Szenvedély, megszokás, légszomj - miért köpködnek a focisták?

A sportpályákon általában külön viselkedési szabályok érvényesek, mégis feltűnő, hogy a futballisták mintha többet engednének meg maguknak, mint a többi sportoló. Vajon miért köpködnek a pályán - olykor egymást is célba véve - a focisták, miért nem használnak zsebkendőt, és miért elfogadottabb náluk a szimulálás, mint a kézi- vagy a kosárlabdázóknál?

Rendszeresen lehet találkozni olyan hírekkel, hogy egy futballista leköpött valakit a pályán, legutóbb a negyvenötszörös cseh válogatott, Thomas Repka ragadtatta el magát. Az egyik legnagyobb visszhangot Franceso Totti közelről Christian Poulsen arcába küldött köpése váltotta ki 2004-ben, a játékmestert ezután sokáig olasz lámának nevezték a sajtóban. Cristiano Ronaldo dél-afrikai köpése - amellyel állítólag eltalálta az őt lefilmező operatőr cipőjét - olvasóink szavazatai alapján a focivébé harmadik legnagyobb szégyenfoltja volt, csak De Jong durva kungfurúgása és Suárez kezezése előzte meg.

Vajon az említett világsztárok hogyan veszíthetik el ennyire a fejüket, miközben tudják, hogy kamerák tucatjai közvetítik a pályán történteket? Az MTK-tól nyáron távozott kapus, Szántai Levente szerint a játékosok a meccs hevében olyan felfokozott állapotba kerülnek, hogy nem tudják kontrollálni magukat: "Amint leköpték vagy lefejelték az ellenfelet, rögtön tudják, hogy rosszat tettek, és meg is bánják a tettüket. De ekkor már késő" - teszi hozzá.

A parketton túl csúszós lenne

Amennyiben az nem egy másik játékosra irányul, a focipályán teljesen normális dolognak számít a folyamatos köpködés. "Én speciel azért köpök meccs közben, mert orrsövényferdülésem van, s ha nem tennék így húsz perc után, akkor nem kapnék levegőt" - bizonygatja a budapesti bajnokságban futballozó Zoltán, aki szerint semmi kivetnivaló nincs abban, hogy a focisták köpködnek a pályán.

Az ötvenhatszoros válogatott Kovács Kálmán úgy gondolja, nem egyedi a focisták esete: "Szerintem nem csak a focisták köpködnek, nézz meg egy pólómeccset, ott ugyanez történik, csak ott a vizet köpik a játékosok" - mondja.

Az egykori kiváló csatár szerint az elővigyázatosság is közrejátszik abban, hogy a teremsportágakban nem köpködnek a játékosok: "A parkett csúszik, nem csoda, ha egy pár izzadságcsepp kerül a földre, máris feltörlik, hiszen ellenkező esetben óriásit esnének a játékosok."

Kovács úgy véli, nem véletlenül fújja mindenki kívülről, melyik futballsztár mikor köpött, ki melyik meccsen színészkedett vagy éppen mikor fejelte le az ellenfél játékosát. "A futball sokkal inkább előtérben van, mint bármely másik sportág, sokkal felfokozottabbak az érzelmek. Kevesen vízilabdáznak, kisebb a figyelem. A magyarok kikaptak a németektől pólóban, s meg tudnánk-e nevezni valakit az ellenfélből? Maximum annyit tudunk róluk, hogy sapka van rajtuk. Ronaldót, Tottit, Zidane-t vagy Völlert viszont mindenki ismeri."

A szurkolók már megszokták

A botrányos köpések ugyan felkeltik a szurkolók érdeklődését, a meccsenként gyakori ürítésekkel viszont nemigen foglalkoznak, legalábbis erre következtettünk a Vasas-drukker János szavaiból, aki azt mondja, a kamera ugyan ráközelít a köpködő játékosra, de ez manapság már senkit nem botránkoztat meg. "Egy elegáns étteremben jártam a tavaszi idény hajrájában egy társasággal, és focimeccset néztünk, amikor a kamera ráközelített egy magyar játékosra, aki köpött egy óriásit. Lányok is voltak velünk, de senki nem szólt semmit, annyira hozzászoktak már a látványhoz. A Vasas góljánál viszont együtt örültünk, pedig pocsék játékkal nyert a csapat" - meséli.

Ugyanez a helyzet az orrfújással is: a futballisták rendszerint az egyik orrlyukukat befogva, menet közben szabadulnak meg a felesleges váladéktól. A jellegzetes mozdulatot más sportágakban nem lehet látni, a futballpályákon azonban olyannyira természetes, hogy Telek András annak idején éppen azzal keltett feltűnést, hogy zsebkendőt használt.

"Az egyik csapattársam egyszer hozott magával papírzsebkendőt a pályára, de a z edzőnk csúnyán rápirított, hogy mit szórakozik" - mondja Zoltán. "Megjegyzem, mivel a nadrágokon általában nincs zseb, elég nehéz is lenne megfelelő helyet találni a zsebkendőnek."

"Görbicz egy mosollyal megoldja"

A focistáknak azt a szokásukat is gyakran a szemükre vetik, hogy többet színészkednek a pályán, mint például a kézilabdások. Kovács Kálmán, akiről az a pletyka terjengett, hogy edzések után kinn maradt a pályán gyakorolni a műeséseket, ezt némiképp másképp látja: "Szerintem ők is megérik a pénzüket, lehet, Görbicz Anita megoldja ugyanezt egy mosollyal, s máris megkapta a hétméterest."

