentetteket a teniszpálya szélén a gyepre fektették le.

A 3. oldalon jutott hely a szerencsétlenségnek Forrás: Népsport via Arcanum

Perceken belül nagy szirénázással tíz mentőautó érkezik, továbbá teher- és személyautókat is igénybe vesznek a sebesültek elszállítására. Az egyik szerencsés menekült a következőket mondja a lelátó leszakadásáról: „Nagyon sokan voltunk bepréselve abba a szerencsétlen sarokba. Egyszerre csak azt éreztem, hogy megindult alattam a föld, illetve a deszkapalló, és egymáshoz verődve, szörnyű sikoltozás közben zuhantunk lefelé. Nekem még szerencsém volt, de az a nő, akire zuhanás közben ráestem, a combját törte.”

A mérkőzés a szerencsétlenség ellenére pár perces szünet után folytatódott. A találkozó után a meccsen két gólt szerző Szusza Ferenc így nyilatkozott:

Rettenetes érzés vett erőt rajtunk, jómagam hosszú ideig szinte önkívületi állapotban lézengtem a pályán.

Még Pawuza, az osztrák hátvéd is sírt az események hatása alatt.”

Az újpesti legendát is sokkolták a történtek Forrás: Népsport

Bizottság volt, felelős nem

A történtek után azonnal megkezdődött a vizsgálat, az illetékes szervek május 7-én egy háromtagú bizottságot (tagjai: Gárdonyi Henrik, Abray Zsigmond dr. és Nagy Lóránt dr.) állítottak fel a részletek tisztázására, az MLSZ pedig kijelentette, hogy nem érzik magukat felelősnek a történtek miatt. „Szerintem az MLSZ-t nem terheli felelősség. A pálya befogadóképességét 38 600-ban állapították meg, ezzel szemben az MLSZ csupán 37 200 jegyet adott ki” – idézi a Sport című korabeli napilap Nagy Marcellt, a szövetség pénztárosát.

Nádas Adolf, az FTC ügyvezető elnöke pedig a zöld-fehér klub felelősségét sietett elhárítani:

A mérkőzés előtt hivatalosan megvizsgálták a sporttelepünket, s a mérkőzés lejátszását engedélyezték. Szerintem mi sem követtünk el semmiféle hanyagságot.”

Nagy képzelőerő ugyanakkor nem kellett hozzá, hogy nyilvánvaló legyen: a stadion rendkívül rossz állapota okozta a szerencsétlenséget. Az Üllői úti pályát 1911. február 12-én adták át – a Fradi a Soroksári úti sporttelepről költözött ide –, és a kezdetben 20 ezer fő befogadására tervezett lelátókat fokozatosan bővítették. A kor szokásainak megfelelően fából ácsolt lelátók ki voltak téve az időjárás viszontagságainak.

Az Üllői úti pálya 1938-ban Forrás: SALY NOÉMI - Fortepan

A B tribün már tíz évvel korábban is jelentős károkat szenvedett: „A tegnap délutáni hatalmas vihar alapos pusztítást rendezett az FTC Üllői úti sportpályáján. Fél hat óra tájban, a vihar kellős közepén hirtelen hatalmas ropogásra figyeltek fel azok, akik az FTC-pálya vendéglőjében tartózkodtak.

A borzalmas erejű vihar szinte játszi könnyedséggel kapta fel a B tribün tetejét, amely egy kis darabka kivételével elvált a tribüntől, és átrepült az Üllői út másik oldalára,

ahol a Pénzverde kő- és vasrácsos kerítésén darabokra tört, és zúzódva esett szét. Az átrepülés közben a tribüntető alapos munkát vitt véghez a villamosvezetékben, olyannyira, hogy a villamosközlekedés az Üllői útnak ezen a részén megállt, s még a késői órákban is szünetelt” – idézi fel a Tempó Fradi a Népsport 1935. augusztus 14-i tudósítását.

