Nem vertek agyon minket

Domonyai László az NB1 legoptimistább klubvezetője. Csapata, az MTK a kiesés szélén áll, a szurkolók egy része a fejét követeli, ő mégis azt mondja "régen volt ilyen tehetséges csapatunk". Boldog szurkolókról és bajnoki dobogóról beszél, mindezt persze jövő időben és feltételes módban. Szóba került még az MTK zsidósága és az is, hogy miért van létjogosultsága egy olyan csapatnak az NB1-ben, amelyiknek a meccseire ezerötszázan járnak.

Kilenc meccs, hat vereség, hét pont. Akkor ez most kínos vagy őszinte mosoly az arcán?
Őszintén mondom, őszinte.

Mire alapozza az optimizmusát?

Arra, hogy ismerem a csapatot, tudom a hátteret, látom az értékeket. Az összes játékost gyerekkora óta ismerem. Tudom, hogy lettek kiválasztva, tudom, milyen munkát végeztek a Sándor Károly Akadémián, és tegnap, meg tegnapelőtt Garami Józsi bácsinál az edzésen. Ez egy tehetséges generáció, jó közösség.

Csak éppen a meccseket elveszítik.

Igen, de egyszer sem lettünk agyonverve. A vesztes meccseken is jól játszottunk, a legjobb csapatoknak is egyenrangú ellenfelei voltunk. Többször is a tapasztalatlanságunknak és a rutintalanságunknak köszönhető, hogy hibáztunk a kulcsmomentumokban. A csapat talpra fog állni, tavasszal már erősebbek leszünk, és reményeim szerint a következő szezontól a dobogóért küzdhetünk.

Domonyai: Nem születtem MTK-snak, de az vagyok Forrás: MTI/Illyés Tibor

Feltéve, hogy nem esnek ki idén.
Nem esünk ki. A tehetségek félévről félévre is erősödnek. Fognak még tapsolni a szurkolók ennek a csapatnak.

A szurkoló viszont már csak olyan, hogy azt szereti, ha már most nyer a csapata. Amit a fociban csak úgy lehet, ha gólokat lőnek. Az MTK-nak meg pillanatnyilag nincs góllövő csatára.
Most mondjam azt, hogy ez nem igaz?

Mondhatja, de az eddigi nyolc góljukból ötöt két középpályás, Pölöskei és Kanta lőtte. Azt a játékost pedig, aki tavaly felelt a gólokért, az átigazolási időszak utolsó napjaiban eladták a Puskás Akadémiának.

Egy csatár távozott, Tischler Patrik, aki valóban hiányzik, de igazoltunk helyette két támadót, Horváth Zsoltot és a saját nevelésű Eppel Mártont. Rajtuk kívül ott vannak a nagyon tehetséges fiatalok, Varga Szabi, Bese Barna, Vass Patrik, Csik Norbi, Horváth Peti.

Csak éppen gólokat nem lőnek.

Majd fognak. Csak idő és türelem kell.

Ha egy csapat ilyen pocsékul kezd a bajnokságban, biztos szóba kerül az edző menesztése. Garami József alatt stabil a kispad?

Senkinek nincs bérelt helye, de egy edzőt csak akkor kell elküldeni, ha rossz munkát végez. Józsi bácsi pedig évek óta nagyon jó munkát végez.

Furcsa helyzet ez az MTK-nál. Egyik évben a bajnoki címért is versenyben vannak, a nézők imádják a csapatot, aztán jön néhány jól sikerült tranzakció, és máris a kiesés ellen harcolnak. A szurkolók félnek megszeretni egy-egy játékost, mert - ahogy mondják - aki itt egy egyeneset tud rúgni a labdába, azt azonnal eladják.

Ez óriási dilemma minden évben. Higgye el, én lennék a legboldogabb, ha olyan pénzügyi hátterünk lenne, amivel folyamatosan építgethetnénk a csapatot. Annyi tehetséges játékossal, amennyit mi adtunk az NB I-nek, évek óta vezetnénk a bajnokságot. Gondolja, hogy nekem jó érzés, amikor látom, hogy a Sándor Károly akadémistákkal soraikban vernek meg minket az ellenfelek? Minden volt játékosunknak szorítok, hogy sikeresek legyenek, de az lenne a legszebb, ha a legjobbak az MTK-val nyernének bajnoki aranyat. (Csak néhány név a máshol játszó, egykori MTK-s névsorból: Zsidai László - Debrecen, Pátkai Máté - Győr, Könyves Norbert, Kecskés Tamás - Paks, Jova Levente - FTC, Tischler Patrik, Szekeres Adrián, Lencse László, Cvitkovics Péter - PFLA...- a szerk.) Gyakorlatilag két MTK-ra való egykori játékosunk játszik idehaza - nem nálunk. Ahhoz, hogy elérjük a legfontosabb célt, a szurkolók kiszolgálását az kell, hogy legyen mivel kiszolgálnunk őket. Vagyis legyen egyáltalán MTK. Ezt pedig jelen pillanatban csak úgy tudjuk elérni, hogy értékesítjük a játékjogokat. Mi nem kapunk állami támogatást, jelenleg nincs jelentősebb főszponzorunk, úgyhogy marad az eladás.

