Miben bízhat a Bayern és a Chelsea?

Már csak két csapat, a Bayern München és a Chelsea akadályozhatja meg, hogy idén a Barcelona és a Real Madrid vívja a döntőt a Bajnokok Ligájában. Az elődöntős csapatokat öt, nem szokványos, de a továbbjutást befolyásolni képes szempont alapján eresztettük egymásnak, és megnéztük, miben állhatnak jobban az angolok és a németek a két spanyol favoritnál.

Bajnokok Ligája, elődöntő:
Bayern München (német) - Real Madrid (spanyol)

Gyenge pontok: Bár a Bayern az egyenes kieséses szakaszban vívott négy meccsen csak egy gólt kapott, a münchenieknél ugyanúgy a védelem a legsebezhetőbb, mint a támadó felfogású csapatoknál általában. Mivel a Bayern a Bundesligában ahhoz van hozzászokva, hogy uralja a pályát, rengeteget van nála a labda, a védelemre alig nehezedik nyomás, ha mégis sikerül bénázni, még mindig ott van Neuer, aki az idény elején már letudta a mellényúlós formáját.

A Real ellen azért lehet bajban a Bayern, mert ha a madridiak feszes védekezésből a kontrákat erőltetik majd, Badstuber és J. Boateng nehezen tartja majd a lépést Ronaldóékkal. A Real is a védelme miatt szorulhat, elsősorban azért, mert Sergio Ramos és Pepe is hajlamos durvaságra, ráadásul egykori madridiként Robben például tökéletesen tisztában van ezzel a tulajdonságukkal, márpedig ha a holland nekiáll cselezgetni, hamar felmehet a védők agyvize. A Bayern pedig van annyira jó csapat, hogy egy emberelőnyt meglovagoljon.

Az állás: 1-0 a Realnak

Függés egy-egy sztártól: A Bayern kiegyensúlyozott teljesítményének egyik kulcsa, hogy a két zseniális, de rendkívül sérülékeny támadó középpályás, Robben és Ribéry is huzamosabb ideje egészséges. Ők ketten gyorsaságukkal, meglátásaikkal olyan pluszt tudnak hozzátenni, ami a Real ellen is sokat érhet. Abban, hogy Gomez már 40 gól közelében jár, óriási szerepük van kettőjüknek, és a Marseille elleni visszavágón duplázó Olic is jelezte, hogy lehet rá számítani, bár Münchenben aligha tőle várják a továbbjutásnak megágyazó gólokat.

Robben és Ribéry sok gondot okozhat a Realnak

A Realnál Mourinhónak nagyon kellemes gondjai vannak, akár Benzemát, akár Higuaínt teszi középre, Ronaldo ontja a gólokat, a hármas eddig együtt 101 gólt termelt a szezonban, ami lenyűgöző adat. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy Kakának még mindig vannak mesés villanásai, hogy a fiatal Callejón nagyon érzi a BL-t, és hogy Di Maríában és Özilben is mocorog valami, ha a támadófociról van szó, akkor látható, hogy Mourinho jóval szélesebb repertoárból válogathat komolyabb minőségromlás nélkül.

Az állás: 2-0 a Realnak

Leterheltség: A Bayernnek a Marseille elleni visszavágó volt nyolc hónap alatt a 45. tétmeccse, a Real két héttel később kezdte az idényt, és hárommal többször lépett pályára. A bajoroknak három bajnoki van hátra az elődöntő első felvonásáig, ezek közül az Augsburg és a Mainz ellenit simán hozniuk kell - bár Szalai Ádám egyszer már borította a papírformát ebben a leosztásban -, a Dortmund elleni, idegenbeli rangadó viszont a mindent vagy semmit kategória, mivel a két brigád különversenyében hat körrel a zárás előtt három ponttal a címvédő Borussia tart előrébb.

