1984: először bajnok az Argentinos Juniors

Focirégész nevű sorozatunkban leporoljuk a múlt emlékeit, és felidézzük a mai dátum legemlékezetesebb futballeseményeit. Nézzük, mi történt december 23-án!

1950-ben ezen a napon született azon kevés szakember egyike, akit egy megnyert bajnokság utáni napon menesztettek - Vicente Del Bosque azonban elmondhatja magáról ezt a "bravúrt", pedig őt sohasem lehetett azzal vádolni, hogy hűtlen lett volna a Real Madridhoz. Salamancában látta meg a napvilágot, ám 1969 és 1973 között a madridiak fiókcsapatának számító Castillában kergette a labdát (igaz, kétszer is kölcsönadták, előbb a Córdobának, majd a CD Castellónnak), és 1973-ban került fel az első csapat keretéhez.

Kilenc éven keresztül játszott a madridiaknál, ennyi idő alatt összesen 441 mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 38 gólt szerzett, nyert öt bajnokságot, négy Spanyol Kupát, és 18 alkalommal a címeres mezt is felhúzhatta. Nem volt egy labdaművész, amolyan vízhordónak számított a középpályás-sorban, de mint tudjuk, az ilyen szürke eminenciásokra is nagy szüksége van egy csapatnak. Visszavonulását követően a klub szakmai stábjában kapott szerepet, 1987 és 1990 között a Real Madrid B-nek számító Castilla mestere volt, majd később is az utánpótlás mellett dolgozott, igaz, 1994-ben beugróként vezényelhette a nagycsapatot is.

Amikor 1999 novemberében a gyenge eredmények miatt menesztették John Toshackot, és Del Bosquét nevezték ki a helyére, mindenki biztos volt benne, hogy csak ideiglenes megoldásról van szó, különösen hogy az új trénerrel a Real az első három összecsapásán csak egy pontot szerzett, és 14 forduló után a 16. helyre esett vissza a bajnokságban. Del Bosque azonban maradt és az ötödik helyre hozta fel a csapatot, nem mellékesen pedig megnyerte a BL-t, ezt követően pedig az új elnök, Florentino Pérez elsősorban a sztárok leigazolásával volt elfoglalva.

Szép sorban érkezett Luis Figo, Zinédine Zidane majd Ronaldo, ám Del Bosque képes volt szót érteni a világklasszisokkal, és minden évben hozta az eredményeket: 2001-ben bajnokságot nyert, 2002-ben BL-, majd Világkupa-győzelem, 2003-ban pedig megint bajnoki aranyérem került a vitrinbe. Florentino Pérez azonban a sikerek ellenére váltott - mint később kiderült rosszul -, a portugál Carlos Queirozt szerződtette. Del Bosque egy év pihenés után a nyáron állt ismét munkába, a török Besiktas JK kispadjára ült le.

1984-ben ezen a napon fejeződött be az argentin bajnokság (az ún. metropolitano). A 38. fordulóból egy mérkőzést már pénteken lejátszottak, de a játéknap többi összecsapására vasárnap került sor. Mivel a pontvadászatban 19 klub vett részt, így minden fordulóban egy gárda tétlenségre volt kárhoztatva, az utolsóban a Chacarita Juniors játékosai kaptak szabadnapot. Az már jóval hamarabb eldőlt, hogy az Independiente nem tudja megőrizni bajnoki címét, hiszen a piros-feketékből nagyon sokat kivett a Libertadores-kupa megnyerése, valamint a december 9-én elhódított Interkontinentális-kupa - az utolsó forduló előtt 17 pont volt a különbség a holtversenyben élen álló Argentinos Juniors és Ferrocarril Oeste (a Nacional bajnokság győztese), valamint az Independiente között.

Az Argentinosnak (Diego Maradona egykori egyesületének) jobb volt a gólkülönbsége mint a vasutascsapatnak, így az utolsó 90 percnek nem kisebb tétje volt, mint a bajnoki cím. A Ferro (soraiban a góllövőlista harmadik helyén végzett Alberto Marcicóval, az 1986-ban világbajnok Óscar Alfredo Garréval; valamint a jelenleg az RCD Mallorcát gardírozó, akkoriban védőként funkcionáló Héctor Raúl Cúperrel), a harmadik helyen álló Estudiantes vendégeként lépett pályára, az 1-1-es eredmény pedig azt jelentette, hogy az az elsőségről az Argentinos Juniors-Temperley mérkőzés döntött.

Roberto Marcos Saporiti csapata (a 21 góllal ezüstcipős, 1986-ban szintén világbajnok Pedro Pascullival, José Luis Pavonival, Claudio Daniel Borghival, az 1978-as vb-győztes Jorge Mário Olguínnal) pedig ha nehezen is (1-0), de hozta a kötelezőt, így a klub történetében első ízben lett bajnok! Az élcsoport végeredménye: 1. Argentinos Juniors 51 pont, 2. Ferrocarril Oeste 50, 3. Estudiantes 48, 4. River Plate (a Milliomosok adták a gólkirályt, a 24 találatot jegyzett uruguayi Enzo Francescoli személyében) 43, 5. Racing Club 43, 6. Vélez Sarsfield 42.