Vágólapra másolva!
Szegényesen alakul az idei év a válogatott futballtornák rajongói számára, hiszen nemcsak világ- és Európa-bajnokságot, de egyetlen kontinenstornát sem rendeznek 2009-ben. A hét végén viszont rajtol a Konföderációs Kupa, amelyen az egyes földrészek legjobbjai csapnak össze, vagyis elméletileg a világbajnokság után ez a második legrangosabb torna - a FIFA legalábbis szeretné elérni, hogy így ítéljék meg a viadalt.

A világbajnokság továbbra is a válogatottak legrangosabb versenyének számít, de régóta igény mutatkozik egy olyan tornára is, ahol kizárólag a világ legjobbjai szerepelnek, nincsenek töltelékcsapatok. Az első ilyen jellegű próbálkozás az 1980-as mundialito, azaz a minivébé volt, amelyet Uruguayban rendeztek, és az eredeti tervek szerint a hat, korábban világbajnokságot nyert országot hívták meg rá (Anglia helyett végül Hollandia szerepelt). A tornát a házigazda Uruguay nyerte, a döntőben a brazilokat győzve le 2-1-re.


Ennek a kezdeményezésnek azonban nem volt folytatása, mint ahogyan az Európa-bajnokot és a Copa América győztesét összepárosító Artemio Franchi-kupa is csak két kiírást élt meg: 1985-ben és 1993-ban játszott egymással a két kontinens legjobbja. Utóbbi találkozót viszont már megelőzte a mai Konföderációs Kupa jogelődje, a Fahd Király-kupa, amelyet először 1992-ban rendeztek meg. A szaúdi uralkodó négy kontinens bajnokát hívta meg, az ötlethez alighanem hozzájárult, hogy Ázsiában éppen Szaúd-Arábia volt a címvédő. A házigazdákhoz az Egyesült Államok, Elefántcsontpart és Argentína csatlakozott, Európa tehát nem képviseltette magát, a viadal pedig az argentinok sikerével zárult. Három évvel később Fahd király már öt csapatot invitált a Közel-Keletre, a szaúdiak ezúttal a házigazda jogán szerepeltek, rajtuk kívül pedig Afrika, Ázsia, a CONCACAF-zóna (Észak- és Közép-Amerika), Európa és Dél-Amerika bajnoka alkotta a mezőnyt, a tornagyőztes pedig Dánia lett.

A torna sikerén felbuzdulva a FIFA úgy döntött, hogy felkarolja az eseményt, így 1997-ben már a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség rendezésében és Konföderációs Kupa néven mérték össze erejüket az egyes kontinensek legjobbjai, illetve a világbajnok. Már amelyik elutazott Szaúd-Arábiába, a torna színhelyére, az Európa-bajnok Németország ugyanis nemet mondott a felkérésre, így helyette az 1996-os Eb ezüstérmese, Csehország szerepelt, a végső győztes pedig Brazília lett.

A FIFA terve az volt, hogy a Konföderációs Kupát kétévente rendezik, de a sorozat presztízse elég alacsony volt, 1999-ben például a világbajnok franciák jelezték, hogy inkább kihagynák a tornát. Hogy teljes legyen a nyolcfős mezőny, végül az 1997-es Copa América ezüstérmese is meghívót kapott. Ez a csapat éppen Bolívia volt, ami szintén nem emelte a viadal színvonalát. Más kérdés, hogy a döntő kiváló meccset hozott: Mexikóvárosban, az Azteca stadionban 110 ezer drukker őrjöngött, amint a hazaiak 4-3-re megverték a brazilokat.


Az eredetileg nagy örömmel fogadott viadal népszerűsége zuhanni kezdett, legalábbis a résztvevők számára. Az egyre zsúfoltabb versenynaptár miatt a valóban erős válogatottak már inkább kényszerű tehernek tartották a szereplést, mint jó bizonyítási lehetőségnek, eenélfogva ha nem is mondták le a szereplést, gyakran megtörtént, hogy erősen tartalékosan érkeztek.

A leglátványosabban ez 2001-ben látszott, amihez az is hozzájárult, hogy a Japánban, illetve a Koreai Köztársaságban megrendezett torna alatt még javában zajlottak a Serie A, illetve a Primera División küzdelmei, nem is beszélve arról, hogy a tornával egy időben rendezték a Libertadores-kupa elődöntőit. Ennek megfelelőem a brazilok például nagyon tartalékos csapattal szerepeltek, aminek meg is lett az eredménye: miután az elődöntőt, majd a bronzmeccset is elveszítették, menesztették a csapat szövetségi kapitányát, Émerson Leaót.