Egyszer tehát biztosan teljes fegyverzetben kell felvonulnia a Bayernnek, a Dortmund elleni meccstől függően viszont ez a szám nőhet is, mert ha nyernének Gomezék idegenben, akkor a Mainz ellen nem férne bele a lazsálás. A Realra a párharc kezdetéig csak két bajnoki vár, de mindkettő kemény lehet: a Valencia idén annyira kiszámíthatatlan, hogy a Bernabéuban is van valamennyi esélye, a városi rivális Atlético pedig olyan régóta feni a fogát a Realra, hogy a nagy számok törvénye alapján egyszer akár sikerrel is járhat. Külön motiváció lehet az Atléticónak, hogy egy győzelemmel helyzetbe hozhatja a Realt hatpontos távolságból követő Barcát, amely az elődöntő visszavágója előtti hétvégén látja vendégül Mourinhóékat a Nou Campban.

Ronaldóéknak nem lesz egyszerű a felvezető szakasz az első elődöntőre

Az állás: 2-1 a Realnak

Imidzs, megítélés: A Real és a Bayern is azon csapatok közé tartozik, amelyeket a többség vagy utál, vagy imád, középút nincs. A német Toten Hosen nevű punkzenekar meg is énekelte a Bayernnel szemben érzett utálatát, és az olyan balhés figurák, mint Kahn vagy Effenberg sem tették népszerűbbé a bajorokat. A Real Madridot Spanyolországban a Franco-rezsim csapatának tartják, és az ellendrukkerek ma is árgus szemmel figyelik a csapat meccseit, hogy aztán elsüthessék a "már megint megvette a bírót a Real" panelt, ha egy kétes szituációban a madridiak javára szól az ítélet.

A Bayernnél Beckenbauer elnök, majd az őt váltó Uli Hoeness gőgös, már-már nagyképű hozzáállása is hozzátartozik az imidzshez, de Münchenben le vannak osztva a szerepek, ha valami sérelem éri a klubot, a vezetőség kiabál az edző és a játékosok helyett. Madridban viszont Mourinho rendszeresen ellopja a show-t, folyamatosan provokatív nyilatkozatokat tesz, vagy épp faképnél hagyja az újságírókat, szidja a bírókat, az UEFA-t, a Barcelonát, de ez is egy szerep, így akarja elérni, hogy ő legyen a céltábla a játékosok helyett. Hogy ez szórakoztató vagy éppen nevetséges, az megítélés kérdése.

Az állás: 3-2 a Realnak

Edző-játékos viszony: Heynckes túl van a 600. Bundesliga-meccsén, ami azt feltételezi, hogy túlságosan nagy feszültség nem lehet körülötte, vagy remekül szót ért a sokszor hisztis kislányokra emlékeztető sztárokkal. Februárban például nem csinált ügyet abból, hogy a Basel elleni 1-0-s vereség alkalmával nem fogott vele kezet a lecserélt Ribéry. Az egyik bayernes szurkolói portál a Heynckest dicsérő érvek között említette, hogy a bel- és külföldi tapasztalatai miatt szinte nincs olyan helyzet, ami váratlanul éri, és hogy megvan a tisztelet irányába az öltözőben, ami elődjénél, Van Gaalnál nem volt meg.

Mourinho egyedülálló hatékonysággal tudja tüzelni játékosait

Mourinho teljesen más habitus, mint kollégája, ő elképesztően szuggesztív személyiség, magával ragadja a játékosait, Sergio Ramos például azt nyilatkozta egyszer, készek lennének meghalni érte. Az az edző, aki eléri, hogy a futballpályák egyik legnagyobb tahója, az ellenfeleket fénykorában bőszen aprító Materazzi könnyek között búcsúzzon tőle, vagy hogy az egyik legnagyobb egóval rendelkező, magát gyakran a többiek elé helyező Eto'o szinte balhátvédként brusztoljon a Barcelona ellen, azt szinte lehetetlen felülmúlni motivációban.

