A legamatőrebb profi futballisták

Ha valakire azt mondják, hogy profi futballista, az általában pozitív jelzőnek számít: nemcsak azt jelenti, hogy pénzt keres a labdarúgásból, hanem azt is, hogy mindent alárendel a sportágnak. Ez a leírás azonban néhány esetben még a kifejezetten sikeres játékosokra sem illik: Winston Bogarde példátlan szemérmetlenséggel húzta le a klubját, Adrian Mutu a sokadik balhéja után is képtelen megzabolázni magát, ugyanakkor akad olyan focista, aki amatőrként is a BL-döntő közelébe tudott kerülni.

Winston Bogarde játékosként a "vérbeli profi" kifejezés negatív jelentéstartalmának volt a megtestesítője: közel négy éven keresztül vette fel fejedelmi fizetését a Chelsea-nél anélkül, hogy egyetlen tétmérkőzésen is pályára lépett volna. A 2000 nyarán a londoniakhoz igazolt védőt az első fél évben néhányszor még pályára küldték, azonban ezt követően mindössze egyetlen tétmeccsen szerepelt: egy ligakupa-mérkőzésen, 2002 novemberében. A 2003-2004-es szezonban már mezszámot sem kapott, és nem is a tartalékokkal, hanem az ifjúsági csapattal tréningezett. Arra azonban nagyon ügyelt, hogy egyetlen edzést se hagyjon ki, hiszen nem akarta, hogy szerződésszegés miatt elbukja a neki járó pénzt. Mindössze 11 tétmeccsen húzta fel a Chelsea mezét, ami azt jelenti, hogy meccsenként 686 ezer font volt a fizetése.

Elfogyott a három és fél év semmittevéssel keresett pénz

Miután 2004-ben lejárt a szerződése, megpróbált csapatot találni magának, de érthető módon ilyen előzmények után ez nem sikerült - így 2005. november 8-án bejelentette visszavonulását. Nem sokkal később megjelent az önéletrajzi könyve "Ez a néger senki előtt sem hajol meg" címmel, amiben ezt írta: "A világ a pénzről szól, és ha milliókat ajánlanak fel neked, akkor el kell fogadni. Csak kevés ember van, aki ilyen sokat keres, és én ezen szerencsések közé tartoztam. Miért dobtam volna ki 15 millió eurót? Abban a pillanatban, hogy aláírtam a szerződést, az a pénz az enyém volt."

Egykori csapattársa, Graeme le Saux azt mondta róla: "Úgy tűnt, hogy semmi sem érdekli, állandóan arról beszélt, hogy milyen sikeres volt a Barcelonánál és az Ajaxnál, nem pedig arról, hogy mit érhet el a Chelsea-vel. Ráadásul nagy túlsúlyt szedett fel, profiként én szégyelltem volna magam, ha ilyen kövér vagyok, de a jelek szerint számára ez sem volt probléma."

Bogarde a visszavonulását követően is hasonló módon viselkedett, két kézzel szórta a pénzt, egy alkalommal állítólag azért hívta fel pénzügyi tanácsadóját, hogy vegyen meg egy éttermet, ahol az előző nap nagyon jót evett. Zenekiadó céget alapított Global Music Entertainment néven, majd a pókerezésbe is belevágott, ami nem is ment neki rosszul, és egy Reves nevű játékklub vezetőségébe is bekerült. Hivatalosan a klub az úgynevezett kocsmasportok (darts, poolbiliárd) népszerűsítésére jött létre, de a pletykák szerint gyakorlatilag játékbarlangról volt szó - erre utal, hogy 2007-ben maszkos betörők jártak a klubban, és lelőttek egy bizonyos Greg Kellyt, aki bele is halt a sérüléseibe.

A pénz aztán lassan elfogyott, a napokban elárverezték a helyiek által csak Bogarde-villának és Amszterdam legnagyobb házának nevezett ingatlanát, amit még 1999-ben vásárolt egymillió euróért.

Bogarde nemrégiben ismét a futball felé fordult, azonban a holland szövetség nem vette be őt az egykori válogatottak számára elindított gyorsított edzőképzésbe, így Észak-Írországban próbálja megszerezni a megfelelő edzői licenceket - egyelőre még csak a Volendam ificsapatáig jutott.

