Vágólapra másolva!
A Blackburn Rovers hívei az előző szezont valószínűleg legszívesebben kitörölnék az emlékezetükből, hiszen kedvenceik mélyen várakozáson alul szerepeltek, és csak kis híja volt, hogy a klub nem esett ki a legjobbak közül. Graeme Souness menedzser minden bizonnyal nem akar még egy ilyen idényt átélni, éppen ezért már most megkezdte a csapat megerősítését, aminek köszönhetően máris két új labdarúgót köszönthettek az Ewood Parkban.

Azok után, hogy a Rovers a 2002-2003-as pontvadászatban hatodik lett, és tavaly nyáron viszonylag jól megerősítette keretét, a gárda igencsak alulteljesített: a blackburniek szinte végig a kiesési zónában tanyáztak, és csak remek hajrájuknak köszönhették, hogy nem kellett búcsúzniuk a Premier League-től. A jelentős visszaesés fő oka a pocsék hazai szereplés volt: az Ewood Parkban mindössze öt találkozót tudott megnyerni a csapat, ebből kettőt az utolsó fordulókban, és összesen tízszer kapott ki hazai környezetben - egy szezonnal korábban az együttes mindössze három vereséget szenvedett otthonában.

Nem csoda, hogy a szakvezető, Graeme Souness már közvetlenül a pontvadászat befejeztével megkezdte a felkészülést a következő idényre, hogy az edzőtábor kezdetére már kész keret álljon a rendelkezésére. Sőt, nemcsak a csapaton, hanem a szakmai stábon is változtatott: addigi pályaedzőjét, Tony Parkest "lefokozta" a tartalékcsapat edzőjévé, és segítőjének Alan Murrayt nevezte ki, aki korábban a Benficánál és a Southampton FC-nél is dolgozott már mellette. Az első csapatnál egyébként rajtuk kívül még Phil Boersma és Dean Saunders tevékenykedik.

A következő feladat a lejáró szerződésű játékosok helyzetének tisztázása volt. Az hamar kiderült, hogy a két kölcsönben lévő labdarúgó, Markus Babbel és Martin Andresen nem marad Blackburnben: noha a vezetők mindkettőjükkel elégedettek voltak, egyikükkel sem kötöttek végleges szerződést, így Babbel a Liverpool FC-be, Andresen pedig a Stabaekbe térhetett vissza. Kulcsfontosságú volt viszont a török Tugay Kerimoglu megtartása, hiszen a középpályás a Rovers egyik erősségének számított az előző két szezonban, a legutóbbi pontvadászatban a szurkolók például őt választották meg a csapat legjobb játékosának. Tugay szerződése is lejárt júliusban, és félő volt, hogy egykori egyesülete, a Galatasaray SK hazacsábítja. A blackburniek szerencséjére azonban a focista úgy érezte, hogy ráér még a hazatéréssel, és még egy évre aláírt a Rovershez, sőt, a szerződés szerint az angolok további opcióval rendelkeznek vele kapcsolatban.

Szintén szerződést hosszabbítottak a 22 esztendős középpályással, Jonathan Douglasszel, aki a bajnokság végén került be az első csapatba. Az ír játékos az őszt még kölcsönben a Blackpoolban töltötte, de a tavasszal már az Ewood Parkban is játéklehetőséget kapott, olyannyira, hogy az utolsó hat mérkőzés mindegyikén kezdő volt, gólt is szerzett, és teljesítményének köszönhetően bemutatkozhatott hazája válogatottjában - nem csoda, hogy a klub újabb három évre szóló szerződést ajánlott neki.

Ami az erősítéseket illeti, Souness elsősorban a támadórészleget óhajtotta megerősíteni, annak ellenére, hogy a Blackburn viszonylag sok gólt, szám szerint 51-et szerzett (ami csak eggyel kevesebb, mint a tíz hellyel előrébb végzett Newcastle United találatainak száma). A házi gólkirály Andy Cole lett 11 találattal, de a szakvezető vele többször is konfliktusba keveredett az idény során, és a hírek szerint az egykori manchesteri támadó valószínűleg távozik a klubtól. Így már érthetőbb, hogy a Rovers miért keresett elsősorban csatárt, az viszont kevésbé, hogy miért éppen Paul Dickovra esett a választás. A skót támadó a Leicester City színeiben ugyan szintén 11 gólt ért el az előző idényben, de benne volt az emlékezetes spanyolországi botrányban is, és elsősorban nem a példás magaviseletéről ismert. Viszont Sounesshez hasonlóan skót és rendkívül agresszív futballista, arról nem is beszélve, hogy csupán 150 ezer fontba került a Rókák kiesése miatt.

A szurkolók szerint a gyengébb szereplés egyik fő oka az volt, hogy a tavaly nyáron a Chelsea FC-nek eladott ír szélsőt, Damien Duffot nem sikerült megfelelően pótolni (a helyére vett Andy Reid mindössze 16 mérkőzésen szerepelt, többnyire csereként), és ezzel a szakmai vezetés is egyetérthetett, hiszen a másik fő célpont egy vérbeli szélső volt. Az első számú kiszemelt a norvég Tromsö IL fiatal focistája, Morten Gamst Pedersen volt, akit hazájában hatalmas tehetségnek tartanak, és már a válogatottban is bemutatkozhatott (az északírek ellen góllal debütált). A Rovers meg is tette ajánlatát a skandinávoknak, azonban a Tromsö valamivel többre taksálja Pedersent, mint a Blackburn, mivel elutasította az ajánlatot, mondván, a benne szereplő összeg túl alacsony.

Ha nem, hát nem - gondolhatta Souness, és Spanyolország felé fordította tekintetét, ahol rögtön ki is szúrta a Real Sociedad focistáját, Javier de Pedrót. Róla köztudott volt, hogy lejáró szerződését azért nem hosszabbította meg, mert mindenképpen ki akarta próbálni magát külföldön, és elsősorban Anglia felé kacsintgatott - tavaly nyáron már majdnem a Southampton FC játékosa lett. De Pedróval gyorsan sikerült megegyezni, és a balszélső kétéves kontraktust kötött a Roversszel, most már tehát lesz olyan focista, aki Dickov fejére varázsolhatja a labdákat.