Vágólapra másolva!
Kiss László immár öt éve edzősködik a Maldív-szigeteken, az utóbbi másfél évben Vilingili szigetén irányította a Club Valencia együttesét. Nem is sikertelenül: bajnoki címet, Maldív-kupát és ligakupát nyert csapatával a budafoki tréner, aki - bár az  indonéz válogatott kispadját is elfoglalhatná - mégis újra a magyar labdarúgásban szeretne dolgozni.

"Naponta kétszer kocogok lent a budafoki Duna-parton, ezzel töltöm az időmet, no meg szervezkedéssel, hiszen - még ha számtalanszor elgáncsoltak is az utóbbi években - mégiscsak vissza akarok térni a magyar futballba" - magyarázta Kiss, aki 1994-ben a finn Martti Kuuselával vezette bajnoki címre a Kispest csapatát, legutóbb pedig 2002-ben négy hónapig a Vasas együttesénél dolgozott - azóta nincs helye a magyar futballban.

- Miért jött haza? Nem szereti a Maldív-szigeteket?
- Imádok ott lenni, de még nagyobb a honvágyam. Most is hívnak Indonéziába szövetségi kapitánynak, de nem hiszem, hogy elfogadom az ajánlatot, végre idehaza szeretnék dolgozni.

- Van ennek realitása?
- Van, néhány barátommal ezen dolgozunk. Klubigazgatóként, szakmai vezetőként is el tudom képzelni magamat.

- Beszéljen a maldív klubcsapatáról!
- A Club Valencia mindent megnyert irányításommal, amit csak meg lehet nyerni arrafelé. Bejutottunk az ázsiai Bajnokok Ligájába, s öt pontot szereztünk abban a csoportban, amelyben a szingapúri, a hongkongi és a malajziai bajnok szerepelt. Utolsó meccsünkön idegenben megvertük a malajziai bajnokot, ez akkora szenzáció volt, hogy még a CNN is beszámolt róla.

- Milyen szinten futballoznak a játékosai?
- Változó. Itt van például a 19 éves Dagande, aki természetesen a válogatottnak is a gólzsákja, ő volt az ázsiai vb-selejtezők első körének gólkirálya. Óriási tehetség a fiú, ha eljönne Magyarországra, két kézzel kapkodnának utána. Csakhogy a maldív labdarúgók nem nagyon mozdulnak, gátlásosak idegenben, rendszerint csak hazai környezetben képesek a tudásuk legjavát nyújtani.

- Nem nagy a hőség arrafelé, lehet ott futballozni?
- Most kánikula tombol Pesten, de ez semmi a maldívi hőséghez képest. Délután négykor kezdődnek a bajnoki meccsek, a Valenciának a legjobb az erőnléte a bajnokságban, ezért amíg 40-45 fokos meleg van, általában elhúzunk az ellenféltől. Fél hat tájban, amikor csillapodik a hőség, fel szokott jönni a rivális, de általában nincs már annyi idő, hogy kiegyenlítsen. Ilyen a forgatókönyv...

- Mire jutna a Valencia a magyar NB I-ben?
- Talán bent maradna, de azt garantálom, hogy az NB II-t megnyerné!

Ch. Gáll András