Böde Dániel 14 góllal vezeti a góllövőlistát, és már csengőhangként is letölthető, amint a Fradi-tábor a csatárt élteti. Ha így folytatja, akár a régi nagy kedvencek örökébe léphet, akik mindannyian megtapasztalhatták, hogy Üllői úti legendának lenni különleges kiváltság. Dzurják Józsefet megkoronázták a szurkolók, Gera Zoltánnak egy idő után már kellemetlen volt, hogy nem engedik fizetni, Rákosi Gyula pedig eleinte azt hitte, hogy a diktátor miniszterelnöknek szól a lelátó kórusa. Mi kell ahhoz, hogy valakit a tenyerén hordozzon a Fradi-tábor? Erről kérdeztük a klub négy korábbi nagyágyúját.
"Böde Dániel hallatlanul lelkes, tör-zúz, és megy előre, minden csepp vérében benne van a gólszerzésre való törekvés, de eddig gyengébb csapatok ellen játszott a Fradi. A Honvéd ellen is gólt kellett volna rúgnia" - emeli rögtön magasabbra a lécet a 26 éves játékos számára Rákosi Gyula, aki 1957 és 1972 között 322 meccsen 63 gólt szerzett az FTC színeiben.
Böde a Fradiban tavaly ősszel rosszul kezdett, az első öt fordulóban nem talált be, utána azonban belelendült. A DVTK ellen vezető, a Videoton ellen győztes gólt szerzett, jóllehet a legjobban - mint Rákosi említette - a gyengébbek ellen ment neki: a Pécsnek és az Egernek kettő-kettő, a Siófoknak három gólt rúgott. Azt azonban az 1988 és 1990 között a Fradi kispadján ülő Rákosi is belátja, hogy a szurkolóknak a gólok mennyisége fontosabb annál, hogy mennyire erős az ellenfél. "Dzurják Csöpit is akkor szerették, amikor gólt rúgott, amikor nem, akkor engem szidtak" - mondja a 74 éves legenda, aki az edzője is volt Dzurják Józsefnek.
Forrás: MTI/Beliczay László
Böde vezeti a góllövőlistát, és a válogatottban is betalált
A tanítványt átlagosan minden második meccsén ünnepelhették a fradisták, 1986 és 1990 között ugyanis 105 meccsen 46-szor volt eredményes. "A Fradi-tábor könnyen a szívébe zárja azt, aki a gólokat rúgja, de fontos az is, hogy a játékosnak milyen tulajdonságai vannak. Böde pedig egy normális, szerény fiú, és látják rajta a szurkolók, hogy minden meccsen odateszi magát" - méltatja Bödét a volt csatár.
Gera Zoltán igazi őserőnek és csupa szív futballistának nevezte Bödét, aki azért is használható játékos, "mert a labdát meg tudja tartani, ha felpasszolják neki", Lipcsei Péternek pedig az tetszik a csatárban, hogy a gólok mellett a mezőnyben is jól játszik. "Pillanatok alatt a szurkolók kedvence lett, még sincs elájulva magától, ezért is lett válogatott" - mondja Lipcsei.
Böde Dániel éltetéséből már egy olyan videó is készült, amelyen az "Olé-olé-olé-olé, Böde Dani!" rigmus ismétlődik 65 percen keresztül. A szurkolók akkor kezdtek rá az énekre, amikor a 26 éves csatár a Siófok ellen mesterhármast szerzett.
Honnan tudhatod, hogy kedvenc lettél?
Gerának 2000 nyarán nem kellett sokáig várnia arra, hogy a szívükbe zárják a szurkolók. "Már az edzőmeccseken éreztem, hogy kezdenek a szurkolók megkedvelni, akkor még a hátsó füvesre is kijöttek két-háromezren" - emlékezett vissza Gera, aki az első meccsén, a Haladás ellen rögtön gólt szerzett, de egy ideig még le- vagy becserélték. "Az első nagy meccsemet Tatabányán játszottam, egy gól és három gólpassz fűződött a nevemhez, de akkor még más volt a játékstílusom, a látvány és a cselek, a váratlan mozdulatok voltak dominánsak, ami nagyon tetszett a nézőknek" - magyarázza Gera, aki 2004-ig 115/32-es meccs/gól átlagot ért el, pedig nem is befejező csatár volt a posztja.
Dzurják József kétszeres NB II-es gólkirályként érkezett a Fradihoz, és álomszépre sikerült a debütálása: "Nagy volt a várakozás, de én megfeleltem, mert a Zalaegerszeg ellen úgy nyertünk 3-0-ra, hogy az első két gólt én szereztem. A lefújáskor a levegőbe dobáltak, innentől kezdve befogadtak, és élvezhettem a szurkolók szeretetét."
