Saját tükörképünket kell legyőznünk

Vágólapra másolva!

Volt néhány kiugrási lehetőség, akadtak igazán megalázó időszakok is, összességében mégis meglepő kiegyensúlyozottsággal hozta a se hús, se hal formát a magyar futballválogatott 1986 óta. Labdarúgásunk legsötétebb negyed századának több szempontból is Egervári Sándor a legsikeresebb kapitánya, a sorsdöntő amszterdami meccs előtt azonban nem sok jót ígér, hogy a két válogatott szinte tükörképe egymásnak a selejtezőkben elért eredmények alapján.

A magyar válogatott utoljára 1986-ban jutott ki világversenyre, azóta 13 selejtezősorozatot játszott végig hiába. Hollandia ezzel szemben egy kivétellel mindig kiharcolta a vb- vagy Eb-részvételt, a két pótselejtezőjét sikerrel vette, ám a 2002-es vébére nem utazhatott, miután Portugália és Írország mögött csak harmadik lett a csoportjában, éppen a jelenlegi szövetségi kapitánnyal, Louis van Gaallal.

Az elmúlt negyed században változott a selejtezők lebonyolítása - 1986 után még négy sorozaton át két pont járt a győzelemért -, a sorsolás is hol könnyebb, hol nehezebb csoportba juttatta a magyarokat, illetve magának a válogatottnak is voltak rossz és kevésbé rossz periódusai. Ennek ellenére a továbbjutáshoz csak egyszer került közel: 1998-ban Csank János a pótselejtezőig vezette a fiait, ám a reményeket tíz perc alatt darabokra tépte Jugoszlávia (ennyi idő után már 3-0-ra vezetett az Üllői úton), amely döbbenetes, 12-1-es összesített eredménnyel jutott ki Franciaországba. Számunkra tehát még az egyetlen viszonylag sikeres sorozat is inkább eme látványos csődről maradt emlékezetes.

1988-tól 1994-ig két pont járt a győzelemért Forrás: Origo

Sokszor vitatott lehet egy-egy selejtezőbeli szereplés megítélése, például más egy negyedik hely, ha öttagú csoportban érjük el, mint ha egy masszív hetesben, és persze az ellenfelek erőssége is drasztikusan eltérhet. A magyar válogatott egyik mélypontja az 1994-es vb előtt volt, amikor is sikerült három ponttal Izland mögött az utolsó előtti helyre befutni. Ráadásul ekkor még két pont járt a győzelemért, így bár a pótselejtezőhöz hét pont hiányzott, ma ez tíz lenne.

Ám talán ennél is súlyosabb a 2008-as Eb előtti kudarc: Várhidi Péter csapata nyolc vereséget szedett be, Máltát megelőzte ugyan, de Görögország, Törökország, Norvégia, Bosznia-Hercegovina és Moldávia is előtte végzett, még a pótselejtezőhöz is 12 pont hiányzott.

A legjobb szerepléssel csak azért nem lehet vitatkozni, mert 1998-ban a csapat legalább a pótselejtezőt elérte, de előfordult, hogy több pontot gyűjtött. Mivel a csoportok létszáma és a győzelemért járó pontok is változtak, a legobjektívebb, ha a százalékos teljesítményt nézzük meg.

Az utolsó 13 sorozatból csak kétszer sikerült a megszerezhető pontok több mint ötven százalékát begyűjteni: éppen az utóbbi két próbálkozáskor. A százalékok tekintetében az említett '94-es égés a mélypont, mikor a lehetséges 16 pontból csak ötöt kaparintottunk meg, viszont a 2012-es vb előtt - már Egervári kapitánnyal - 30-ból 19-et megszerzett a csapat, e tekintetben ez volt a legjobb teljesítmény 1986 óta.

A 13 kvalifikációs sorozat során a magyar válogatott 15 edzőt fogyasztott el, míg a holland csak kilencet. A magyaroknak volt holland szövetségi kapitányuk Erwin Koeman személyében, a hollandok érthetően nem neveztek ki magyart. A magyaroknál Egervári Sándor az első, aki két ciklust is végigcsinál, míg az ellenfélnél Bert van Marwijk (2008-2012) és Marco van Basten (2004-2008) már megtette ezt.

Érdemes összehasonlítani a két válogatott teljesítményét is. Azt már láttuk, hogy Hollandia csak egyszer bukott el '86 óta, míg a magyar válogatott csak egy bukott pótselejtezőig jutott. De hogyan történt ez részletesen?

Érdekes a magyarok gólkülönbsége is, mivel bő negyed évszázad alatt majdnem semleges a tétmeccseken: 150-143. Ha pedig selejtezőről selejtezőre végigvesszük a rúgott és kapott gólokat, még tökéletesebben látni, hogy az egyenleg többnyire közel nullszaldós, és csak olykor-olykor nagyon negatív vagy pozitív.

Hollandiával mindjárt a '86-os vb után egy kvalifikációs csoportba kerültünk, ahol szorosan bár, de oda-vissza kikaptunk. Eltelt 24 év, míg ismét összekerült a két csapat, az újabb párharcban azonban már kilencet rámoltak be a hollandok, igaz, a kinti 5-3 az elfogadható vereség kitűnő példája. Így érkeztünk el a jelenlegi selejtezőhöz, melyben eddig egy budapesti 1-4-et tudunk felmutatni, a fentiek ismeretében pedig jól látható, mekkora bravúr volna egy idegenbeli pontszerzés.

Hollandok elleni meccsek 1988-tól

2012. 09. 11.	Magyarország - Hollandia	2014-es vb, selejtező	1-4
2011. 03. 29.	Hollandia - Magyarország	2012-es Eb, selejtező	5-3
2011. 03. 25.	Magyarország - Hollandia	2012-es Eb, selejtező	0-4
2010. 06. 05.	Hollandia - Magyarország	barátságos	6-1
1994. 06. 01.	Hollandia - Magyarország	barátságos	7-1
1987. 04. 29.	Hollandia - Magyarország	1988-as Eb, selejtező	2-0
1986. 10. 15.	Magyarország - Hollandia	1988-as Eb, selejtező	0-1

Ha egybevetjük az elmúlt 27 év holland-magyarjait, siralmas egyenleg tárul fel: öt meccs, öt vereség, 4-16-os gólkülönbség. Ha a barátságos találkozókat is belevesszük, még rosszabb: hétből hét vereség, 6-29. És mégis bízunk a futball istenében, hogy pénteken összehoz egy olyan eredményt, amilyet 27 évente egyszer szokott csupán.