Forrás: AFP
Matthäus és Ronaldinho az 1999-es Konföderációs Kupán

A problémákat két évvel később sem sikerült orvosolni. Akkor Franciaországban került sor a viadalra, ám az időpont megválasztása megint nem volt szerencsés, hiszen a spanyol bajnokság még nem fejeződött be, amikor a Konföderációs Kupa elrajtolt. Ráadásul a nyolcadik résztvevőt csak nagy nehézségek árán sikerült megtalálni. A hagyományok alapján egyértelmű volt, hogy ennek európai válogatottnak kell lennie, hiszen mégiscsak ez számít a legerősebb futballkontinensnek, úgy illik, hogy két csapat is képviselje, azonban egyik szövetség sem vállalta az indulást. A világbajnoki ezüstérmes Németország az 1999-es kudarc óta hallani sem akart a Konföderációs Kupáról, az Eb-ezüstérmes olaszok sem akartak pályára lépni, nem is beszélve a tulajdonképpen mindenféle különösebb indok (valószínűleg a nagyobb nézőszám miatt) felkért spanyolokról. Végül a törökök, mint vb-harmadikok kerültek az indulók közé, így alakult ki a nyolcas mezőny.

Hiába játszottak több egészen remek mérkőzést is (a brazil-török és a francia-török összecsapás is rendkívül élvezetes volt), a torna sajnos mégsem erről marad emlékezetes. A Kamerun-Kolumbia találkozó alatt az afrikaiak középpályása, Marc-Vivien Foé váratlanul összeesett, és az orvosok hiába küzdöttek az életéért majd egy órán keresztül, már nem tudták megmenteni. A FIFA elnökét, Sepp Blattert rengeteg kritika érte, mert azt mondta: a döntőt a tragikus esemény ellenére is meg kell rendezni, majd a helyzet megmentése érdekében azt próbálta elérni, hogy a trófeát Foéról nevezzék el.

Forrás: AFP
Cannavaróék már megérkeztek Dél-Afrikába

A 2003-as viadal mindenesetre ráébresztette a FIFA-t arra, hogy ha a sorozatból valóban komoly tornát akar faragni, akkor tennie kell valamit. 2004 decemberében éppen ezért megváltoztatták a kiírást: a Konföderációs Kupára nem két-, hanem négyévente kerül sor, mindig egy évvel a világbajnokság előtt, és tulajdonképpen a vébé főpróbájának számít. Mindez lehetőséget biztosít arra, hogy a rendező élesben tesztelje mind a stadionokat, mind a saját csapatát, amelynek nem kellett selejtezőket játszania. Emellett az időpontot is igyekeztek vonzóvá tenni a válogatottak számára: a tornára az európai szezon után, a nyári szünetben kerül sor.

Mindezek a változtatások először a 2005-ös tornán léptek életbe, és a németországi viadal rögtön nagy sikert is aratott, csattanós választ adva a fanyalgóknak. A nyolc válogatott remek mérkőzéseket varázsolt a német stadionokba, az argentinok és a brazilok mérkőzései a futball ünnepét jelentették. A mérkőzéseken rengeteg találat született, a torna meccsenkénti gólátlaga 3,5 volt.

A döntő pedig a megkoronázta a tornát, Brazília álomjátékkal vágott vissza örök riválisának a három héttel korábbi világbajnoki selejtezőn elszenvedett vereségért.


A résztvevő csapatok névsora az idei tornán is optimizmusra ad okot. Rövidesen őket is bemutatjuk.

Az eddigi tornák:
1992 - Szaúd-Arábia: 1. Argentína, 2. Szaúd-Arábia, 3. Egyesült Államok, 4. Elefántcsontpart.
1995 - Szaúd-Arábia: 1. Dánia, 2. Argentína, 3. Mexikó, 4. Nigéria, 5. Szaúd-Arábia, 6. Japán.
1997 - Szaúd-Arábia: 1. Brazília, 2. Ausztrália, 3. Csehország, 4. Uruguay. További résztvevők: Szaúd-Arábia, Egyesült Arab Emírségek, Mexikó, Dél-Afrika.
1999 - Mexikó: 1. Mexikó, 2. Brazília, 3. Egyesült Államok, 4. Szaúd-Arábia. További résztvevők: Németország, Bolívia, Egyiptom, Új-Zéland.
2001 - Koreai Köztársaság, Japán: 1. Franciaország, 2. Japán, 3. Ausztrália, 4. Brazília. További résztvevők: Kamerun, Kanada, Mexikó, Koreai Köztársaság.
2003 - Franciaország: 1. Franciaország, 2. Kamerun, 3. Törökország, 4. Kolumbia. További résztvevők: Brazília, Japán, Új-Zéland, Egyesült Államok,
2005 - Németország: 1. Brazília, 2. Argentína, 3. Németország, 4. Mexikó. További résztvevők: Görögország, Ausztrália, Japán, Tunézia.

A 2009-es mezőny:
Dél-Afrika (rendező)
Olaszország (a 2006-os világbajnokság győztese)
Egyesült Államok (a 2007-es CONCACAF-kupa győztese)
Brazília (a 2007-es Copa América győztese)
Irak (a 2007-es Ázsia-kupa győztese)
Egyiptom (a 2008-as Afrika-kupa győztese)
Spanyolország (a 2008-as Európa-bajnokság győztese)
Új-Zéland (a 2008-as OFC-nemzetek kupája győztese)

www.global-soccer.eu