Vágólapra másolva!
A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Az Észak-Görögországban található Széresz városában született, és a helyi Sztrimonikoszban kezdett el futballozni. Tizenhét esztendős volt, amikor 9200 eurónak megfelelő összegért leigazolta őt az élvonalban szereplő Arisz Szaloniki, és bemutatkozása nem is sikerült rosszul: első idényében kilenc találkozó alatt kétszer volt eredményes.

A következő bajnokságban sem ment neki rosszul a játék, fél év alatt négy gólig jutott, ám ennek ellenére kölcsönadták az Athinaikosznak, ahol egyszer talált be az ellenfelek hálójába. Miután visszakerült az Ariszhoz, majd egy éven keresztül nem találta góllövő cipőjét, ám a 2000-2001-es idényben jó formába lendült, ebben a szezonban nyolc találatot ért el, és bekerült a válogatott keretbe is.

A Werder már ekkor szerette volna leigazolni, a játékossal sikerült is megegyezni, de az Arisz elnöke az utolsó pillanatban ismét megemelte a vételárat, így a németek elálltak a szerződéstől. Hariszteasz viszont csak úgy volt hajlandó új kontraktust aláírni Szalonikiben, ha abban szerepel, hogy milyen összegért engedik el, így az idén nyáron már semmi akadálya nem volt annak, hogy aláírjon a brémaiakhoz. A Werder hárommillió eurót fizetett érte, és első németországi idényében nem is lehetett rá panasz, kilenc találatot szerzett. Később azonban csereembernek lett belőle.

A tavaszi szezonban csak kiegészítő embernek számított a Werdernél, a pazar formában futballozó Alíton, Klasnic csatárduó egyik tagját sem tudta kiszorítani a kezdő tizenegyből. Így aztán csak elvétve lépett pályára: az év első felében a Bundesligában mindössze kilencszer vetették be, és mindannyiszor csere volt, egyszer sem játszott félóránál többet. Ennek megfelelően csak egy gólt tudott szerezni.

A kupában is hasonló volt a helyzet, a fináléban például a 88. percben cserélték be, de ezzel együtt is tagja volt a bajnokságot és a Német Kupát is megnyerő brémai alakulatnak. Otto Rehhagel mester a fentiek ellenére is bízott benne, és Hariszteaszt tartotta első számú támadójának az Európa-bajnokságon, aminek a csatár maximálisan meg is felelt. Gólt szerzett a spanyolok elleni csoportmérkőzésen, majd az oroszok elleni találkozót kihagyta, hogy az egyenes kieséses fázisban kulcsfigurává lépjen elő: ő fejelte a mindent eldöntő találatot a franciák ellen és a döntőben is.

Három góljával előkelő helyen végzett az Eb góllövőlistáján, és nem mellékesen aranyérmet nyert a hellén együttessel. Ennek ellenére ősszel sem számít alapembernek a Werdernél, sőt, Valdez előretörésével már csak a negyedik csatár a brémaiaknál. Éppen ezért több klubbal is összehozták, de a sérülések miatt a legutóbbi bajnokin a kezdő tizenegyben szerepelt, és mesterhármast vágott - lehet, hogy eljött az ő ideje a brémaiaknál? Kétségtelen, hogy elsősorban az Eb-n remekelt, ott viszont valóban kiemelkedően futballozott, ráadásul aranyat nyert, így teljesen jogosan szerepel az ötvenes listán.