Vágólapra másolva!
A spanyol másodosztály végeredményét nézegetve az ember ugyanazt érezheti, mint egy évvel korábban: a három feljutó közül kettő kiléte nem meglepetés, a harmadiké viszont annál inkább. Tavaly a CD Numancia és a Levante UD tartozott előbbi, a Getafe CF pedig utóbbi kategóriába, az idén pedig már a rajt előtt sejteni lehetett, hogy a Celta Vigo és a Deportivo Alavés ott lesz az élcsoportban, a Cádiz menetelésére azonban senki sem számított.

Mi, magyarok a nyolcvanas évek kiváló kapusa, Szendrei József révén már régóta ismerjük Cádiz városának és futballklubjának nevét, hiszen a népszerű Pepe évekig védett az együttesben, de a világon aligha örvend túlzott népszerűségnek.

A következő évben azonban megismerik majd, hiszen a kék-sárgák - csodák csodájára - feljutottak az élvonalba, ráadásul úgy, hogy meg is nyerték a Segunda División küzdelmeit! Méghozzá óriási csatában. Hogy mekkora volt a harc a feljutásért és a helyezésekért, az a bajnokság végeredményére pillantva is azonnal látható: az első három helyezett azonos pontszámmal végzett, a negyedik mindössze három, de az ötödik helyezett is csupán öt ponttal maradt le tőlük és egyben az élvonalról.

Ismerkedjünk meg egy kicsit a bajnokcsapattal: a Cádiz sikere a szakértők többsége szerint nem a sztárok, hanem a csapategység és a munka diadala, ami elsősorban a vezetőedzőnek, az uruguayi Víctor Esparragónak köszönhető. A 61 esztendős szakember meglehetősen hamar megtalálta ideális kezdő tizenegyét, és azon csak sérülés vagy eltiltás esetén volt hajlandó változtatni.

És szerencséjére ez sem fordult elő túl gyakran, hiszen a 42 fordulós bajnokságban a házi gólkirály, az összesen 13-szor eredményes Sesma minden találkozón szerepelt, de csupán két összecsapásról hiányzott Armando, Manolo Pérez és Oli is, valamint 39 alkalommal lépett pályára Pavoni, De Quintana, Paz és Varela. Ez összesen nyolc játékos, ők a találkozók több mint 90 százalékán szerepeltek!

A már említett Sesmán kívül érdemes kiemelni még két csatár produkcióját, hiszen Oli kilenc, Pavoni pedig nyolc alkalommal volt eredményes a szezon során. A játékot az egykoron a Sturm Graz színeiben a Bajnokok Ligájában is szerepelt uruguayi Andrés Fleurquín szervezte, mégpedig a jelek (és a tudósítások) szerint igen jól. A Cádiz lőtte a legtöbb gólt a mezőnyben (összesen 68-at), és kapta a legkevesebb találatot is (30-szor rezdült csupán a hálója), feljutása tehát bár meglepőnek nevezhető, érdemtelennek korántsem.

A második helyen a Celta Vigo végzett, amelytől egyértelmű elvárás volt az azonnali feljutás kiharcolása a tavalyi szégyenteljes kiesés után. A 2004 márciusában még az Arsenal FC ellen Bajnokok Ligája-nyolcaddöntőben szerepelt klub kerete ráadásul nem is gyengült olyan jelentősen, mint amire számítani lehetett, így Fernando Vázquez vezetőedzőnek nem volt különösebben nehéz dolga, hiszen építhetett a tavalyi magra.

Pinto kapus, a védelemben Sebastián Méndez, Eduardo Berizzo és Sergio, a középpályán Giovanella és Ángel, a csatárok közül pedig Juan Sánchez és Jandro maradt, ráadásul nyáron csatlakozott hozzájuk az uruguayi Néstor Canobbio, a portugál Nuno Capucho, a görög Zizisz Vrizasz és az argentin Facundo Sava. Ez az állomány magasan kiemelkedett a másodosztály mezőnyéből, így nem a feljutás keltett meglepetést, inkább az, hogy ezt nem sikerült már hónapokkal a zárás előtt kiharcolni.

De a lényeg, hogy végül sikerült, nem kis részben Jandro 12, Canobbio tíz és Vrizasz nyolc góljának, valamint a 42 mérkőzésen csupán 38 gólt kapott védelem egyenletes teljesítményének köszönhetően. Ha a keret nagy részét sikerül együtt tartani (az egészet már biztosan nem, hiszen Jandro nem sokkal a feljutást követően a szintén újonc Deportivo Alavéshez igazolt), és nem következik be csoportos formahanyatlás vagy sérüléshullám, a Celtának nemhogy kiesési gondjai nem lesznek a következő szezonban, de jó esélye lesz arra, hogy a középmezőny stabil tagja legyen.

A harmadik helyen tehát a Deportivo Alavés végzett, amely szintén együtt tudta tartani egykori élvonalbeli keretének zömét a második vonalban, így nem sok kétség fért feljutásához. Jesús Gómez vezetőedző csapatában ott volt a két évvel ezelőtti garnitúrából Óscar Tellez (aki még a 2001-es UEFA-kupa-döntőn is szerepelt az együttesben), Edú Alonso, Martín Astudillo és Rubén Navarro, melléjük pedig érkezett Óscar Bonano kapus, valamint Enrique de Lucas, David Sánchez, Bodipo és Nené, ilyen kerettel pedig óriási kudarcnak számított volna, ha nem sikerül az első háromban végezni.

Sikerült, igaz, csak nagyon nehezen, ugyanis a szezon hajráját alaposan lelazsálta a csapat, s ez majdnem az élvonalbeli tagságába került. A harmadik hely azért meglett, amit az Eibar, a Recreativo de Huelva és a Real Valladolid hívei bánhatták leginkább, ugyanis ez a három csapat végzett közvetlenül a három feljutó mögött. A másodosztálytól a Terrassa, az UD Salamanca és a Pontevedra búcsúzott.

A bajnokság végeredménye

1.Cádiz42 2113868-3076
2.Celta Vigo4222101055-3876
3.Deportivo Alavés422371262-4776
4.Eibar422013953-3973
5.Recreativo Huelva421914948-3271
6.Real Valladolid421891556-5663
7.Gimnastic Tarragona4216121449-4560
8.Xerez4214171139-3659
9.Sporting Gijón4215121541-3957
10.Elche421691751-5257
11.CD Tenerife4213181142-4557
12.Real Murcia421591840-5254
13.Polideportivo Ejido4212161441-4552
14.Almeria4213121736-4451
15.Lleida4213111846-5450
16.Racing Ferrol4212131755-5449
17.Málaga CF B4212121833-5148
18.Ciudad Murcia4210171549-5747
19.Córdoba4212102043-5246
20.Pontevedra4210141850-6044
21.UD Salamanca421282250-6144
22.Terrassa421282245-6344


A góllövőlista élmezőnye:
26 gólos:
21 gólos:
20 gólos:
18 gólos:
17 gólos:
16 gólos: