Vágólapra másolva!
Amennyiben a jövő évi labdarúgó-világbajnokság főpróbájának tekintjük a Konföderációs-kupa küzdelmeit, akkor az elődöntők alapján elmondható, hogy a 2006 júniusi torna nagy valószínűséggel a latin-amerikai csapatok dominanciájának a jegyében fog lezajlani.

Az öt földrész mértékadó válogatottjait felvonultató Konföderációs-kupán a két csapattal jelen lévő öreg kontinens erejéből mindössze egy "bronzmeccses" résztvevőre futotta. A vendéglátó németek derekasan hajtottak a csoporton belüli mérkőzéseken: a legtöbb gólt (9) lőtték, lepipálva az argentin (8) és a brazil (5) együttest. Igaz, a védelmük is meglehetősen "gólképesnek" bizonyult: a három csoportmérkőzésen és az elődöntőben összesen nyolcszor zördült meg a német háló. Márpedig meccsenként átlag két beszedett góllal egyetlen csapatnak sem lehetnek vérmes reményei a jövő évi világbajnokságon.

A FIFA ranglistáján 19. német együttesnél hét hellyel előrébb sorolt görögök még gyengébben muzsikáltak a tornán. Az egy évvel ezelőtt hatalmas meglepetésre Európa-bajnoki címet szerző gárda finoman szólva is kiábrándítóan játszott. Mindennél többet mond az a tény, hogy a három csoportmérkőzésen egyetlen gólt sem tudtak lőni: 0:4-es gólaránnyal és egyetlen árva pontocskával végeztek a B csoport utolsó helyén. Otto Rehhagel edzőt a vb-selejtezők döcögős teljesítménye alapján (a hellének legföljebb másodikok lehetnek a csoportjukban a már biztos győztes ukránok mögött) sokan támadják, alapos fiatalítást követelve. Tény, hogy a 22-es keretből kilencen elmúltak 30 évesek, ám a német mester szerint a fiatalok között nem akad a posztjukon náluk jobb játékos.

A görögökkel ellentétben a Konföderációs-kupa pozitív meglepetéséről a japánok gondoskodtak. A brazil edző, Zico által vezényelt együttes minden tagja fantasztikus technikai és fizikai képességekkel rendelkezik. A görögök legyőzése és a brazilok elleni döntetlen (utóbbi meccset kis szerencsével meg is nyerhették volna Nippon fiai) abszolút megérdemelt volt. Az együttes a három évvel ezelőtti vb óta óriásit fejlődött. Részvétele a 2006. évi világbajnokságon már bizonyos - miként az is, hogy minden ellenfelüknek nagyon fel kell kötni majd Németországban azt a bizonyos alsóneműt...

A viadal elődöntőjébe három csapatot delegáló amerikai földrész feladta a leckét Európának. Mindenekelőtt Mexikó okozott szenzációt Brazília (megérdemelt) legyőzésével és az elődöntőben Argentína ellen mutatott bravúros helytállással. Az argentinoknál átlagban legalább 10 centiméterrel alacsonyabb közép-amerikaiak gyorsasággal, ügyes helyezkedéssel képesek voltak ellensúlyozni fizikai adottságbeli hátrányukat. A jövő évi vb-n tehát feltétlenül számolni kell Mexikóval.

A Konföderációs-kupa döntőjébe Brazília és Argentína jutott - az a két dél-amerikai válogatott, amely toronymagas esélyese a jövő évi vb-nek is. A brazilok ezúttal kissé halványabbak voltak a szokásosnál: a görögök ellen még "villogó" Adrianót és Robinhót a mexikói és a japán védelem semlegesíteni tudta, és Ronaldinho sem tudott úgy bűvészkedni, ahogyan azt megszoktuk tőle. Ezzel együtt a sárga-kék mezes legénység - ha jó napot fog ki - a világ bármely válogatottját képes több góllal legyőzni. Kérdés, hogy 2006 júniusában hányszor lesz "jó napjuk" a braziloknak.

Június elején Buenos Airesben éppen nem volt jó napjuk: simán kaptak ki 3-1-re vb-selejtezőn Argentínától. A tornára nem jött el Crespo és Ayala sem, itt volt viszont a gólkirályi cím várományosa, a mindössze 14-szeres válogatott Figueroa, aki az elődöntőben a torna legjobb kapusának, a mexikói Sáncheznek rúgott "kötény" góllal múlhatatlan érdemeket szerzett az argentin csapat döntőbe jutásában.

José Pekerman edző a tornán arról panaszkodott, hogy fiai "fáradtak". Ennek dacára eljutottak a döntőig. Ha pedig jövőre - a most otthon hagyott sztárokkal kiegészülve - kipihenten szállnak harcba a németországi vb-n, akkor könnyen bekövetkezhet az, ami eddig csupán egyszer fordult elő a labdarúgó világbajnokságok 55 éves történetében. Az, hogy Európában rendezett tornán nem európai válogatott szerzi meg az aranyérmet. A precedens Brazília nevéhez fűződik, amelynek gárdája az 1958-as svédországi eseményen (a két Santossal, Vavával, Garrinchával és a 17 éves Pelével) 5-2-re legyőzte a házigazda svéd válogatottat. Az ellenkezőjére, hogy európai gárda nyert volna vb-címet Európán kívül rendezett világbajnokságon, eddig még nem akadt példa.