Ronaldónak csak a fontos meccseken nem megy

Nincsen olyan futballista, akinek minden meccsen remekül megy a játék, ám a legnagyobb klasszisokat az különbözteti meg a szimplán jóktól, hogy a legfontosabb mérkőzéseken is bizonyítanak. Cristiano Ronaldótól éppen ezt hiányolják a madridi szurkolók, egyre többen vélik úgy, hogy a portugál csak a gyengébb ellenfelekkel szemben brillírozik.

Négy nappal az FC Barcelona elleni, elveszített rangadó után a Real ismét pályára lépett, az ellenfél a harmadosztályú Ponferradina volt a spanyol kupában. A madridiak idegenben nyertek 2-0-ra, a második gólt Cristiano Ronaldo szerezte. A portugál a klub színeiben eddig 111 tétmérkőzésen 108-szor volt eredményes, ami egészen kitűnő statisztika, a szurkolók azonban mégsem maradéktalanul elégedettek vele. A Barca elleni meccs után sokan kritizálták amiatt, hogy az igazán fontos találkozókon nem nyújta a tőle elvárt teljesítményt.

Csak három gól a Barca ellen

Pedig a lehetőségei ezúttal is megvoltak: az első félidőben a tizenhatosról bombázott mellé-fölé, majd a szünet után teljesen üresen fejelhetett, azonban a kaput sem találta el. A találkozó után José Mourinho is kiemelte ezt a két szituációt.

"Normális körülmények között ezekből a helyzetekből gól született volna, mert Cristiano általában értékesíti az ilyen lehetőségeket" - jelentette ki, így, ha közvetve is, de kritizálta focistáját.

A madridi drukkerek is hasonló véleményen voltak, a Marca olvasói az egytől tízig terjedő skálán az 1,8-as átlagosztályzatot adták neki, a fórumokon is sokan elégedetlenkedtek. A szélsőt egyedül Iker Casillas védte meg. "Mindannyiunknak 120 százalékos teljesítményt kell nyújtanunk, nem csak Cristianónak. Egy csapat vagyunk, és a kritika mindannyiunkra érvényes" - nyilatkozta a kapus.

A Barca ellen valóban nem túl jó Ronaldo mérlege. A Real Madrid játékosaként ez volt a 13. meccse a katalánokkal, és eddig mindössze három gólt ért el. Igaz, az egyik nagyon fontos volt, hiszen tavasszal a spanyol kupa döntőjében az ő fejesével nyerték meg a trófeát (a másikat a Camp Nouban 1-1-re végződött bajnokin érte el). Lionel Messivel összehasonlítva ez azonban nagyon kevés: az argentin zseni 16 meccsen máris 13 gólnál jár a Real Madrid ellen. Nem véletlenül nyilatkozta a Real egykori középpályása, Guti: "Cristiano remek játékos, mérkőzéseket tud eldönteni, de az igazán fontos meccseken nem tud felnőni a feladathoz úgy, mint Messi. Márpedig a legjobb játékos az, aki a legfontosabb mérkőzéseken is bizonyít".

A Chelsea is rendre megúszta

Cristiano Ronaldóról ezzel együtt túlzás kijelenteni, hogy minden fontos mérkőzésen betlizik, elvégre nemcsak a spanyol kupadöntőt döntötte el, hanem a 2008-as BL-döntőn is gólt szerzett még a Manchester United színeiben. Ugyanezen a találkozón azonban a büntetőpárbajban a manchesteriek közül egyedül ő rontott, és ez a hiba akár a trófeába is kerülhetett volna a MU-nak - márpedig a portugálnak ez az egyetlen nemzetközi kupája. Az elődöntőben egyébként a MU éppen a Barcelonát verte ki, és Cristiano Ronaldo itt is tizenegyest rontott, 2009-ben pedig szintén nem ment neki a játék a Barca ellen a BL-döntőben.

Ráadásul nem a Barcelona az egyetlen sztárklub, amelyik képes semlegesíteni a portugált. A Manchester Unitednél eltöltött hat idény alatt Ronaldo összesen 84 gólt ért el a Premier League-ben, de az ebben az időszakban a klub legnagyobb riválisának számító Chelsea ellen egyszer sem talált be. Nem sokkal jobb a mérlege a Liverpool ellen sem, csak egy gólt lőtt, de abban sem volt sok köszönet, mert a MU 2009 áprilisában 4-1-re kikapott. A többi angol sztárklub közül egyedül az Arsenal ellen ment neki a játék: a bajnokságban összesen négy gól ért el ellene, és a 2009-es BL-elődöntőn is duplázott ellenük.

Önzőség vagy önbizalom?

A válogatottban az első nagy tornáján, a 2004-es Eb-n nem lehetett rá panasz, hiszen 19 évesen két gólt is szerzett - igaz, akkor még nem ő volt a csapat legnagyobb sztárja. Két évvel később a vébén viszont már igen, ám Németországban mindössze egy gólra volt képes Irán ellen, a többi összecsapáson legfeljebb átlagos teljesítményt nyújtott. A franciák elleni elődöntőn például a Kicker 3,5-es osztályzatot adott neki (a német szaklap 1-6-ig osztályoz, és az 1-es a legjobb érdemjegy), ennél csak négyen kaptak rosszabbat a portugálok közül.

Hasonló volt a helyzet a 2008-as Eb-n is, ahol a németek elleni negyeddöntőn adott ugyan egy gólpasszt, de a Kicker csak 4-esre értékelte, és csapatából csak ketten érdemeltek rosszabbat. A 2010-es világbajnokságon pedig csak a Koreai NDK ellen villogott, és amikor legjobban megmutathatta volna, hogy valóban a világ legjobbja, akkor kudarcot vallott. A spanyolok elleni nyolcaddöntőn csapatkapitányként futballozott pocsékul, és a Kickernél ő volt a mezőgy legrosszabbja (holtversenyben Fernando Torresszel és a piros lapot kapott Ricardo Costával).

A válogatottban mutatott gyengébb teljesítményre könnyebb magyarázatot találni, hiszen a portugál csapatban nincsenek olyan partnerei mint a Realban, és sokszor tőle várják a csodát, ami még Messinek sem szokott összejönni az argentin nemzeti csapatban. Hogy klubszinten miért tűnik el olyan sokszor a legfontosabb mérkőzéseken, azt már sokkal nehezebb megmagyarázni. Sokszor úgy tűnik, hogy túlságosan sokat vállal, és rendre ő akarja befejezni az akciókat - a Barca elleni ominózus mellélövésénél is passzolhatott volna Ángel di Mariának. Kérdés, hogy a túlzott önbizalom, a bizonyítási kényszer, vagy a szimpla önzőség áll az ilyen megoldások hátterében.

www.global-soccer.eu