Forrás: MTI/Kovács Tamás Gera már az edzésen elbűvölte a szurkolókat
Lipcsei Péternek az első fradista évében, 18 évesen még nem sikerült kitűnnie, mivel olyan ászok voltak a csapatban, mint Limperger Zsolt, Fischer Pál vagy Pintér Attila. A második évben már jóval több szerephez jutott, és a megfiatalított csapatból kiemelkedett, a Fradi pedig bajnok lett. "Az igazi áttörés 1991 végén következett be, amikor kupagyőztesként a KEK-ben indultunk. Brémában két gólt rúgtam, míg a Levszki elleni két meccsen összesen négyet. Talán ekkor lettem igazi kedvenc" - mondja Lipcsei, aki a KEK-ben gólkirály, Magyarországon pedig az év játékosa lett.
Rákosi Gyulának nem volt könnyű dolga fél évszázada a Fradiban. "A csapat tagja volt Varga Zoltán és Albert Flórián is, és ők voltak a leginkább reflektorfényben. Flóri állt a pályán, mégis ő volt az, aki az utolsó percben eldöntötte a meccset, a közönség pedig azt szereti, aki a gólt rúgja, az nem számít, hogy mit csinál a mellette lévő zongoracipelő. Mégis, én úgy voltam vele, hogy talán én kihagynám a helyzetet, ezért lepasszolom Flórinak. Ha pedig ő berúgta, én ugyanúgy örültem" - idézi fel Rákosi a régi szép időket, hozzátéve hogy azért neki is jutott abból a szeretetből, ami a két sztár felé áradt a lelátóról.
Rigmusok és ajándékok a szurkolóktól
Rákosi szerint régen ugyanúgy szurkoltak a fradisták, mint most, egy különbséggel. "Abban az időben 80-90 ezren voltak egy rangadón. Nekem volt egy névrokonom, így amikor meghallottam, hogy Rákosi, gondoltam, biztos őt szidják, aztán kiderült, hogy engem éltetnek."
"Volt néhány fejesgólom, így amikor szöglethez jutottunk, elkezdték skandálni, hogy 'Bólints, Csöpi!'" - nosztalgiázott Dzurják. Egy Újpest elleni mérkőzésre viszont nem szívesen vitte volna ki az anyukáját, ezzel együtt őt nem zavarta különösebben, amikor szidták. "Jól tudtam, hogy akivel foglalkoznak, attól tartanak is."
Forrás: MTI/Illyés Tibor
Rákosinak (balra) nehéz volt kitűnnie az aranylabdás Albert (középen) mellett
Dzurják az 1989-90-es NB I-es szezonban gólkirály lett 18 góllal, ami után már nem csak szavakkal fejezték ki hálájukat a drukkerek. "Sok olyan eset volt, amikor valamit kaptam a drukkerektől, de a legemlékezetesebb, hogy amikor gólkirály lettem, a Fradi-szurkolók egy csoportja megkoronázott. Hoztak egy koronát virágcsokorral és egy tortát is, megható volt."
Rákosi egyszer egy porcelánból készült pálinkáspohár-készletet kapott, amelyet Fradi-címer díszített, Gerát pedig névre szóló borokkal és "mindenféle kézműves ajándékokkal" is megkeresték már a fradisták.
Megéri betérni a henteshez
Böde arra is felkészülhet, hogy ha legenda lesz, nem kell majd fizetnie egy-egy boltban, feltéve, ha fradista a tulajdonos. Ám mint Gera mondja, ez csak Magyarországon eshet meg, Angliában nem. "Éttermekben, autómosókban is előfordult, hogy nem fogadtak el pénzt, nagyon sok ilyen sztorim van, de Angliában ez teljesen más. Itt épp fordítva működik a dolog, nemhogy engednének az árból, inkább még többet kérnek, mert tudják, hogy a focisták jobban keresnek. Magyarországon máshogy állnak hozzá a focistákhoz, de volt, hogy ez már zavart engem, és egy étteremben azt mondtam, legközelebb nem jövök, ha nem fizethetek. Nem mindig jó érzés, ha azt mondják, nem kell fizetnem."
Dzurják egy autószervizben kapott óriási kedvezményt a fradista szerelőtől, ráadásul várnia sem kellett, Lipcseinek pedig egy fóti hentesnél mondták, hogy nem fogadnak el tőle pénzt. "Mindig, mindenhol szerettem volna fizetni, de azért jóleső érzés volt ez a bánásmód, csak nem akartam visszaélni vele."