Kanta József és Zsidai László - tavaly még egy csapatban játszottak Forrás: MTI/Czeglédi Zsolt

Várszegi Gábor nem ad pénzt?

Várszegi Gábornak nagyon sokat köszönhet az MTK, és az egész magyar labdarúgás. Ha ő nincs, akkor az MTK valószínűleg nem nyer négy bajnokságot, nincsenek akadémiák, nincs Németh Krisztián, Pintér Ádám, Kanta József. De nem titok, Várszegi Gábor ma már külföldön él. És bár ha teheti, kijár a meccseinkre, de a jövőben nem akar komolyabb szerepet vállalni az életünkben. Az MTK befektetőt, tulajdonost keres, és vannak is bíztató tárgyalásaink.

Lehet tudni, hogy kikkel tárgyalnak?

Egy európai és két magyar befektető csoporttal.

Legutóbb volt egy szlovákiai jelentkező is az MTK-ra.

Maradjunk annyiban, hogy nem egyeztek az álláspontjaink.

Milyen tulajdonost tartana ideálisnak? Már azon kívül, hogy legyen sok pénze.
Szeresse az MTK-t. Lásson benne fantáziát, vállalja, hogy éveken át stabilan működteti a 125 éves klubot. A tehetségeink megtartása garancia lehet a sikerre.

És persze Ön maradhasson az igazgató.

Abszolút nem. Én mindig azt mondtam, aki a pénzt hozza, az diktál. Ha új igazgatót akar, akkor új igazgatót hoz. Mint ahogy az edzőt, a játékosokat is megválaszthatja, ez a avilág legtermészetesebb dolga.

Tényleg: Ön mióta MTK-drukker?

2002 óta dolgozom az az MTK-ban. Sportvezető vagyok, nem drukker. Drukkolni például a magyar vízilabda válogatottnak szoktam, vagy Valverdének a Tour de France-on.

Azt mondják, MTK-snak születni kell.

Ezek szerint nekem nem volt olyan szerencsém, hogy MTK-snak szülessek, de a lányom 2004-ben például már - éppen miattam - annak született.

Ha Ön nem az MTK klubigazgatója lenne, hanem egy egyszerű futball szakember, akkor is azt mondaná, hogy van létjogosultsága egy olyan csapatnak, amelyre meccsről-meccsre mindössze ezren, ezerötszázan kíváncsiak?

Az MTK nem egyszerűen egy, a fővárosi csapatok közül, hanem egyike a legrégibb csapatoknak. 1888 óta számtalan tehetséget, válogatottat adtunk a magyar sportnak, ennek a klubnak fantasztikus tradíciója, lelke van. Ma sajnos rinkább az a ritka, ha egy meccsen ezerötszáznál többen vannak. Tavaly az MTK azok közé a csapatok közé tartozott, amelyenek nőtt a látogató száma. Szeretnénk felújítani a stadiont, hogy akik kijönnek, valóban szórakozni jöhessenek. Szerintem van három-ötezer ember, aki rendszeresen kijönne, ha ilyenek lennének a körülmények.

Az MTK-t úgy szokták emlegetni, hogy "a pesti zsidó csapat". Emiatt számos attrocitás is érte, éri a csapatot, a szurkolókat, a játékosokat. Ön ezt hogyan éli meg?

Az MTK-nak van polgári és zsidó hagyománya is. Az alapító, Brüll Alfréd egyike volt a legtehetősebb pesti zsidó gyárosoknak, nagyon sokat köszönhet neki az ország és a város is. (Brüll Alfrédot egyébként 1944-ben a nyilasok gyilkolták meg - a szerk.) de azt, hogy egy gyerek, aki nálunk játszik zsidó vagy keresztény, soha nem néztük. Csak a tehetség a fontos. Én olyan világot képzelek el, ahol nem a származás, hanem a teljesítmény számít. Az MTK mindig ilyen csapat volt, és remélem az is marad.