A végeredmény: 4-2 a Realnak

Chelsea (angol) - Barcelona (spanyol)

Gyenge pontok: Könnyen lehet, hogy a Chelsea a leggyengébb láncszemtől már megszabadult, amikor Roman Abramovics kirúgta André Villas-Boas edzőt, aki a mourinhói út második stációjánál kudarcot vallott: ami működött Portóban, az Londonban kevés volt. A Chelsea Di Matteóval kevésbé rapszodikus, mint Villas-Boasszal volt, a különbség a Napoli elleni idegenbeli és otthoni meccsen - kedvetlenség és fásultság kontra óriási harci kedv és elszántság - tökéletesen látható volt. De a Benfica elleni visszavágón is kiderült, hogy a gyilkos ösztön hiányzik a csapatból: ahelyett, hogy 1-0 után gyorsan eldöntötték volna a továbbjutást, elkényelmesedtek, és majdnem bajba kerültek a tíz emberrel küzdő portugálok ellen.

Ráadásul a BL-elődöntőig rutinból eljutó Kékek mindig hasra esnek a nagy cél előtt, hatszor játszhattak a döntőért, de csak egyszer jutottak tovább, és John Terry akkor is elcsúszott a legfontosabb pillanatban.

A Chelsea sikerét az egyszer már majdnem bevált taktika alapozhatja meg

A világ legjobb csapata címkét magán viselő Barca 2009-ben éppen a Chelsea ellen mutatta meg sebezhetőségét: az elődöntőben 183 percig nem tudott mit kezdeni a kapu elé felhúzott fallal. Akkor Iniesta bombája megmentette a katalánokat, ám ha a Chelsea ismét az egyszer már jól bevált taktikához nyúl, akkor összekuszálhatja a precízen működő gépezetet.

Az állás: 1-0 a Barcelonának

Függés egy-egy sztártól: A Chelsea a korábbi évekhez képest már kevésbé függ a Cech-Terry-Lampard-Drogba tengelytől, legalábbis a pályán, mert úgy hírlik, Villas-Boas vesztét éppen az okozta, hogy nem találta a hangot az öltöző vezéreivel. Ha egy embert kéne kiemelni a mostani Chelsea-ből, az Mata lenne, akiről két éve nagyjából annyit tudott a fél világ, hogy Valenciában jó helyen van, és hogy világbajnoknak mondhatja magát.

Akik attól féltették a 170 centis spanyolt, hogy a Premier League-ben majd bedarálják, azok felhúzott szemöldökkel nézhették, hogy Mata mennyire hamar felvette a ritmust, gólokat lő, elsőrangúan osztja ki a jobbnál jobb labdákat, az ő remeklése is kell ahhoz, hogy a Chelsea elbírja, hogy Torres továbbra is taszítja a kaput.

Ha Barcelona, akkor még St. Kitts és Nevisen is rávágják, hogy Messit kell megfogni, amivel csak az a baj, hogy őt nem igazán lehet. Pedig a Barcának Villa lábtörése óta nincs is klasszikus góllövő csatára, de ha a Messi, Iniesta, Xavi, Fabregas négyesből három pályán van, az már elég szokott lenni bárki ellen.

Az állás: 2-1 a Barcelonának

Leterheltség: A Chelsea minden sorozatot figyelembe véve 49. meccset tudott le eddig, de a Barca ezt is übereli, mivel 53 találkozón van túl ebben a szezonban. Kisebb orvosi csoda, hogy a Barca-játékosokat elkerülték a komolyabb sérülések, egyedül Villa dőlt ki hosszú időre, illetve a májátültetésre váró Abidallal nem számolhat Guardiola az idény hajrájában. A Chelsea-re az elődöntő első felvonása előtt egy könnyű ellenfél (Wigan), illetve egy közepesen nehéz (Fulham) vár a bajnokságban, valamint egy várhatóan tüzes meccs az FA-kupa elődöntőjében a Tottenham ellen.