A bajokat rendre orvosolták, de a toldás-foldások mindig csak tűzoltást jelentettek, nem pedig tartós megoldást. „A földlépcsőkkel kiképzett állóhely hétről hétre mind jobban omlik össze. A földet tartó falécek elkorhadtak, letörtek, a föld pedig omlik utánuk.

Az állóhelynek ma már egy igen tekintélyes része nem lépcső, hanem valami kő- és fatörmelékkel vegyes domboldal.

A Ferencváros vezetősége évekkel ezelőtt betonlépcsőt ígért a B lelátó elé. Nos, lemondunk már a betonról, csak a meglévő rossz részeket javítsák ki, amíg nem késő, mert rövidesen a meglévő jó részek is tönkremennek és elpusztul a B-közép helye” – ezt már 1941-ben írta a Nemzeti Sport, és, ugyancsak a Tempó Fraditól megtudjuk, hogy egészen 1943-ig kellett várni a rendbetételre.

A stadion a háborúban nem szenvedett súlyosabb károkat, csak az A és a B tribün kapott találatot, így nem is látták szükségesnek az újjáépítést. Paradoxon, de talán mégis jobban jártak volna, ha egy nagyobb pusztítás nyomán újra kell építeni a stadiont. A Népszava már május 6-án tényként közli, hogy

„Korhadt deszka okozta 278 ember sérülését”.

Az országos politikai napilap másnap már igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, egyúttal mintha bagatellizálná a történteket:

„Szakértők jelenlétében a nyomozó hatóságok a helyszínen állapították meg a szerencsétlenség okát. Megállapította a vizsgálat, hogy a 44 000 férőhelyű sporttelepre vasárnap 37 211 jegyet adtak ki (a férőhelyről eltérő számokat olvashatunk 37 és 44 ezer között, a magyar–osztrák nézőszáma viszont mindenhol ugyanennyi – a szerk.).

Hangos felütés, békés folytatás Forrás: Népszava via Arcanum

„Itt egyébként meg kell említeni – folytatja a lap –, hogy ezeket a tribünöket ötszörös túlterhelésre méretezték. A tömegszerencsétlenség körül támadt zűrzavart egyes lapok hírkeltése okozta. Nem felel meg a valóságnak az a hír, hogy a rendőrség az üggyel kapcsolatban bárkit is őrizetbe vett volna. A véletlen szerencsétlenségért nem lehet felelősségre vonni sem az MLSZ-t, sem az FTC-pálya vezetőit” – szögezi le a Népszava.

Betiltották, nem tiltották

A Fradi-pályát mindenesetre betiltották, bár erről is megoszlanak a vélemények. A május 9-i Népsport „Az Üllői-úton kerül sor a Ferencváros–MTK találkozóra(!?)” címmel közöl rövid cikket, azt írva, hogy „labdarúgó körökben az a hír járja, hogy az FTC-pálya betiltását visszavonták”.

Az MLSZ nem tud az FTC-pálya újraengedélyezéséről, hiszen hivatalosan még a betiltásról sem értesült”

– fokozta a káoszt Kenyeres Árpád, a szövetség főtitkára. Mester György, a Ferencváros pályaigazgatója viszont értesülhetett ilyesmiről, ő ugyanis ugyanabban a kis cikkben így nyilatkozott: „A kerületi mérnöki hivatal és a rendőrség hajlandó hozzájárulni a pálya újra való engedélyezéséhez”, ha a Fradi elvégzi a kért átalakításokat. Ebben az esetben a zöld-fehérek már az Üllői úton fogadhatják az MTK-t.

A munkálatok dicséretes gyorsasággal haladhattak. A május 15-i Fradi–MTK beharangozó címe tényként közli, hogy az Üllői úton lesz a meccs, az első oldalon szó sincs a tíz nappal korábban történtekről – sőt az oldal alján már a hétvégi salakmotorversenyt is hirdetik. Aztán a 2. oldalon egy kurta bekezdésben elintézik a dolgot: „A műszaki bejárás megtörtént, megadják az engedélyt a csütörtöki és a vasárnapi mérkőzés (azaz a SZAC és az MTK elleni meccsek – a szerk.) lejátszására. A három állóhelyrészt elkerítik, de így is kényelmesen elférnek majd a nézők.

