Vágólapra másolva!
A France Football immár hagyományosan közzéteszi azon ötven játékos listáját, akiket érdemesnek tart a legjobb Európában futballozó játékosnak járó díjra, az Aranylabdára. A trófea győztesét december 14-én hirdetik ki, addig is szeretnénk bemutatni az ötven jelöltet, némi esélylatolgatással fűszerezve.

Az Érchegység lábánál található Cheb városában született, átlagos cseh munkáscsaládban, és a helyi klubban kezdte el pályafutását. Még tizenévesen a Skoda Plzenhez szerződött, az élvonalban azonban a Dukla Praha színeiben mutatkozott be, ahová katonaideje alatt került. Egy évre rá már a Sparta Praha futballistája volt, és hamarosan itt is meghatározó ember lett, a drukkerek csak Rakétának becézték távoli lövései miatt.

Huszonkét évesen debütált a válogatottban, és a nemzetközi közvélemény először az 1996-os Európa-bajnokságon figyelt fel rá: első gólját a nemzeti csapatban az olaszok elleni csoportmeccse szerezte. Hívta a PSV Eindhoven is, de ő a Lazióba szerződött az Eb után, és hamarosan itt is közönségkedvenc lett csupaszív játéka miatt. Előbb KEK-et, majd bajnokságot nyert a rómaiakkal, hívta az Atlético Madrid és a Manchester United is, végül azonban a Juventusban kötött ki, ahová 2001 nyarán írt alá. Eleinte nem ment neki a játék Torinóban, de miután beilleszkedett, a gárda vezéregyénisége és alapembere lett - ugyanezt a cseh válogatottban már korábban elérte.

Tavaly ért fel pályafutása csúcsára, hiszen 2003-ban megkapta az Aranylabdát, vagyis az év legjobb európai focistájának választották meg. A csúcsról hamarosan visszazökkent a földre, hiszen az év első felében (legalábbis saját magához képest) gyengén teljesített, ami vastagon közrejátszott abban, hogy a Juventus trófea nélkül zárta a szezont, és csak harmadik lett a Serie A-ban. A tavaszi szezon során mindössze két bajnokit hagyott ki, ám csupán egy gólt ért el, és így a bajnoki idényt három találattal zárta - csak összehasonlításképpen: az előző szezonban hat, azt megelőzően pedig kilenc dugóig jutott.

Lehet, hogy lélekben ekkor már az Európa-bajnokságra koncentrált, hiszen természetesen ott volt a kontinensviadalon a cseh gárdával. Az első, lettek elleni meccsen még "csak" átlagos teljesítményt nyújtott, a hollandok ellen azonban egészen elképesztően futballozott, és ő volt a torna legjobb mérkőzésének legjobb játékosa - ha 30 méteres bombája nem a felső lécen csattan, hanem pár centivel lejjebb megy, akkor az Eb legszebb gólja is az övé lett volna. A németek ellen a többi sztárhoz hasonlóan pihenőt kapott, a dánok elleni negyeddöntőn aratott győzelemből egy gólpasszal vette ki a részét.

A görögök elleni elődöntőn aztán jött a dráma: sérülés miatt le kellett cserélni még a szünet előtt - Nedved majd elsírta magát, amikor lesántikált a pályáról - és nélküle a csehek nem tudtak nyerni. A középpályás az ősszel aztán bejelentette, hogy többet nem szerepel a nemzeti tizenegyben, és csak a klubjára koncentrál - ami ősszel remekül ment neki. A bajnokságban 13 forduló alatt három gólt ért el, a BL-ben pedig kétszer is az ő találatával nyert 1-0-ra a csapat. Tudjuk, hogy a "mi lett volna ha..." kezdetű mondatok nem "játszanak" a sportban (sem), de könnyen lehet, hogy a görögök elleni sérülés nélkül Nedved megvédte volna az Aranylabdát.