Vágólapra másolva!
Július 11-én elnökválasztás lesz a Real Madridnál - a sportvilágban ez legalább akkora esemény, mint a politikában az Egyesült Államok elnökének megválasztása. Florentino Pérez, a négy éve regnáló presidente nemrégiben formálisan beadta lemondását, de csak azért, hogy jelöltesse magát a közelgő választásra.

Az egyik legnagyobb spanyol telekspekuláns - előkelő elnevezéssel ingatlanfejlesztő - 2000-ben Figo, 2001-ben Zidane, 2002-ben Ronaldo, 2003-ban pedig Beckham személyében mindig szerződtetett egy támadó szellemű megasztárt, akiket hamarosan "galaktikusoknak" kezdett el hívni a sportsajtó. Idén nem várható hasonló kaliberű csatár leigazolása, az viszont igen, hogy kiegyensúlyozottabb s ezzel egyszersmind hatékonyabb csapat lesz a 2003-2004-es szezonban kudarcot kudarcra halmozó Real Madrid. Az elnökkel készített interjú a csütörtöki AS-ban jelent meg.

"Mindenki tudja, hogy már 2000-ben is - amikor megnyertem az elnökválasztást - José Antonio Camacho volt az a szakember, akit elképzeltem a Real Madrid edzőjének. Ám Vicente del Bosque éppen akkor nyerte meg a klubnak a nyolcadik Európa-kupát, és arra a következtetésre jutottunk, hogy képtelenség lenne leváltani egy sikeredzőt. Camacho azonban továbbra is a klubvezetés kedvence maradt, s csak a megfelelő alkalomra vártunk, hogy megnyerjük őt a feladatnak. Ha úgy tetszik, minden arra predesztinálta Camachót, hogy előbb-utóbb ő legyen a Madrid edzője" - mondta bevezetőjében az elnök.

- Úgy tűnik, Camacho most megkapta mindazt a hatáskört, amellyel sem Del Bosque, sem pedig Carlos Queiróz nem rendelkezett. Utóbbi még arra is panaszkodott, amikor elment, hogy ön rendszeresen beleszólt az összeállításba...
- Erre a klubvezetésre mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy bármiben is korlátoztuk volna a mindenkori szakvezetés hatáskörét. Tény, hogy volt egy stratégiánk, amelyhez az edzőnek is tartania kellett magát. De ha Senhor Queiróz azt állítja, hogy beleszóltam volna az összeállításba, akkor nem mond igazat. Camachónak óriási előnye, hogy egy hónap leforgása alatt tökéletesen megtalálta a hangot a játékosokkal, a szurkolókkal és velünk, vezetőkkel is. Ilyen rövid idő elteltével is érzem, hogy szerződtetése telitalálat volt.

- Camacho akkora hatalmat kapott, hogy nem is akarják betölteni Jorge Valdano megüresedett sportigazgatói posztját?
- Nincs rá szükség, Camacho olyasféle hatáskörrel rendelkezik, mint egy angol menedzser. Azt hiszem, egy futballigazgató (Emilio Butragueno) és egy kosárlabda-igazgató elegendő. Camacho úgy ismeri a Bernabéu-stadiont, mint senki más, neki ez az otthona. Csupán egyvalami lepte meg, amikor annyi év után visszatért: hogy a mai Real Madrid a világ futballjának referenciapontja. Mindenki hozzánk próbálja mérni önmagát.

- Mivel magyarázza, hogy megváltozott a klub szerződtetési filozófiája? Samuel már az önöké, és Ricardo Carvalho is a legjobb úton halad Madrid felé. Igen ám, de ők "csak" védők, még ha világklasszis védők is...
- Nem változott meg a filozófiánk, ha így látja, akkor téved. Sohasem volt az a szándékunk, hogy évről évre a világ legjobb középcsatárát szerződtessük. Ha így volna, egy idő után csak a kispadon jutna számukra hely. A célunk mindig is az volt, hogy minden csapatrészben legyenek világklasszisok, mert kiegyensúlyozott gárdát akarunk. De nem is ez a filozófiánk, hanem az, hogy soha ne kerülhessen a kispadra saját nevelésű játékos, amikor jobb képességű, mint egy külföldi. Az ős-madridiakat meg kell becsülnünk.

- Abramovics megpróbálta szétszedni a Madridot, de nem sikerült neki.
- Persze, hogy nem. Kétszer annyit kínált Walter Samuelnak, mint mi, az argentin védő mégis minket választott. Azt mondta, neki világéletében az volt a vágya, hogy a Real Madrid labdarúgója legyen. Ezzel a pénz nem vetekedhet. Ma az a helyzet, hogy a világ összes megasztárja hozzánk akar jönni.

- Ez nem volt mindig így?
- Nem. A hetvenes években Cruyff volt a referenciapont, aki a Barcelonában játszott. A nyolcvanas évtizedben Maradona - a Napoliban. A kilencvenes években előbb Romario, majd Rivaldo - szintén Barcelona. Nos, amikor négy éve leszerződtettük Figót, a mi javunkra billent a mérleg nyelve. Luis leigazolása lavinát indított el.

- Idén mégsem jön újabb galaktikus...
- Amikor gyermek voltam, Santamaríát ugyanolyan galaktikusnak tartottam - ha akkor lett volna ilyen elnevezés -, mint Di Stéfanót. Hiába volt az egyik védő, a másik csatár. Egy védő is lehet ugyanolyan galaktikus, mint egy góllövő csatár.

- Mit látott az Európa-bajnokságot nézve?
- Semmi jót. Kifacsarva érkeztek a játékosok Portugáliába. Spanyolország és Olaszország kiesése megrendített.

- Totti előtt bezárultak Madrid kapui?
- Miért gondolja? Azért, mert egy pillanatra megfeledkezett magáról, még nem kell eltemetni őt.

- Rooneyhoz mit szól?
- Nem most fedeztem fel, tudtam korábban is, hogy kivételes tehetség. Azonban várni kell türelemmel, időt kell adni neki, hogy tartósan bizonyítson.

- Queiróz irányítása alatt lesújtó képet mutatott a csapat. Camachóval feltámadnak a sztárok, Zidane, Beckham, Figo?
- Ne felejtse el, hogy hat hónapon keresztül szárnyalt a gárda Carlos keze alatt, s csak az utolsó két hónapban omlott össze. Akkor viszont totálisan.

- Nem bánta meg, hogy elzavarta Del Bosquét Queiróz kedvéért?
- Mindenképpen váltani akartunk. Queirózt azért szerződtettük, mert nagy rutint szerzett a Sportingnál és a Manchesternél abban, hogy kell a saját nevelésű játékosokat beépíteni. És éppen ezen a téren vallott kudarcot, lemondott a madridi fiatalokról. Igen, utólag azt mondom, tévedtünk Queirózszal. De ennek nincs köze Del Bosque menesztéséhez.

Ch. Gáll András