Kokain, vérszívás és fogyitabletta

A Chelsea-nek a jelek szerint nincs szerencséje a problémás focistákkal, a londoniak ugyanis a román Adrian Mutuval is alaposan ráfaragtak. 2003-ban 22,4 millió eurót fizettek a csatárért, akinek a szervezetében aztán 2004 októberében a klub által elvégzett doppingvizsgálat kokaint mutatott ki. A Chelsea azonnal felbontotta a szerződését, és előbb az FA, majd pedig a FIFA is hét hónapos eltiltással büntette, ami 2005. május 18-ig volt érvényben.

Mutu állítólag magánéleti és pszichés problémáit próbálta meg a kábítószerrel enyhíteni: állandó kicsapongásai miatt megromlott a kapcsolata a nejével, az egyik ismert román műsorvezetővel, Alexandra Dinuval, aki állítólag szintén csalta őt. 2002-ben is el is váltak, gyermeküket az édesanyára bízták, és ez nagyon megviselte Mutut. Előbb egy román pornószínésznő, Laura Andresan teregetett ki szaftos pletykákat róla (elmondása szerint azt követően kerültek ágyba, hogy elvágta a kezét a konyhában, Mutu pedig kiszívta a vért a hüvelykujjából), majd Bukarestben egy autós üldözésbe keveredett a helyi rendőrséggel, ami után egy doktor azt javasolta neki, hogy járjon pszichiátriai kezelésre.

Azt nem tudni, hogy ez megtörtént-e, de annyi biztos, hogy eltiltásának letöltése után úgy tűnt, karrierje ismét sínre kerül. Olaszországban a Fiorentinánál kifejezetten sikeresen játszott, ám 2010 januárjában megint megbukott a doppingvizsgálaton. Igaz, legalább nem kokainnal, a Lazio elleni kupameccs után szibutramint találtak a szervezetében, ami elsősorban különböző fogyasztószerek egyik összetevője. Ezúttal fél évre tiltották el, majd miután októberben megint megkezdte az edzéseket a Fiorentinánál, előbb verekedésbe keveredett egy bárban (egészen pontosan megütötte és meg is rugdosta az egyik pincért), majd az egyik tréningen úgy összeveszett egy társával, hogy otthagyta a foglalkozást. Másnap már nem kellett edzésre mennie, mert a klub eltiltotta, hogy aztán visszavegye a keretbe, miután Mutu nyilvánosan bocsánatot kért a viselkedéséért.

De a válogatottban is akadtak vele problémák, például augusztusban "örökre" eltiltották Gabriel Tamassal együtt, mert nem tartották be a házirendet, hétfőn este egy órával később tértek vissza az edzőtáborba, állítólag egy buliban voltak. Az idézőjel azért indokolt, mert októberben már megint címeres mezben játszott, sőt, két gólt szerzett Fehéroroszország ellen.

Három év leállás után majdnem BL-döntő

Mutu és Bogarde példája azt mutatja, hogy profi futballisták is képesek amatőr módon viselkedni, de ugyanez fordítva is megtörténhet, csupán jó kapcsolatok kellenek hozzá. A holland Harvey Esajas nem volt tehetségtelen, hiszen a híres Ajax-akadémián nevelkedett, majd a Feyenoord felnőttcsapatában mutatkozott be, és egyetlen gólját a rotterdamiak színeiben éppen az Ajax ellen szerezte. A patinás egyesület azonban hamar elküldte, és a kilencvenes évek végén Esajas a holland Cambuur Leeuwardenbe vagy a Dordrechtbe sem fért be, 1999-ben mégis a Real Madrid B csapatába igazolt, köszönhetően annak, hogy gyermekkori jó barátja, Clarence Seedorf akkor a Real erőssége volt.

Esajas nem sok vizet zavart Madridban, és hamarosan úgy is döntött, hogy befejezi nem túl fényes karrierjét. Cirkuszban dolgozott, volt mosogató is, majd amikor 2004-ben felkereste a már Milan-játékos Seedorfot, elmondta neki, hogy szívesen visszatérne a pályára.

A 100 kilóra hízott Esajas ekkor már három éve nem rúgott labdába, de Seedorf meggyőzte a milánói vezetőket és Carlo Ancelotti edzőt, hogy adjanak egy esélyt barátjának, aki így a Milanellóban tréningezett, és három hónap alatt leadott 15 kilót. Ennek köszönhetően szerződést kapott, és a 2004-2005-ös idényben a Palermo elleni kupameccsen pályára is lépett. Sőt: tagja volt a klub 25 fős keretének, amely elutazott Isztambulba, a 2005-ös Bajnokok Ligája-döntőre.

www.global-soccer.eu