1996: Gascoigne csodagóllal eldöntötte a brit derbit

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt június 15-én!

1996-ban ezen a napon fejeződött be az Európa-bajnokság két csoportjában a második kör. A kontinenstornán az A és a B jelű kvartettben játszottak mérkőzéseket, Londonban a házigazda Anglia az ősi ellenfél Skócia, Leedsben pedig Franciaország Spanyolország ellen lépett pályára.

Korábbi visszapillantásunk (június 8.) óta az A csoportban két összecsapást rendeztek (Hollandia-Skócia 0-0, Svájc-Hollandia 0-2), a B-ben pedig három 90 percre került sor (Spanyolország-Bulgária 1-1, Románia-Franciaország 0-1, Bulgária-Románia 1-0).

Mai kutatásunk fókuszában a két brit válogatott randevúja áll, így a leedsi 90 percről elég annyi, hogy Youri Djorkaeff (48. perc), illetve José Luis Caminero (85.) góljaival 1-1-es döntetlenre végződött.

Az Eb második, Wembleybeli mérkőzésének résztvevői egyaránt döntetlent játszottak az első körben, de a két pontosztozkodás között óriási volt a különbség. A házigazdák egy előre betervezett győzelmet morzsoltak le egy pontra, míg örök riválisuk a skótok, egy kudarcnak indult valamiből szereztek egy bravúrpontot a hollandok ellen.

Akármi is történt pár nappal korábban az most nem számított, mindkét félnek egy győzelem már az esetleges továbbjutást jelenthette volna. A világ egyik legnagyobb múltú válogatott rivalizálására ismét dugig telt a Szentély, magába foglalva körülbelül tízezer skót vendégszurkolót is. Az angolok nem változtattak a csapatukon, míg Craig Brown a hollandok elleni két cseréjét csapatban tartotta, az akkor kezdett Scott Booth és Kevin Gallacher rovására.

Pierluigi Pairetto kezdést jelző sípszavára a brit értékrendben kiváló jelzőt érdemlő csörte kezdődött, a hagyományos szigetországi stílusjegyekkel felruházva. Minden megtett méterért élethalálharc folyt, szikráztak a stoplik, öt percen belül átnedvesedtek a mezek, lelapultak a gondosan belőtt frizurák.

Európai értelemben véve helyzetet azonban nem láthattunk az első félidőben, bár ezen nem volt érdemes csodálkozni hiszen a spanyol-bolgár találkozóhoz hasonlóan ezen az összecsapáson is számtalan "polgárháborúra" került sor, mint például az Alan Shearer-Colin Hendry (Blackburn Rovers), a Teddy Sheringham-Colin Calderwood (Tottenham Hotspur) vagy a Paul Gascoigne-Stuart McCall (Rangers FC) párharc.

Gondoljunk csak bele, milyen cselt eszelhetett volna ki Shearer Hendry ellen, akivel talán azokban az években több időt töltött együtt mint a családjával, vagy az amúgy szenzációsan fejelő Sheringham hogyan bólinthatta volna le Calderwoodot, aki úgy ismerte londoni társa fejjátékát, mint egykoron Rockenbauer Pál a magyar turistaösvényeket.

Érdekes módon a svájciak ellen remekül kezdett Darren Anderton és Steven McManaman sem tudta meghúzni a széleket, hiszen ugyanabban a felfogásban játszó ellenfeleik remekül őrizték a területeket. Fordulás után hamar fellélegzett az egész ország és Anglia szerte a fogadóirodák, hiszen Shearer megszerezte a vezetést.

Gary Neville jobboldali beadása átszállt a védők fölött, ahol Shearer érkezett négy méterről leadott fejesével kapitulálásra kényszerítve a hollandok ellen csodát művelt Calderwood-Andy Goram-Hendry háromszöget. A 75. percben Gordon Durie játszott főszerepet, a 16-oson belül Tony Adamsszel szemben feláldozta a bokáját is, az Arsenal FC középhátvédje pedig nagy butaságot elkövetve oda is pakolt egyet.

Tizenegyes! A büntetőt a csapatkapitány Gary McAllister nagy erővel lőtte bele az elvetődő David Seaman kezébe! Némelyik skót még ki sem heverte a sokkot, jött Gascoigne és szenzációs góljával mindent eldöntőtt. Az Andertontól kapott labdát a 16-oson belülre érve esernyőcsellel átemelte Hendry felett, majd kapásból a torna legszebb gólját lőtte Goram kapujába.

Dévényi Zoltán