Henrytól félt, Kinder tojással ünnepelt az Arsenal új vezére

Az Arsenal FC-t sokan temették Thierry Henry nyári távozása után, de az Ágyúsok jól kezdték a szezont, és egyelőre veretlennek mondhatják magukat. A csapat egyik vezéregyénisége Francesc Fabregas, aki alig múlt húszéves, de már a gárda egyik legrutinosabb játékosának számít, és az előző szezonban a szurkolók az együttes legjobbjának választották meg.

- Még csak húsz éves, de már több mint száz bajnokin szerepelt az Arsenalban...
- Számomra is hihetetlen a dolog. 2003 szeptemberében érkeztem meg Londonba, vagyis lassan négy éve, hogy otthagytam a Barcelonát az Arsenal kedvéért. Akkor még csak 16 voltam, és azóta rengeteg dolog megváltozott. Amikor az első gólomat megszereztem a Wolverhampton Wanderers ellen 2003-ban, akkor egy pohár kólával és egy Kinder tojással ünnepeltem...

- Thierry Henry távozása a legnagyobb változás?
- Thierry a legjobb játékos, akivel valaha is együtt futballoztam, ez nem is lehet kérdéses. De számításba kell venni egy másik tényezőt is. A személye különleges jelentőséggel bírt, amikor megérkeztem a klubhoz, felnéztem rá, és szinte féltem tőle. Ha a pályán megkaptam a labdát, akkor úgy éreztem, hogy csak neki passzolhatok. Hiszen ő volt a legjobb, nem igaz? Egy idő után már ő figyelmeztetett, hogy nem kell mindig őt választanom, és ezután a teljesítményem is feljavult.

- A játéka miben változott meg az érkezése óta?
- Az átlagosnál keményebben futballozó csapatok ellen, mint mondjuk a Bolton Wanderers vagy a Blackburn Rovers, eleinte nem nagyon ment a játék. Hozzá kellett szoknom, hogy az ellenfelek fizikálisan rendkívül erősek, és ez majdnem két évig tartott. Manapság viszont már én sem húzom vissza a lábam egy keményebb belépőnél, és szükség esetén magam is odalépek. A pályán mindig magabiztosnak kell mutatkozni, még ha az ember belül másként is érez.

- Önt is hívták Spanyolországba, mégpedig a Real Madrid. Nem merült fel önben a távozás gondolata?
- Nem, mindig is tudtam, hogy maradok. Főleg Thierry távozása után, mert éreztem, hogy a személyem még fontosabb lett a csapat számára. Az, hogy Henry már nincs itt, különleges kihívás nekem és az együttesnek is - bebizonyíthatjuk, hogy az Arsenal eredményessége nem csak tőle függött. Természetesen egy ilyen klasszis minden csapatban űrt hagy maga után, de a jelenlegi keret is képes kiváló eredményekre és sikerek elérésre.

- Arsene Wengernek, illetve a szerződéshosszabbításának ebből a szempontból nagy szerepe van?
- Természetesen. Én biztos vagyok benne, hogy a mester hamarosan új kontraktust ír alá. Szerintem azért fog maradni, mert tudja, hogy az Arsenal nem lenne ugyanaz nélküle. Wengernek személy szerint nagyon sokat köszönhetek. Az első években sohasem helyezett rám nagy felelősséget, és rengeteget tanultam tőle. Manapság még többet beszél velem, és olyan nagy tudással rendelkezik, hogy oda kell figyelni arra, amit mond.

- Az elnök, David Dein lemondása sem bizonytalanította el?
- Dein távozásakor szerintem a klubnál mindenki bizonytalan lett, és nem tudom, hogy ennek köze volt-e ahhoz, hogy Thierry elment, de a focistáknak nem szabad túl sokat gondolkozni ilyen dolgokon. Nekünk csak a játékra kell koncentrálnunk, arra, hogy megnyerjük a meccseket. Úgy vélem, hogy a csapat most nagyon együtt van, és határozottan az az érzésem, hogy ebben a szezonban elhódítunk valamilyen trófeát.

- A jelek szerint önnek is állandóan a focin jár az esze.
- A barátnőm, Carla szokott is veszekedni velem emiatt, mert megesik, hogy otthon a szabadidőmben mondjuk két holland középcsapat bajnokiját nézem, vagy egy olyan meccs ismétlését, amit már vagy ötször láttam. Állandóan csak a futball... De ebből a szempontból nem változtam, mindig is csak a labdarúgás érdekelt.

- A barátnője mióta él együtt önnel?
- Az első két és fél évben Philippe Senderosszal együtt egy ír hölgynél laktam Londonban - őt minden hónapban meg szoktam látogatni. Az elmúlt másfél évben költöztem saját lakásba a barátnőmmel, aki itt tanult Angliában, de most vissza kellett mennie Spanyolországba, hogy befejezze tanulmányait.

Forrás: The Guardian