Nem vetítik a nácik elleni halálderbi filmjét

Elmarad az 1942-es "halálderbiről" szóló film ukrajnai bemutatója, amely néhány héttel a nyári ukrán-lengyel közös foci-Eb előtt került volna a mozikba. A film a megszálló nácik kijevi focisták elleni mérkőzését eleveníti fel, melyet a főként Dinamo Kijev-játékosokra épülő ukránok nyertek, ezért a történelmi emlékezet szerint kivégezték a játékosait.

Az ukrán csapat győzött, de a játékosok a történelmi emlékezet szerint életükkel fizettek a győzelemért. A 70 évvel ezelőtti összecsapásról készült orosz film egyelőre nem kerül a mozikba - döntöttek a kijevi hatóságok kedden.

A meccs című film ugyan kiemeli az ukrán focisták hősiességét, de felidézi, hogy sok kijevi náci kollaboráns volt. Ez pedig rossz üzenet lenne a közönségnek az ország történelméről és imázsáról - hangzottak az aggodalmak.

Néhányan attól is tartanak, hogy a film ellenséges hangulatot korbácsolna a német nemzeti tizenegy ellen, ráadásul Joachim Löw csapata több mérkőzését is Ukrajnában vívja majd a júniusi tornán.

A film részletesen feleleveníti az 1942. augusztus 9-i találkozót, melyen a Wehrmacht csapata egy főként Dinamo Kijev-játékosokra épülő ukrán együttessel csapott össze. A mérkőzés az ukránok 5-3-as győzelmét hozta, noha sokan úgy tudták: az SS előre figyelmeztette az ukránokat, hogy veszítsék el az összecsapást. A lefújás után a kijevi játékosok javarészét letartóztatták.

"Néhány dologért megéri meghalni" - mondja a filmben az ukrán csapatkapitányt, Nyikolaj Ranevicset alakító színész, miközben épp arra igyekszik rábeszélni társait, hogy győzzék le a nácikat, ezzel mutatva meg ellenállásukat és hazafiasságukat.

A hetven évvel ezelőtti mérkőzést egy szovjet újságíró nevezte el halálderbinek. A szovjet hatóságok sokáig ápolták azt a legendát, amely szerint az egész kijevi csapatot kivégezték. A játékosok előtt tisztelgő emlékmű ma is a Dinamo stadionja mellett áll.

Történészek úgy vélik, hogy bár a focisták kétségkívül bátor cselekedetet hajtottak végre, nincs bizonyíték arra, hogy mindannyiukat kivégezték bosszúból. Kilenc játékost a meccs után nagyjából egy héttel letartóztattak, egy meghalt az őrizetben, hármat pedig fél évvel később agyonlőttek egy kijevi megsemmisítő táborban - írta a mérkőzésről szóló könyvében Vologyimir Prisztajko, volt szovjet biztonsági tiszt.

A német szakemberek a maguk részéről 2005-ben arra jutottak, hogy nincs bizonyíték, amely alátámasztaná, hogy a három lelőtt focista halála a győzelem számlájára írható.

A filmet a forgalmazó tervei szerint május harmadikán mutatták volna be Ukrajnában, a jóváhagyásról döntő testület azonban további 25 munkanapig vizsgálni akarja az alkotást. A bizottság egyik tagja közölte, hogy ő a film betiltását javasolta, mert szerinte etnikai szembenállást szít. "A náci kollaboránsok zöme ukránul beszél a filmben, míg a csodálatra méltó alakok oroszul szólalnak meg, és félelem nélkül szegülnek szembe a megszállókkal" - érvelt.

Hasonló véleményt fogalmazott meg egy független kritikus is. "Ideológiai propaganda, az orosz neoimperialista politika része. Ez politikai kérdés, az államnak kell eldöntenie, akarja-e, hogy arcon köpjék, vagy sem" - húzta alá.

Dmitrij Kulikov filmproducer szerint viszont az ukrán hatóságok meghajolnak a "radikális nacionalista csoportok" nyomása előtt. "Semmi ukránellenes nincs ebben a filmben. Az ukránok és a kijeviek második világháború alatti hősies tettéről szól" - adott hangot véleményének Moszkvában a szakember.