Focivilág 2004

A nemzetközi labdarúgóélet 2004-ben leginkább a nyári Európa-bajnokságra koncentrált, de erről külön fejezetben részletesen szólunk, nézzük inkább, mi történt a három másik kontinensviadalon (Copa America, Ázsia-kupa, Afrikai Nemzetek Kupája), az európai topligákban, a kupasorozatokban és az olimpián. 

Sport 2004 - mindet megnézem!

Időrendben haladva az Afrikai Nemzetek Kupájáról kell szólnunk, amelyet a házigazda Tunézia nyert meg, a kupa történetében először. Roger Lemerre csapata Marokkót verte 2-1-re a fináléban, a francia tréner ezzel négy év alatt két gárdát is kontinenselsőségre vezetett, hiszen 2000-ben még a gall nemzeti tizeneggyel győzött az Európa-bajnokságon. A bronzérmet Nigéria kaparintotta meg, a Szuper Sasok közül került ki a torna legjobb játékosa is, Jay-Jay Okocha személyében.

Tavasszal folytatódtak az európai kupasorozatok, és a Bajnokok Ligájában régen látott csillaghullás jellemezte az egyenes kieséses szakaszt. A Manchester United például már a nyolcaddöntőben kiesett (Sir Alex Ferguson együttese pedig a visszavágó utolsó előtti percében még továbbjutásra állt a későbbi győztes Porto ellen), de nem járt sokkal jobban a Juventus sem, amelyet a Deportivo búcsúztatott, vagy a Bayern München, amely nem bírt a Real Madriddal.

A 8 között aztán a visszavágón nagyot bukott a Milan és a Real is (előbbi 4-1-es, utóbbi 4-2-es előnyről indult a második mérkőzésen idegenben), sőt az Arsenal sem jutott be az elődöntőbe, ahol a Monaco, Deportivo, Porto, Chelsea kvartett szállt harcba a trófeáért, érdekesség, hogy a négy klubból egyedül a portugálok mondhatták el magukról, hogy korábban már sikerült elhódítani a legrangosabb európai kupát. Jose Mourinho fiai végül nem hagyták szóhoz jutni a "zöldfülűeket", és a döntőben magabiztosan verték az idény meglepetéscsapatát, a Giuly, Rothen, Morientes trióra épülő Monacót.

Az UEFA-kupában a Valencia és a Marseille játszotta a döntőt, és a mérkőzés az első félidő utolsó percében dőlt el, amikor Mista és Barthez ütközött a 16-oson belül, Collina büntetőt ítélt, ráadásul kiszórta a francia kapust. Vicente beverte a tizenegyest, majd Mista felavatta a Marseille második számú hálóőrét is, ezzel megtört a spanyol gárda hosszú ideje tartó átka, hiszen utoljára 1980-ban nyert nemzetközi trófeát, pedig kétszer is BL-döntőt játszhatott.

Apropó, Valencia. A Turia-parti gárda idén tarolt, hiszen Rafa Benítez vezérletével a spanyol pontvadászatban is Aimarék végeztek az élen, ráadásul az Európai Szuperkupa-döntőben a Porto is fejet hajtott, így három serleg kerülhetett a vitrinbe. A spanyol bajnokságra visszatérve, hiába vezetett sokáig a Real Madrid, a kirakatcsapat végül a dobogóról is lecsúszott, ugyanis az óriási tavaszi menetelést produkáló Barcelona és a kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtó Deportivo leszorította onnan. A bajnokság negatív szenzációját a Celta Vigo okozta, amely a Bajnokok Ligájában nyolcaddöntőt játszhatott, de odahaza nem tudott nagyot dobni, és tizenegy év után búcsúzni kényszerült az első osztálytól.

A Werder Bremen szurkolóinak is tizenegy esztendőt kellett kiböjtölniük, hogy újra bajnokcsapatot ünnepelhessenek. A zöld-fehérek már ősszel is elsőként fordultak, és tavasszal megtartották az előnyüket, ráadásul éppen a legnagyobb rivális, a Bayern München otthonában sikerült bebiztosítani a bajnoki címet. Lisztes Krisztián április 25-ig tevékeny részese volt a brémai sikereknek, akkor azonban keresztszalag-szakadást szenvedett, amiből azóta is lábadozik. Szabics Imre negyedik helyen végzett a Stuttgarttal, és kilenc góllal zárta első Bundesliga-idényét. A Hertha BSC, azaz Király Gábor és Dárdai Pál munkaadója a tizenkettedik helyen fejezte be a szezont, ami bizony csalódást jelentett.

Az angol bajnokság az Arsenalról szólt, amely történelmet írt azzal, hogy veretlenül fejezte be az idényt, ilyenre korábban csak a Preston volt képes, 1888-89-ben. Az Ágyúsok mögött a Chelsea és a Manchester United végzett a dobogón, de jól mutatja Henryék fölényét, hogy a második helyezett Kékek is tizenegy ponttal maradtak el tőlük. A Leeds ugyanakkor éppen ellentétes utat járt be, a yorkshire-iek három éve még BL-elődöntőt játszottak, aztán anyagi gondok következtében sorra adták el legjobbjaikat, így végül elkerülhetetlenné vált a kiesés. Az FA-kupa a Manchester sikerét hozta, a Vörös Ördögök a sorozat meglepetéscsapatát, a másodosztályú Millwallt oktatták a cardiffi fináléban.

