Vágólapra másolva!
A kritikák hatására 180 fokos fordulatot vett a játékosok hozzáállása, mondja Egervári Sándor szövetségi edző az U20-as válogatottról, amely a gyászos kezdés után 6-0-s gólkülönbséggel nyerte meg a következő két meccsét, és végül csoportelsőként jutott be az egyiptomi világbajnokság nyolcaddöntőjébe. Egervári Sándor szerint ez már csak azért is nagy eredmény, mert többen alig játszanak a klubcsapatukban, a fiatalok külföldre csábításával pedig csak a menedzserek járnak jól.

- A tavalyi győri távozása és augusztusi kinevezése között nem igazán lehetett találkozni a nevével. Mivel töltötte az időt?
- Jót tett nekem ez a néhány hónap feltöltődés. Többet tudtam foglalkozni a családommal, analizáltam az elmúlt évek eseményeit, ez segített elválasztani a fontos dolgokat a kevésbé fontosaktól, aminek szakmailag is megvolt a maga hozadéka. Ezenkívül Halmai Gabival van egy közös focisulink Pomázon, ott is többet tudtam segíteni. Büszkék vagyunk rá, hogy már felneveltünk egy sikeres korosztályt, 93-94-es tanítványaink közül hatan már NB I-es focisták, és van köztük egy korosztályos válogatott is.

- És hogyan lett önből szövetségi edző? Úgy hallottuk, hogy egy meccs szünetében véletlenül futott össze Kisteleki Istvánnal, elbeszélgettek a szakmáról, és ezután döntött úgy MLSZ-elnök, hogy felkéri a posztra.
- Valóban egy Videoton-Honvéd szünetében beszéltünk először a dologról, de nem hiszem, hogy csupán ez a találkozás teremtette meg számomra a lehetőséget. Addigra már kialakult egy megoldásra váró helyzet az MLSZ-ben, ami előmozdíthatta a felkérésemet, de azért bizonyára megfontolták előtte. Onnantól aztán már szélsebesen zajlottak az események, mindketten aludtunk rá egyet, de őszintén szólva nekem nem sokat kellett gondolkoznom. Nagyon szép feladat felkészíteni a nagyválogatott kapuján kopogtató játékosokat.

- Bicskei Bertalan nemrégiben élesen kritizálta az ön elődje, Wilco van Buuren tevékenységét, azt mondta, a kontár beavatkozási kísérletek tönkreteszik a sok-sok év munkáját. Ön milyen állapotban vette át a csapatot?
- Ebből a pozícióból nem lenne szerencsés az elmúlt időszak történéseit értékelnem, habár a magam számára nyilván megtettem. Nyilvánosan már csak azért is hiba lenne, mert nem láttam közelről, milyen munkát végeztek az elődeim, csak az eredményeket ismertem.

- A Honduras elleni meccs után nem ijedt meg attól, hogy ebből a vb-ből még nagy égés lehet?
- Megijedni nem ijedtem meg, mert világosan láttam, hogy a képességeink alatt teljesítettünk. Biztos voltam benne, hogy megfelelő mentális felkészüléssel tudunk változtatni. Segített az is, hogy már az első meccs előtt beszéltünk arról, hogy három találkozón kell kivívni a továbbjutást, így nem kellett újradimenzionálni a helyzetünket. Örömteli, hogy néhány játékos 180 fokos fordulatot vett, és a csalódást keltő kezdés után egy jól játszó Dél-Afrikát sikerült legyőzni. Ez visszaadta a hitünket, ami aztán kamatozott a harmadik meccsen is.

- Várhidi Péter szerint nagyon fontos az utánpótlásban, hogy az edző ismerje a korosztályt, ön viszont nem dolgozott az utóbbi időben a fiataloknál, így nem tudhatta, mire számíthat.
- Nem értek egyet Péterrel, hiszen ebben a korosztályban már felnőtt játékosok szerepelnek, náluk már nem a képzésen, hanem a tétmeccseken való helytálláson, a folyamatos versenyhelyzeten van a hangsúly, a velük való munka nem sokban különbözik attól, mintha egy felnőtt csapattal foglalkozna az ember. Ezenkívül természetesen szinte mindenkiről volt már személyes benyomásom, hiszen jórészt az NB I-ben játszanak, de a többiek teljesítményét is nyomon követtem a 19 évesek Európa-bajnokságán. De kikértem róluk Both József és Sisa Tibor véleményét is, akik korábban foglalkoztak velük.