20 000 nézőt várnak a kettős mérkőzésre.

Az említett kettős mérkőzésre (Szolnok – Szentlőrinci AC és FTC–MTK) végül a másnapi lap beszámolója szerint 25 000 néző ment ki.

Nyugalom, lesz meccs! Forrás: Népsport via Arcanum

A törtéteknek egy másik stadionra is volt némi hatásuk. A szerencsétlenség után két nappal a Népsort első oldalán „Tragikus figyelmeztető!” címmel szerkesztőségi jegyzet jelent meg, melyben a lap határozottan kiáll egy új, modern nemzeti stadion építése mellett, ami a Népstadion nevet viselné. A sportszakmai okok melletti leplezetlen politikai állásfoglalásban helyet kapott a Horthy-korszakra történő visszafelé mutogatás, és az egyre erősebb, pár hónap múlva a (nyilvánvalóan elcsalt ún. kékcédulás) választásokat megnyerő Magyar Kommunista Párt (MKP) programjának reklámozása is. „A vasárnapi magyar–osztrák mérkőzés nézőseregének tízezrei előtt lejátszódott tömegszerencsétlenség kegyetlen nyíltsággal világított rá a magyar sport egyik legnagyobb bajára: a megfelelő sporttelepek hiányára. (...)

Üllői út, FTC-stadion, 1949: MHK próba élsportolóknak. Az MTK futballistái készülődnek, balra szemben Hidegkuti Nándor Forrás: KOVÁCS MÁRTON ERNŐ - Fortepan

A legtöbb európai állam fővárosában és nagyobb városaiban is már a húszas években rátértek a korszerű vasbeton lelátók építésére, melyek teljes biztonságot nyújtanak a vasárnapihoz hasonló balesetek ellen. A Horthy-rendszer sportvezetői ilyesmivel azonban nem törődtek, pedig a mainál összehasonlíthatatlanul nagyobb anyagi lehetőségeik voltak.” A lap ezután felhívja a figyelmet arra, hogy az MKP már az előző év novemberében közkinccsé tett hároméves tervében beharangozta egy hetvenezer főt befogadó „Népstadion” építésének tervét. Szó volt még felelősök „legszigorúbb felelősségre vonásáról” is – de mint láttuk, ilyeneket nem találtak.

Hatvanezres Fradi-pálya

Május végén az FTC vezetése tett egy kísérletet arra irányulóan, hogy esetleg ők kapjanak egy, a korábbinál nagyobb stadiont. Nádas Adolf, a klub ügyvezető elnöke a Népsportban tényként közölte, hogy hamarosan indulhat egy vadonatúj, 60 000 néző befogadására alkalmas Fradi-pálya építése. „Öt év alatt akarjuk teljesen felépíteni a pályát. Három év mulva lelátók nélkül kész lesz és akkor negyvenezren férnek majd el. A lelátók felépítése utána 60.000-es befogadóképességű lesz majd a pálya. Rövidesen megkapjuk az építési engedélyt. Ebben az esetben megkezdjük a földmunkákat is."

Pezsgőt, reméljük, nem pazaroltak a nagy bejelentésre, az új stadionból ugyanis semmi nem lett. Éppen ellenkezőleg: a Fradi a kommunista hatalom szemében a magyar sport fekete báránya lett, nemhogy új stadiont nem kapott, de még a nevét és klubszíneit is elvették, ahogy legjobb játékosairól is le kellett mondania.

A kommunista párt a választások után minden téren gőzerővel látott munkához, és 1948. július 12-én az első kapavágással meg is kezdődött az ekkor már 70 000 néző befogadására megálmodott Népstadion építése, amely 1953. augusztus 20-i átadása napján már kereken 100 ezer magyar dolgozónak kínált helyet – a hat évvel korábban az Üllői úton történtekről ekkor már senki nem beszélt.