Olaszországban a Milan ünnepelhetett, amely elsősorban annak köszönhette története 17. bajnoki címét, hogy Ancelotti rombusz formációjával meglepte az ellenfeleket, másrészt a nagy rangadók közül mindössze egyet adott döntetlenre (a Juventus ellen hazai pályán), az összes többit megnyerte. Remekül szerepelt a Roma is, amely sokáig élen állt, emellett pedig a legjobb védelemmel és csatársorral büszkélkedhetett, hiszen a 68 rúgott és a 19 kapott gól is rekord volt az idényben. A Juventusnál éppen a hátsó alakzattal akadtak gondok, mert a Zebrák kétszer annyi gólt kaptak, mint a Roma, és a hét vereség is soknak bizonyult, így maradt a bronzérem a leköszönő Marcello Lippinek és tanítványainak.

A bajnokságok és a kupaküzdelmek befejeztével került sor az év legnagyobb futballeseményére, a portugáliai Európa-bajnokságra, ahol óriási meglepetésre a görögök vitték haza az aranyérmet, bővebben az Euro2004 foglalkozik a torna történéseivel. Dél-Amerikában is idén nyáron mérkőztek meg a földrész válogatottjai, és a Copa America álomdöntővel ért végét, hiszen Brazília és Argentína csapott össze. A gauchók kétszer is vezettek, ám a 93. percben Adriano, a torna gólkirály kiegyenlített, majd a tizenegyeseket jobban rúgták a brazilok, ezzel a selacao hetedszer lett a kontinens legjobbja. A harmadik helyen Uruguay végzett, Forlánék Kolumbiát nyomták le a kisdöntőben.

Az argentinok az olimpián vigasztalódtak, Tevez vezérletével ugyanis minden ellenfelüket térde kényszerítették Athénban, ráadásul gólt sem kaptak. Az ezüst Paraguayé, a bronz az olaszoké lett. Az Ázsia-kupán a címvédő Japán örülhetett, ráadásul külön emeli a siker értéket, hogy a házigazda Kínát sikerült elporolni a fináléban, amit a kínaiak nem vettek annyira jó néven, zászlóégetés és utcai harcok jellemezték a döntő utáni órákat...

Ősszel megkezdődtek a vb-selejtezők Európában is, egy-két komolyabb meglepetést is feljegyezhettünk (Liechtenstein-Portugália 2-2, Portugália-Oroszország 7-1, Albánia-Görögország 2-1), de az esélyesek egyelőre jól tartják magukat. A topligákban az őszi fordulók elteltével még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de úgy tűnik, hogy Spanyolországban nehéz lesz elkapni a Cruyff-féle Barcelonát idéző katalánokat, Olaszországban Juventus-Milan versenyfutás várható, a németeknél a Bayern, Schalke, Stuttgart hármas, sőt a Wolfsburg vagy a Werder is befuthat, a Premier League-ben pedig a Chelsea trónfosztásra készül Jose Mourinho vezetésével.

A Bajnokok Ligájában kialakult a legjobb 16 mezőnye, és a sorsolás után dörzsölhették a kezüket a semleges szurkolók, hiszen a Bayern-Arsenal, az Inter-Porto, a Manchester-Milan, a Real Madrid-Juventus és a Barcelona-Chelsea párosítás is csúcsfutballt ígér. Az UEFA-kupában most debütált a csoportkör, és az olaszok valószínűleg nem őriznek kellemes emlékeket az új találmányról, mert csak a Parma került be a legjobb 32-be, a Lazio elbukott, ugyanígy járt a Rangers és a Bruges is.

A jokohamai Világkupa-döntőben utoljára találkozott egymással Európa és Dél-Amerika legjobbja (jövőre már a korábban kipróbált klubvilágbajnokság váltja), azaz a Porto és a Libertadores-kupát a Boca Juniors ellen tizenegyesekkel elhódító kolumbiai Once Caldas. A portugálok már a rendes játékidőben is jobbak voltuk, erről árulkodik a négy kapufa is, végül büntetőkkel győztek,és így összejött a póker, a bajnokság, a BL és a Portugál Szuperkupa után az Interkontinentális-kupa is a birtokukba került.

Az év végén a szokásos egyéni díjak kerültek előtérbe, a France Football Aranylabdáját a Milan ukrán gólvadásza, Andrij Sevcsenko nyerte, a Barca két ásza, Deco és Ronaldinho előtt. A mosolygós brazil cselgép a FIFA-díjával vigasztalódhatott, Seva itt harmadik lett, a képzeletbeli ezüst Henrynak jutott.