Forrás: MTI

- A Honduras elleni vereség után azt mondta, hogy pár játékosa látványosan sétálgatott a pályán. Hogyan tette helyre a fiúkat a második meccs előtt?
- Mind az egyéni beszélgetéseken, mind a meccs utáni számonkérés során meglehetősen kritikus hangon ébresztettük rá a játékosokat a valóságra. A vereségnek voltak magyarázható és kevésbé magyarázható összetevői is, a videós elemzésnél szembeállítottuk őket a tényekkel, és kibeszéltük, milyen okai lehettek a kudarcnak. Ugyanakkor mindig vigyáztam arra, hogy a játékosok érezzék: ezek jobbító szándékú kritikák.

- Szükség volt erre a pofonra, hogy kialakuljon a játékosokban a megfelelő hozzáállás?
- Meglehet. Nemkívánatos, de mégis segítség volt ahhoz, hogy a második meccsre ennyire kiélesítsük a csapatot. A játékosok magukba szálltak, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy így feljavultak Dél-Afrika ellen.

- Józsi, mondd nekik, hogy mozogjanak! - kiabál ki az interjúból Egervári, majd elmagyarázza, hogy a csapat elvileg éppen egy könnyebb átmozgató edzésen vesz részt az uszodában, a játékosok azonban kiültek napozni. - Ennél azért egy picivel több mozgást vártam tőlük, ahogy az első meccsen is - teszi hozzá a szövetségi edző.

- Azzal is magyarázta a Honduras elleni vereséget, hogy az első napokban nem tudott megfelelő körülmények között készülni a válogatott. Mi volt a probléma?
- Ha egy két-nappal korábban megérkezünk, talán komfortosabban éreztük volna magunkat. Az első edzésen szinte alkalmatlan pályán kellett gyakorolnunk, két napba telt, amíg kivívtuk magunknak a megfelelő körülményeket. Ez azonban nem ment minket fel az alól, hogy a várakozások alatt teljesítettünk.

- Konkrétan milyen szakmai hibákon ment el a Honduras-meccs?
- Ez az, ami nálunk az öltözőben marad. Vallom, hogy egymás között nagyon határozottan rá kell világítani a hibákra, de nem szeretném, ha két hét múlva bármelyik játékosomra ujjal mutogatnának az utcán, hogy jé, emiatt kaptuk azt a gólt. A családi problémák is jobb, ha a családon belül maradnak, és ebből a szempontból a csapat is olyan, mint egy család. Itt szeretném megjegyezni, hogy a vb alatt a sajtóban megjelentek olyan, a játékosok szájába adott nyilatkozatok, amelyek elég rossz hatással voltak a csapatra.

- A Dél-Afrika és az Egyesült Arab Emírségek elleni meccseket 6-0-s gólkülönbséggel vette a válogatott, és csoportelső lett, pedig utóbbi két ellenfél egyaránt megverte Hondurast. Az eredmények alapján ez elég szokatlan mértékű formajavulás, minek köszönhető?
- Elsősorban az első mérkőzésen nem nyújtottuk azt, amit a képességeink alapján kellett volna. A játékosokban felébredt önkritika viszont megtette a hatását, és a második meccsen még többet is hoztak az elvárhatónál. Ne felejtsük el, hogy a csapat hat nap alatt három mérkőzést vívott meg, ami nem volt könnyű, hiszen ezen az őszön sajnos többen is alig szerepeltek a klubcsapatukban.

- Hogy fogjuk mindezt ellensúlyozni a csehek elleni nyolcaddöntőben?
- Úgy, hogy jelenleg lélektani pluszban vagyunk, nem két győzelem után jött egy vereség, hanem fordítva. Ez segíthet minket, mint ahogy az is, hogy a csehekkel többször találkozott már ez a korosztály. Ők ugyan valamivel eredményesebbek voltak ezeken a meccseken, két éve pedig a döntőig jutottak az U20-as vébén, de azért nem megoldhatatlan a feladat. A cseh futball magasabb szinten áll a magyarnál, de a két válogatott között nincsen akkora különbség, mint a két futballkultúra között. Ettől persze még bravúr kell a legyőzésükhöz, de igenis képesek vagyunk rá, hogy borítsuk a papírformát.

