Vágólapra másolva!
Nem a Sopron labdarúgócsapata az első és egyetlen a magyar futballtörténelemben, amely olasz mecénásban látja a megváltást. A nyugati városban az elmúlt napokban csak arról érkeztek információk, hogy milyen nagy csinnadrattával érkezett meg az új tulajdonos, hogy rúgta ki Détári Lajost (aki olaszországi múltja ellenére másodszor kapott útilaput talján vezetőktől), s hogyan ígért javulást, amely az első meccsen egy hazai 1-4-es vereség képében jelentkezett. Összeállításunkban elsősorban a kispesti eseményeket vizsgáltuk, hiszen ott négy évig Piero Pini próbálkozott, de az edzőmenesztéseken kívül másra nemigen futotta erejéből.

A korábban a kaposvári röplabda-csapat névadó szponzoraként a magyar sportban már szerepet vállaló Piero Pini 2002 nyarán tűnt fel Kispesten, a pletykák szerint egy 200 millió forintos hitel fejében kapta meg az üzletrészt Koncz Lászlótól, az akkori tulajdonostól.

A Közép-Európa legnagyobb vágóhídjával rendelkező olasz üzletember belépője nagyot szólt, menesztette Détári Lajost (Dömének már akkor sem volt szerencséje a taljánokkal...), aki pedig a hetedik helyre vezette a Kispestet, ami a klub múltját tekintve nem nagy eredmény, de abban az időben, amikor az élmezőny helyett az alsóházban kellett keresni a piros-feketéket, a drukkerek értékelték ezt a hetedik helyet is. Pinit már a kezdetekben fura fazonnak tartották, nagy vagyona ellenére folyton egy erősen kopott farmerban és ingben mászkált, parkolási stílusát pedig a Bozsik-stadionban lévő autók bánták.

Hogy az új tulajdonossal nem lett sikeresebb a csapat, azt jól mutatja, hogy ősszel Fitos József és az örök beugró, Szurgent Lajos is megfordult a kispadon, aztán télen Őze Tibor vette át az utolsó helyen álló brigádot, és az alapozásnál a fitneszguru Schobert Norbert is besegített, hogy minél jobb formába kerüljenek a kispesti focisták.

Hiába érkezett a csapathoz azonban többek között a jelentős élvonalbeli rutinnal rendelkező Hrutka János vagy Erős Károly, Őze, majd később Duró József sem tudott csodát tenni, így története során először búcsúzott az első osztálytól a kispesti klub.

Forrás: MTI

A búcsú után elég viharos nyár következett, játékosok jöttek-mentek, távozott a klubnál menedzserként dolgozó egykori MLSZ-elnök, Kovács Attila is, akivel nem sikerült túl szépre a szakítás, szurkolók, futballisták és a Pini, Kiss Zsolt tulajdonos duó is felvonult a házánál, mert nem akart lemondani a tulajdonrészéről, végül azonban sikerült vele is megállapodni, és a játékosokat is kifizetni, negyedéves késéssel...

Az NB I/B-re már új névvel és címerrel készült a csapat, Kispest-Honvédból Budapest Honvéd lett, a tulajdonosok egyrészt talán abban bíztak, hogy így vonzóbb lesz a klub a szponzorok számára - de azok továbbra sem taposták egymás lábát a XIX. kerületi egyesület titkárságán -, másrészt pedig Kovács Attila kigolyózása indokolta a névváltást, mivel ő az ígért 90 millió forint helyett csak 20 milliót tett be a közösbe.

Az új vezetőedző Gálhidi György lett, a csapatnál pedig az új fiúk közé tartozott többek között Horváth Péter, Keller József, Vén Gábor, Dobos Attila és Budovinszky Krisztián, elment a Bárányos, Torghelle, Hercegfalvi trió, maradt viszont a külföldről és belföldről egyaránt csábított Vadócz.

Miközben a csapat szépen menetelt a másodosztályban, a stadion továbbra is katasztrofális állapotban volt, omlott a vakolat, a padokra nem lehetett leülni, hacsak nem akart szakadt nadrággal hazamenni az illető, a vécében pedig csak gumicsizmában lehetett biztonságosan közlekedni. Pini ugyan szerette volna ingyen megszerezni a stadion kezelési jogát a Sportfóliótól, de nem járt sikerrel, később a kispesti önkormányzattal is vitába keveredett, aminek az lett a vége, hogy melegebb éghajlatra küldte a polgármesterasszonyt. A szurkolók viszont mindent megtettek a klubjukért, labdákat vettek, honlapot működtettek, fizették a téli edzőpályákat, takarították a stadiont, nélkülük még siralmasabb lett volna a helyzet.