Vágólapra másolva!
Az előző szezonban a francia bajnokság legjobb játékosának megválasztott Florent Malouda a nyáron hagyta ott az Olympique Lyont a Chelsea FC kedvéért, és új egyesületénél rövid idő alatt rengeteg váratlan eseményt kellett átélnie. A középpályást mélyen érintette José Mourinho távozása, és bár nagyra tartja a portugál mestert, de úgy érzi, hogy a londoni gárda még mindig képes lehet a bajnoki cím megszerzésére.

- A legutóbbi három mérkőzésen aratott győzelmek után lehet azt mondani, hogy a Chelsea kilábalt a krízisből?
- Nem teljesen, még mindig nem tettük túl magunkat az edzőváltással járó problémákon, és keményen kell dolgoznunk, hogy elérhessünk a céljainkat. A játékosok képességeit nem lehet megkérdőjelezni, de még jó néhány győzelemre van szükségünk ahhoz, hogy a bajnokságban csökkentsük a hátrányunkat. A legfontosabb a folyamatosság, mert egy-egy mérkőzésen mindenki ellen képesek vagyunk a győzelemre. Kissé megcsappant az önbizalmunk, és még keressük az ideális megoldást. Néha olyan az érzésem, mintha egyfajta felkészülési időszakban lennénk, és csak a jó eredmények segítenek rajtunk.

- Megnyerheti a Chelsea a bajnokságot? Az Arsenal vesztett pontok tekintetében nyolc egységgel vezet, nem túl nagy máris a lemaradás?
- A hátrányunk még behozható, de nem lesz egyszerű. Emlékszem, az Olympique Lyonnal a 2003-2004-es idényben volt, hogy tíz pont volt a lemaradásunk az AS Monacóval szemben, mégis aranyérmesek lettünk. De az a francia élvonal volt, és nem vagyok biztos benne, hogy hasonló bravúrt a Premier League-ben is végre lehet hajtani. Nagyon nehéz felzárkózni, ha a csapatnak nyolc-tízpontos hátránya van, hiszen nem engedhetünk meg magunknak újabb botlást, nem lehet csak az ellenfél hibáira számítani. Bevallom, a legutóbbi mérkőzéseken a győzelem ellenére sem játszottunk olyan színvonalon, ami elég lehet az aranyéremhez.

- Hogyan viselte Mourinho távozását?
- Nagyon szomorú voltam, hogy elment, sőt egy darabig kifejezetten dühöt éreztem. Ő volt az, aki leigazolt és bízott bennem, nagyon tiszteltem. De játékosként tiszteletben kell tartanom a klub által hozott döntéseket, és csak az edzésmunkára, illetve a pályán nyújtott teljesítményre szabad koncentrálnom. A legzavaróbb az egészben Mourinho távozásának módja volt, illetve az, hogy mi, játékosok miként szereztünk róla tudomást. Egy nappal korábban az egész csapat a Blue Revolution (Kék forradalom) című film vetítésén volt, amely a Mourinho által a klubnál eltöltött időszakról szól, illetve arról, hogy milyen változásokat hozott a Chelsea-nél. Másnap reggel pedig kapok egy sms-t arról, hogy már nem ő a csapat edzője... Úgy éreztem magam, mint egy árva, hiszen csak nemrég érkeztem az egyesülethez, egy idegen országba, és Mourinho volt az, aki Londonba hozott. Úgy gondolom, hogy a menesztése nem annyira szakmai, mint inkább személyes okok miatt történt.

Malouda, mint Tell Vilmos


- Mourinho távozása és Didier Drogba utóbbi napokban tett nyilatkozatai adnak némi okot az aggodalomra?

- Én is feltettem magamnak ezt a kérdést. Elsősorban Mourinho miatt jöttem a Chelsea-hez, és felmerült bennem, hogy akkor is szükség van-e rám, ha ő már nincs itt. Fel is kerestem a vezetőséget az ügyben, de biztosítottak arról, hogy elégedettek a teljesítményemmel, és azt szeretnék, ha továbbra is maximálisan a feladatomra koncentrálnék. Ezzel együtt csalódott vagyok, mert csak rövid ideig élvezhettem a közös munkát Mourinhóval.

- Mi olyan különleges a portugál edzésmódszereiben?
- Mourinho mindig nyugodt marad, és nem csak önmagában, hanem a csapatban is maximálisan bízik, ami pozitív hatással van a játékosokra. Ha ő ül a kispadon, sokkal erősebbnek érzed magad. Ráadásul rendkívüli alapossággal felkészül a mérkőzésekre, és szükség esetén képes a megfelelő impulzusokat adni. Ő tényleg különleges, speciális.

- Avram Grant személye akkor nagy változást hozott?
- Igen, neki mások a munkamódszerei. Sokkal diszkrétebb, és igyekszik kívülről látni a dolgokat.

- Milyen tapasztalatokat szerzett, amióta Angliában játszik?
- Lyonban sokkal lassabb volt a játék, és egyben kiszámíthatóbb. Angliában több kockázatot kell vállalniuk a focistáknak, és gyorsabb a futball. Nagyobbak a fizikai követelmények, és a csapatok kevesebbet számolgatnak: 1-0-s vezetésnél is ugyanolyan vehemenciával támadnak, hogy újabb gólt szerezhessenek. A sereghajtó is hatalmas elszántsággal játszik a listavezető ellen, és képes meghalni a pályán a győzelem érdekében. Eltartott egy ideig, amíg ehhez hozzászoktam, de még most is minden meccs után fáj valamelyik testrészem.

- És az nem merült fel önben, hogy talán korábban kellett volna Angliába igazolnia?
- Szívesen jöttem volna korábban is, de nem volt rá lehetőségem. Azt hiszem, a lehető legjobbkor hagytam ott Franciaországot. Négy éven keresztül játszottam a Lyonban, és fantasztikusan éreztem magam - úgy érzem, szükségem volt ezekre az élményekre. Ezen tapasztalatok nélkül nem lennék képes most egy Chelsea-szintű csapatban futballozni. Nem lett volna meg a kellő önbizalmam, ugyanakkor hiányzott volna az ambíció, hogy beverekedjem magam a kezdők közé egy ilyen csapatban.

Forrás: ESPNsoccernet