Forrás: MTI

- Mitől jó csapat a cseh, és mi az, amiben jobbak lehetünk náluk?
- Nagyon nehéz fogást találni rajtuk, ezt el kell ismernünk. Fegyelmezett csapatjáték, német precizitás jellemzi a cseheket, és van két nagyon jó csatáruk, ami veszélyessé teszi őket. Arra kell törekednünk, hogy minél többször a középpályás soruk mögé tudjunk kerülni, ha ez sikerül, jó esélyünk nyílhat rá, hogy a kissé nehézkes védőkkel szemben a kreatív játékosaink eredményesek legyenek.

- Várhidi azt mondta a magyar csapat új, 4-4-2-es játékrendszeréről, hogy a középpályás védekezés a "sztárjátékosok" miatt el van nyomva a támadások javára, ami egy erősebb csapat ellen visszaüthet. Mit gondol erről?
- Az eredmények mutatják meg, hogy sikeres volt-e a váltás. Én úgy érzem, stabillá tettük a csapat védekezését, emellett rúgtunk hat gólt az utolsó két meccsünkön. Szerintem a játékosok egyéni képességeire alapozva megtaláltuk az ideális játékrendszert, ez persze nem jelenti azt, hogy minden mérkőzést meg fogunk nyerni.

- Régóta zajlik a vita a magyar fociban: jó-e az, ha egy játékos már egész fiatalon külföldre igazol, vagy első lépésként érdemes itthon stabil NB I-es játékossá válnia. A mostani keretben mindkettőre van példa, lát-e valamilyen lényegi különbséget közöttük?
- Határozott a véleményem van erről a kérdésről: a 18 és 22 év között nem lenne szabad erőn felül kiigazolniuk a játékosoknak. Ebben a korban az lenne a legfontosabb, hogy rendszeresen tétmérkőzéseken szerepeljenek. Az, hogy egy árnyékcsapatban játszanak, vagy akár az olasz bajnokságban a kispadon ücsörögnek, nem segíti a szakmai előrelépésüket. Juhász Roland útját sokkal járhatóbbnak tartom, meggyőződésem, hogy az MTK-ban töltött két-három év is szükséges volt ahhoz, hogy felkészüljön a sikeres légiós életre.

- A keret külföldi játékosai mintha sérülékenyebbek lennének az NB I-eseknél.
- Ez sem véletlen, hiszen az edzések nem helyettesíthetik a mérkőzéseket. Rendszeres tétmeccsek híján nincs felkészülve az izomzatuk az efféle sorozatterhelésre, míg aki hétről hétre játszik, az ritkábban sérül meg. Sajnos nálunk nagyon rosszul működik ez a rendszer, kicsalják a gyerekeket, akik aztán nem jutnak játéklehetőséghez. A menedzserek jól járnak, a fiatalemberek viszont nem.

- A csoportmeccsek alapján melyek a vb legerősebb csapatai, illetve kinek a teljesítménye lepte meg a legjobban?
- Uruguay játéka nagyon tetszett, a torna titkos favoritjának tartom, más kérdés, hogy már a 16 között összekerült a legnagyobb esélyes Brazíliával. Kellemes meglepetés volt Paraguay játéka, a németek és a spanyolok nagyon erősek. Összességében nagyon kiegyensúlyozott a mezőny, a pillanatnyi forma, a szerencse dönthet a továbbjutásról, akár nyolc-tíz csapat is megnyerheti a vébét.

- Mi is köztük vagyunk?
- Ha megverjük a cseheket, akkor értelemszerűen közöttük leszünk. De már a továbbjutásunk is nagy eredmény, hiszen ez korábban egyik U20-as válogatottnak sikerült. Éppen ezért szeretnék köszönetet mondani a kluboknak és elsősorban a klubedzőknek, akik felkészítették a játékosokat. Nélkülük nem jutottunk volna el idáig.

Debreceni és Gosztonyi gyógyul, Korcsmár játéka kérdéses

Debreceni András várhatóan felépül szombaton szerzett combsérüléséből, Gosztonyi András is gyógyul megfázásából, de Korcsmár Zsolt játéka még mindig erősen kérdéses a csehek elleni nyolcaddöntőben.

A magyar szövetség helyszíni tájékoztatása szerint az Újpest védőként és középpályásként is bevethető játékosa pár milliméteres izomszakadást szenvedett, s csak akkor fog pályára lépni, ha keddig tökéletes állapotba kerül.

(MTI)