A visszavágó előtt is komoly főpróba elé néz a londoni csapat, amely a városi rivális Arsenal otthonába látogat majd. Kérdés, Di Matteo súlyoz-e majd az egyes sorozatok között, a Chelsea-nek nagyon kéne minden pont a bajnokságban a negyedik helyhez, amelytől jelenleg öt pontra van lemaradva, és nem valószínű, hogy a kupát félvállról veszi, ha már ideáig eljutott, de lehet, hogy az ottani kudarcot bánná a legkevésbé.

A Barcának elvben könnyed ujjgyakorlat kell, hogy legyen az első meccset felvezető Zaragoza, Getafe, Levante trió. Guardiola akár pihentethet is pár ászt, a visszavágó előtt viszont jön majd a nagy lehetőség a bajnokság izgalmassá tételére, a Real lesz ugyanis az ellenfél a visszavágó előtt.

Xaviékra nem várnak nagy csaták az elődöntő első felvonása előtt

Az állás: 3-2 a Barcelonának

Imidzs, megítélés: A Chelsea sokak szemében szálkának számított, amikor Abramovics elkezdte önteni bele a pénzt, és a siker érdekében semmi sem volt drága, még az is belefért, hogy több tízmillió fontos veszteséget hozott minden szezon. A Mourinho-érában nyert trófeák által megszerzett ismertségre és népszerűségre még rátenne, ha egyszer a BL-ben is minden klappolna. A csapat Londonon belül Hammersmith munkásosztálybeli rétegét és Kensington tehetőseit is maga mögött tudhatja, a stadionon belül a közös érdek felülírja a társadalmi különbséget.

A Barcelona, ahogy azt a csapat jelmondata (Més que un club, vagyis Több, mint egy klub) is mondja, valóságos intézmény Katalóniában, a katalán öntudat egyik kifejező eszköze. Azt talán a legnagyobb ellendrukkerek is elismerik, hogy a Guardiola-korszak Barcelonája egy olyan csapat, amelyről hosszú évtizedek múlva is beszélni fognak, és akkor valószínűleg már nem azért, amit a Barca által legyőzött csapatok mantráznak, hogy a bírók általában akkor nyúlnak a Barca hóna alá, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Az állás: 4-3 a Barcelonának

Edző-játékos viszony: Di Matteo hat évig játszott a Chelsea-ben, Terrynek még csapattársa volt, és Villas-Boas mellett is dolgozott, vagyis ismerte a viszonyokat. Az ő irányítása alatt a Chelsea kilencből csak egy meccset bukott el, és bár a bajnokságban nem javult a csapat helyzete, a Napoli és a Benfica elleni továbbjutás az edzőnek és a játékosoknak is jó visszajelzés, hogy működik a kölcsönhatás. Di Matteo sokkal lazább, mint Villas-Boas, sokat beszélget a játékosokkal, meghallgatja a véleményüket, ez a közvetlenség pedig az eredmények alapján pozitív hatással volt Drogbáékra.

Di Matteónál kevesen ismerik jobban az öltözői viszonyokat a londoni csapatnál

Guardiola már játékosként is a Barca legendái között szerepelt, többek között hatszor nyert bajnokságot, és tagja volt az 1992-es, BEK-győztes csapatnak, de edzőként is olyan nyomot hagyott maga mögött, amely a legnagyobbak közé emelte. A fanyalgók azt mondják, könnyű neki, hiszen van egy Messije, Iniestája, Xavija, de ne felejtsük el, Guardiola könnyen lemondott olyan sztárokról, mint Eto'o, Ronaldinho, Deco vagy Ibrahimovic.

Közben ráadásul nem dőlt hátra az után sem, hogy már az első évében megnyert mindent: BL-t, bajnokságot, Király-kupát, spanyol és Európai Szuperkupát, valamint klubvébét a csapatával. Fiatal kora ellenére a játékosok maximálisan elfogadják - egyedül az Ibrahimovic-ügy ront az összképen -, a sikerek pedig azt mutatják, tudja, hogyan kell motiválni a csapatát.

A végeredmény: 5-3 a Barcelonának