Kovács szerint a szabályértelmezésen is múlik, mit nevezhetünk műesésnek. "A 2006-os vb-n szakkommentátorkodtam, amikor egy mérkőzésen a védő nem húzta el a lábát a csatár elől, s bár átugorhatta volna, mégsem tette. A szabály nem kötelezi arra, hogy átugorja a hátvéd lábát, így akkor azt mondtam, hogy szerintem ezt a tizenegyest meg lehetett adni."

Szántai Levente úgy sejti, a színészkedések azért gyakoribbak a labdarúgásban, mert ott kevesebb a gól: "Egy játékosnak a labdarúgó-mérkőzésen talán egyetlen esélye akad csak, hogy gólt szerezzen a csapata, ezért nyilván mindent megtesz, hogy megmutassa a bírónak, mennyire fájt neki, ahogyan megrúgták. Ha bejön, nyerhet a csapata, ha viszont sárga lapot kap, attól még nincs minden veszve, mégis elmondhatja, hogy megpróbálta kihozni a legtöbbet az akcióból."

Hargitai Gábor kézilabdabíró a másik oldalról kicsit keményebben fogalmaz, szerinte a labdarúgók visszaélnek azzal, hogy a bíró csak egyszer büntetheti meg őket sárga lappal: "A futballban sokkal beszűkültebb a játékvezető lehetősége, mint más csapatsportágakban, hiszen egy sárga után már csak a piros lapot mutathatja fel" - mondja.

Kezdő sípszó előtti csúszásgátló rituálé

Szántait arról is kérdeztük, hogy a kapusok milyen megfontolásból köpnek gyakorta a kesztyűjükbe. "Korábban a megfelelő tapadás miatt csinálták, ám az én legújabb kesztyűm esetében erre már abszolút nincs szükség, mert úgy tervezték, hogy tökéletesen tapadjon. Ennek ellenére szerintem tízből hét-nyolc kapus továbbra is beleköp a kesztyűjébe" - magyarázza, hozzátéve, hogy manapság már esőre optimalizált kesztyűket is gyártanak, amelyet szintén szükségtelen nyállal beborítan "Régen azt mondták az esős meccsek előtt, hogy inkább öklözzünk, abból baj nem lehet. Ma már erről szó sincs, az esőben használt kesztyűk úgy tapadnak, mint a ragasztó, szóval nyugodtan lehet repkedni."

Így köpnek a tengerentúlon

Amerikában a baseball nemcsak népszerűségében nő a labdarúgás fölé, de az egy mérkőzésre jutó köpések számában is, ami elsősorban a poros környezettel magyarázható. A baseballjátékosok körében ráadásul egy időben rendkívül népszerű volt a bagó rágása is, ami még látványosabbá tette a köpést.

Részlet a Csupasz pisztoly című filmből

A teleköpködött kesztyű elsősorban a meccsek előtti kézfogások miatt lehet aggályos. Habár a kapusok egy része ilyenkor leveszi a kesztyűjét, mások pedig ököllel pacsiznak le az ellennel, azért akadnak kivételek is.

Szántaival is előfordult már korábban, hogy kesztyűben fogott kezet az ellenfél játékosával, illetőleg a bíróval. "Mostanában azonban mindig leveszem a kesztyűt, amivel a bíró iránti tiszteletemet is ki akarom fejezni" - mondja a 28 éves kapus, aki az elmúlt szezonban minden kezdésnél ott állt a kezdőkörben mint az MTK - NB II-ben szereplő - második csapatának a kapitánya.

Szerinte az nem fordul elő, hogy a kapusok előbb beleköpnek a kesztyűjükbe, majd ezt követően kezelnek a rivális játékosaival. "Ilyet szerintem senki nem tesz, főképp azért, mert a csúszásgátló rituáléra csak közvetlenül a kezdő sípszó előtt kerül sor" - véli.

A köpetürítésnek kulturális gyökerei lehetnek

A témáról megkérdeztük a Sportorvos.hu weboldal szakértőjét, dr. Boros Szilviát is, aki szerint élettani okai is lehetnek a futballisták köpködésének: "Valószínűleg azért köpnek a labdarúgók mérkőzés közben, mert váladék halmozódik fel az orr-garatüregben, szájban. Nem hiszem, hogy csak mérkőzés közben végzik mindezt, bár kétségtelenül akkor a legnagyobb a fizikai, a mentális és a pszichés terhelés. Azonban egy kiadós edzés alatt is valószínűleg ugyanennyit köpnek" - nyilatkozta a sportorvos, hozzátéve: szerinte tévhit, hogy mindez csak a futballistákra jellemző. "Nehezen képzelhető el, hogy csak a labdarúgók köpnek, illetve, hogy ők köpködnek a legtöbbet. Ugyanúgy előfordul ez más sportágakban is, csak maximum nem tűnik fel annyira."

Dr. Boros szerint a nyilvános köpés elutasítása, illetve elfogadása a társadalmi normák szerint szabályozott. "Aki járt már Kínában vagy a Közel-Keleten, szembesülhetett azzal, hogy nyilvánosan köpködnek az emberek, de csak és kizárólag a férfiak, nők egyáltalán nem (legalábbis nyilvánosan nem). Vagyis a köpetürítésnek kulturális gyökerei lehetnek."