Rákosit hiába kínálták bármivel, ő nem kért az ingyenes cuccokból, de azért rá lehetett beszélni arra, hogy ne fizessen teljes árat. "Ha erősködtek, akkor a felét kifizettem a portékának, mint most a Széll Kálmán téren egy régi, fradista hentesnél."
Amikor veszélyben van a legendastátusz
"Volt egy időszak, amikor az árnyékos oldalt is megtapasztaltam. Dalnoki Jenő távozása után, amikor Rákosiék átvették az irányítást, kimaradtam a csapatból" - meséli Dzurják. "Ez megviselt, de aztán úgy alakult, hogy sérülések miatt visszakerültem a csapatba. Rövid periódus volt, mert utána újra elkaptam a fonalat, jöttek a gólok, és ugyanúgy zengett az 'Isten vagy, Csöpi', mint előtte."
Forrás: MTI/Szentmiklósi János Lipcsei Pétert ünneplő drukkerek 2006-ban
Gera nem emlékszik olyan időszakra, amikor veszélyben lett volna az elért renoméja, azt viszont mélypontként említi, amikor 2003-ban a Fradi elbukta a bajnokságot az utolsó fordulóban. "Nem tudtuk otthon legyőzni a Debrecent, és akkora nagy balhé lett, hogy az a legrosszabb élményem Fradi-játékosként. Néhány fordulóval a vége előtt még öt-hat ponttal vezettünk, így érthető volt a szurkolók csalódottsága, de azért az sok volt, hogy játékosokat, a vendégek edzőjét is bántották" - emlékszik Gera, aki utólag nagy dolognak tartja, hogy a következő szezon elején kapott zárt kapus büntetéseken túllendülve 2004-ben sikerült aranyérmet nyerniük.
Lipcsei számára az volt a mélypont, amikor az NB II-be száműzték a csapatot. "Bobby Davison nem nagyon játszatott, majd jött a sérülésem is, de ez a futballal együtt jár. Többségében jó tapasztalataim vannak, tudtam négy bajnokságot és hat Magyar Kupát nyerni a Fradival, amelyben összesen 648 meccset játszottam."
Tanácsok Bödének
"Ha hozni tudsz egy jó átlagot, és nem vagy nagyképű, akkor könnyen felemelnek és befogadnak. Bödének ugyanilyen hozzáállást kell tanúsítani, és rúgnia kell a gólokat, mint most, és akkor még a jelenleginél is nagyobb kedvenc lehet belőle" - mondja Dzurják, akivel Gera csak részben ért egyet.
"Nem a góltól lesz valaki kedvenc egy csapatnál, főleg nem a Fradinál, ahol, ha látják, hogy a játékos mindent megtesz, és fölszántja a pályát, akkor előbb-utóbb megkedvelik. Voltak védők, kapusok és középpályások is a közönség kedvencei, nem véletlenül szokták a Fradi-szívet emlegetni, a ferencvárosi ugyanis egy speciális légkör." Kriston Attila például nem tartozott a technikás futballisták közé, és nem is rúgott sok gólt, mégis, külön ultracsoportja volt, Gera szerint nem véletlenül. "Tőle sokkal kevesebbet vártak, mint amit nyújtani tudott. Én nagyon szerettem vele játszani, hasznos volt a jobb oldalon, föl-le futott, és egyre jobb játékos is lett a Fradiban."
Böde-extázis 1:24-től, majd hálás Fradi-drukkerek a 94. percben megszerzett győzelem után
Lipcsei szerint a magánéletben is példát kell mutatnia egy Fradi-kedvencnek. "Én éltem-haltam a klubért, amit értékeltek is a drukkerek. Amikor kizárták a csapatot az élvonalból, meglett volna a lehetőségem, hogy máshová igazoljak, de úgy gondoltam, hogy a csapatkapitánynak utoljára kell elhagynia a süllyedő hajót. Maradtam, annak ellenére, hogy nyolc-kilenc hónapig nem kaptunk fizetést. Rossz volt, de ez is elmúlt."
A Portót is megjárt Lipcsei a második csapat trénereként az edzéseken közelről is láthatja Bödét. "Fölfelé ível a karrierje, Ricardo Moniz edzővel nagyon sokat dolgoznak, és ezt látni is lehet rajta. Nem hinném, hogy elszállna magától, sőt, a Fradinak még több Böde Danira lenne szüksége. Ha neki gyengébben megy, nincs is olyan játékos, aki rúgni tudná a gólokat."
Gera az idén több Fradi-meccset is látott, amelyeken Böde meggyőzte őt. "Szép jövő előtt áll, pedig rosszul indult a szezonja. Nagyon kedveli a közönség, mert szeretik a stílusát, erős játékos, akit nem lehet még földönteni sem. Semmit nem kell tennie, csak meg kell maradnia olyannak, mint amilyen most."
