Vágólapra másolva!
Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt június 8-án!

1996-ban ezen a napon kezdődött a X. Európa-bajnokság. A nyitómérkőzésen a házigazda Anglia Svájc válogatottjával találkozott, az A csoport és a torna első találkozójára a londoni Wembleyben került sor.

A két tizenegy már tavaly novemberben meccselt egymással a mostani mérkőzés helyszínén barátságos keretek között. Akkor az angolok 3-1-re legyőzték a helvéteket, így nem volt ember, aki ne bízott volna a házigazdák sikeres rajtjában. A kezdeti agilis angol attakban nagyon fontos szerepet kapott a két fiatal középpályás, Darren Anderton és Steve McManaman, akik az első negyvenöt percben valósággal megrongálták a Wembley szent gyepének öt-öt méter széles oldalvonal melletti területét.

Öröm volt nézni, hogy van a földkerekségen még olyan válogatott, amelynek támadói tisztában vannak azzal, hogy a futballpálya 64 méter szélességgel bír és az oldalvonalak menti terület nem tabu. Ez a felfedezés okozta, hogy az első félidőben bizony volt dolga a svájci retesznek, szusszanásnyi időt csak Kubilay Türkyilmaz néhány veszélyes megmozdulása eredményezett.

A félidő közepén tombolhatott először a 76 567 néző, amikor az angol gólkirály, Alan Shearer a Paul Ince-től "lesecskén" kapott labdát lőtte Marco Pascolo kapujának bal alsó sarkába. A ligában évi 30 gól felett termelő blackburni csatárnak ez volt a hatodik válogatottbeli találata, amelyet bizony hosszú szünet előzött meg, hiszen az ötödik 1994 szeptemberében esett. David Seaman kapuja előtt a 41. percben alakult ki a legveszélyesebb szituáció, amikor Türkyilmaz sokadik jó megmozdulása után Marco Grassi három méterről - igaz, védőkkel a nyakán - a felső lécre pattintott.

Fordulás után Terry Venables csapata bemutatta a Futball agóniája című, cseppet sem szórakoztató bohózatát, melynek gondolati lényege az volt, hogy a 20-30 évvel ezelőtti hőskori brit futball ismérveit átplántálták az ezredforduló zakatoló futballjába. Hogy a közönség nem füttykoncerttel fogadta az időutazást, annak csak a sovány előny volt az oka.

A svájciak beleerősítettek, jött Stéphane Chapuisat és Marcel Koller, feljavult Ciriaco Sforza, ezzel egy csapásra fordult a kocka. A hazaiak képtelenek voltak megismételni első félidei lendületes rohamaikat, középpályás soruk jobbára csak a védekezéssel törődött, és a félidő derekán prezentált sorcsere sem hozott új színt az angolok játékába.

Az elkerülhetetlennek tűnő, levegőben lógó egalizáló találathoz is hazai hiba kellett. Gareth Southgate rossz fejesét Stuart Pearce kezezéssel überelte a 16-oson belül, így a spanyol Díaz Vega már futhatott is a mészpont felé.

A brit oroszlán ledöfését a svájciak legjobbja, Türkyilmaz vállalta magára, aki ezzel a találatával már a 20. válogatottbeli góljánál járt. Meglepetésre a döntetlen állás is Artur Jorge tizenegyét bosszantotta jobban, de az utolsó percben Grassi lövését Seaman hárítani tudta.

Anglia-Svájc 1-1 (1-0)
1996. június 8., London
Wembley, 76 567 néző
v.: Díaz Vega (spanyol)
Anglia: Seaman - G. Neville, Adams, Southgate, Pearce, Anderton, Gascoigne (Platt, 76.), Ince, McManaman (Stone, 68.), Sheringham (Barmby, 68.), Shearer
Szövetségi kapitány: Terry Venables.
Svájc: Pascolo - Geiger (Koller, 68.), Jeanneret, Vega, Henchoz, Quentin, Vogel, Sforza, Bonvin (Chapuisat, 67.), Grassi, Türkyilmaz
Szövetségi kapitány: Artur Jorge
gól: Shearer (24.), ill. Türkyilmaz (83. - 11-esből).