Vágólapra másolva!
A Kupagyőztesek Európa Kupája ugyan már hat éve megszűnt, de azért az országos kupasorozatoknak sok helyen még mindig megvan a presztízsük, nem utolsósorban azért, mert a győztes kvalifikálja magát a nemzetközi porondra - ha nem is a KEK, hanem az UEFA-kupa mezőnyébe. Összeállításunkban azon európai országok kupasorozatainak döntőjéről számolunk be, ahol őszi-tavaszi rendszerben futballoznak.

A hagyományoknak megfelelően természetesen jó néhány országban született meglepetés a kupadöntőben. A belgáknál a bajnokságot nagy fölénnyel megnyert FC Bruges a kupa fináléjába is bejutott, és a bajnokcsapattól mindenki sima győzelmet várt a pontvadászatban csupán a kilencedik helyen zárt Germinal Beerschot ellen, azonban a bruges-iek meglepően gyengén futballoztak, és teljesen megérdemelten kaptak ki. A Germinal az első félidőben Karel Snoeckx góljával szerzett vezetést, amit a második játékrész elején Gert Verheyen kiegyenlített, de csak egy percig volt ismét döntetlen az állás, mivel Kris de Wree megint a kiscsapatot juttatta előnyhöz, és a Beerschot már nem is engedte ki a kezéből a győzelmet.

Portugáliában is elmaradt a duplázás, pedig a Benfica hívei szinte biztosra vették, hogy a bajnokság megnyerése után a kupadöntőben a Vitória Setúbal nem lehet komoly ellenfél. A lisszaboniaknál hiányzott a sérült brazil középhátvéd, Luisao, de Giovanni Trapattoni gárdájától így is mindenki biztos győzelmet várt. A mérkőzés ennek megfelelően is kezdődött, elvégre Geovanni már a negyedik percben tizenegyest harcolt ki, és a büntetőt Simao Sabrosa gond nélkül értékesítette. A Setúbal azonban a kapott gól ellenére sem omlott össze, a 25. percben egy kapu előtti kavarodást követően egyenlített, és a hajrában Albert Meyong találatával a győzelmet is megszerezte. Trapattoni az utolsó negyedórára hiába küldte be az angolai Pedro Mantorrast és a szerb Andrija Delibasicsot, a Benfica négy csatárral rohamozva sem tudott gólt szerezni. A döntőt egyébként Lisszabonban rendezték ugyan, de nem a Benfica otthonában, az Estádio da Luzban, hanem az Estádio Nacional do Jamorban.

Horvátországban is a duplázást akadályozta meg a kupagyőztes, és ez már csak azért is meglepetésnek számított, mert déli szomszédunknál két mérkőzésből állt a finálé, ami általában nem kedvez az esélytelenebb csapatoknak. Ráadásul az NK Rijeka az első felvonásban csak sovány, egygólos előnyt tudott szerezni a bajnok Hajduk Splittel szemben, és a splitieknek idegenben is sikerült betalálniuk, vagyis minden jel arra mutatott, hogy megszerzik a trófeát. A visszavágón aztán jött a szenzáció: a rijekaiak ugyanis Splitben is nyerni tudtak, mégpedig a román Dumitru Mitu találatával, aki egykoron a Hajduk ősi riválisánál, a Dinamo Zagrebnél is futballozott. Nem sokkal a gól előtt a hazaiak középpályása, Niko Kranjcar kis híján betalált, de lövése a felső kapufáról pattant a mezőnybe - a sors úgy akarta, hogy a Rijeka legyen a győztes, története során először.

A délszlávoknál maradva, Szerbia és Montenegróban is nagy meglepetést okozott a kupagyőztes kiléte. Az eldöntőben megrendezett Crvena Zvezda-Partizan Beograd belgrádi derbit tartották az előre hozott finálénak, és mivel azt a Zvezda nyerte meg, százból 99 fővárosi fanatikus a Vörös Csillag kupagyőzelmére fogadott volna. Ez esetben azonban a maradék egynek lett volna igaza, mert a döntő másik résztvevője, a szintén belgrádi Zseleznik hódította el a trófeát, és ezzel története legnagyobb sikerét érte el. A Zvezdából ugyan öt alapember is hiányzott sérülések és eltiltás miatt, de így is fölényben játszott, a helyzeteket azonban sorra kihagyta. Amikor aztán 12 perccel a vége előtt a Zseleznik focistája, Zoran Djuraskovics piros lapot kapott, úgy tűnt, végképp eldőlt a kupa sorsa, bár a Zvezda sehogyan sem tudott betalálni. Az utolsó percben aztán jött a nagy fordulat: a Zseleznik a jobb oldalról ívelhetett középre szabadrúgást, és Dejan Radjenovics a hálóba fejelte a labdát. A középkezdésre már alig volt idő.